Mi fán terem a ritmikus gimnasztika?
A ritmikus gimnasztika (rövidítve: RG) kizárólag női sportág. Sőt! A legnőiesebb sportág! A balett, a torna és a tánc jegyeit tartalmazza. Versenysporttá szervezése művészi torna néven, a Szovjetunióban kezdődött meg 1936-ban. A magyarok 1956-ból olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhetnek, igaz, akkor még a szertorna keretein belül rendezték meg a „művészi” számot.
A Ritmikus Sportgimnasztika elnevezést az 1973-as Rotterdami Világbajnokság után vette fel a sportág. Olimpián a sportág 1984-ben szerepelt egyéniben, majd 1996-tól az együttes kéziszercsapatok versenye is felkerült az olimpia műsorára. A sportág 1998-as évtől kezdődően ritmikus gimnasztika néven szerepel. Célja a magasrendű mozgáskoordináció megteremtése, öt különböző kéziszer – labda, kötél, karika, buzogány, szalag – használatával. 1999-ben Magyarország nagy sikerű Európa-bajnokságot rendezett. Bár az első egyéni olimpiai címet kanadai lány nyerte, a sportágban abszolút orosz dominancia érvényesül.
Péntektől vasárnapig Világkupának ad otthont a cívisváros a Főnix Csarnokban.
Amit az RG-ről tudni kell:
A CSARNOK
A Nemzeti Tornaszövetség meghatározása szerint, a csarnok belmagasságának minimum 8 méternek kell lennie. A padló 13 x 13 méter nagyságú, melyet körülölel egyméteres szélességű biztonsági szőnyegkeret. A rugalmas, ugyanakkor stabil talaj képes ellenállni azoknak az energiáknak, melyeket a hirtelen és intenzíven tett mozdulatok gerjesztenek.
Minden gyakorlatot zene kísér. A zenének és a tornásznak egységet kell alkotniuk, kerülvén a spontán zenei aláfestést.
A Főnix Csarnok megfelel a követeleményeknek
A KÖTÉL
A kötél általában kenderből vagy más szintetikus anyagból készül. Hosszúsága arányos a tornász magasságával.
A technikai gyakorlatokat lehet laza, illetve feszes kötéllel végezni, egy vagy két kézzel. A kötélnek csomó van a végén.
A tornász és a kötél kapcsolata talán a leglobbanékonyabb, a többi kéziszerhez képest. A kötél gyakran olyan, mint egy kígyó, aki megtámadja, megragadja és körülöleli a tornászt. De a végén – lobbanékonysággal, agilítással és egy kis elenganciával fűszerezve – a tornász mindig legyőzi az ”ellenfelet”.
A KARIKA
A karika, mely mindig fából, vagy műanyagból készül, belső átmérője 80 cm-től 90 cm-ig terjed, súlya minimum 300 gramm. Ez általában egy merev és nem hajlítható tárgy. A karika körülölel egy űrt. Ezt az űrt használják ki a tornászok, kik együtt mozognak a kör alakú formával.
A LABDA
Gumiból vagy műanyagból készülhet, az átmérője 18 cm-től 20 cm-ig terjed, súlya minimum 400 gramm. Az egyetlen eszköz melyet nem kell „megmarkolni”. Éppen ebben rejlik az finomsága, a test és a labda között tökéletes harmónia alakul ki. Látványos feldobásokkal ill. elkapásokkal lehet a gyakorlatot dinamikussá tenni.
A BUZOGÁNY
A buzogányok fából vagy műanyagból készülnek, hosszúságuk 40 cm-től 50 cm-ig terjednek, súlyuk darabonként 150 gramm. A tornász úgy használja a buzogányokat, hogy gyakorlat közben átgördülhet, átgurulhat rajtuk és képes lehet minden egyéb asszimetrikus alakzat kialakítására, kombinálva a tornában nem megszokott elemekkel. A buzogánnyal végrehajtott gyakorlathoz rendkívül jó ritmusérzék, maximális koordináció és óramű pontosságú precizitás szükséges. A buzogányok különösen alkalmasak a mindkét kézzel egyformán ügyes tornászoknak.
A SZALAG
A pálca – melynek átmérője 1 cm, hosszúsága 50 cm-től 60 cm-ig terjed – általában fából, bambusznádból, műanyagból illetve üvegszálból készül. A szalag rész általában szaténból készül. A súlya maxium 35 gramm, szélessége 4-6 cm közötti és nem lehet 6 méternél hosszabb. A szalag hosszú és könnyed, mely minden irányba eldobható. Mindenféle rajzt megjeleníthető vele a ritmusok váltásával.
