Márton a zord hidegben sem hagyta magára Gólyut

– Él és virul! Remek kondiban van – válaszolta Holik Márton arra a kérdésemre, hogy az elmúlt hetek szokatlanul zord időjárása után milyen állapotban van Gólyu, a 2020-ban Debrecenben ragadt, és azóta folyamatosan a városban telelő gólya. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Márton 2020 karácsonyán az Acsádi úti lakópark kertjében lett figyelmes a teljesen legyengült madárra, aki valószínűleg társaival megpróbált eljutni Afrikába, de valamiért visszafordulhatott, és nagy nehezen elvergődött Debrecenig. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt, úgy tűnt, nem sok ideje van hátra. Márton felvette a kapcsolatot a hortobágyi madárkórházzal, hogy segítsenek rajta, de ott azt mondták neki, hogy próbálja megfogni, és ha sikerül, érte jönnek. Annyi erő azonban még mindig volt a gólyában, hogy nem hagyta magát, így sehogy sem tudta elkapni. Mint később egyébként kiderült, Gólyu egyik szárnyából a hosszú távú repüléshez létfontosságú tollak hiányoznak, ez magyarázatot ad arra, miért is tért vissza a városba, ahol immár a hatodik telét tölti, köszönhetően a Holik házaspár odaadó gondoskodásának, amire a januárban érkezett havazás és kemény fagyok miatt a szokásosnál is nagyobb szükség volt. 

Napi kétszeri étkezés

– Azóta, mióta nagyon hidegek voltak az éjszakák és még a nappalok is, kétszer jön enni naponta – magyarázta Márton. – Általában 9-10 óra körül reggelizik, megeszi az adagját, aztán a közeli lakópark nagy üvegablakai előtt melegszik. Délután, két-három óra tájban már kéri a vacsorát, kell neki a „fűtőanyag”, hiszen éjszaka nem egyszer mínusz 15 fokig is lehűlt a levegő, és bár most enyhült az idő, azért egy villanyoszlopon való éjszakázáshoz még mindig sok energiára van szüksége.
A közösségi portálokon többen is felvetették, hogy ilyen extrém időjárási körülmények között nem kellene-e Gólyut zárt helyre, mondjuk egy garázsba becsalogatni. Márton gyorsan leszögezte: erre semmi esély sincs. – Képtelenség megfogni – vágta rá. Tudja, hogy ki vagyok, tudja, hogy a kis ötliteres piros vödrében kapja az ennivalót, de 15 méternél engem sem enged közelebb magához, és ez jól is van így, hiszen ezzel a távolságtartással megőrzi a vadságát, ami ahhoz kell, hogy évről évre teljesíteni tudja a kötelességét, az utódok nemzését. 

Egy igazi meteorológus

Mártontól megtudtam azt is, idén Gólyu már október elején megérkezett hozzá, de akkor még csak ritkán tartott igényt a család „vendéglátására”, inkább a mezőkön, szántóföldeken, vízpartokon gyűjtögetett magának élelmet. November vége felé aztán már rendszeresen visszatért a Bellegelő utcai ház kéményére, tudatva, hogy igényt tartana a kiszolgálásra. – Egy igazi meteorológus! – viccelődött Márton. – Amikor jön, már tudom, hogy pár nap múlva hidegre fordul az idő. Két-három nappal előre jelez, olyankor feltölti a raktárait, semmit sem bíz a véletlenre. Ha enyhébb az idő, akkor egy nap csak egyszer eszik: forró vízbe rakok neki 30-40 deka húst, amiben van összetört csirkenyak és bőrös, zsíros csirkecomb. A vödörbe a varjak a víz miatt nem nyúlnak bele, így nem tudják ellopni tőle a finomságokat, ő viszont a hosszú csőrével egészen az aljáról ki tudja szedni a húsdarabokat. A múltkor egy szürke gém jelent meg az etetőhelyén, de Gólyu nem adott esélyt neki az élelemszerzésre, elkergette. Amióta beállt az igazán hideg idő, kétszer is kap enni, így 70-80 dekát gond nélkül megeszik. Sokan kérdezték már, hogy nem aggódom-e amiatt, hogy kibírja-e ebben a tényleg rettenetes hidegben, de annyira jó erőben van, hogy ez meg sem fordult a fejemben. 

Állandó ügyelet

Mártonék életéhez már teljesen hozzátartozik Gólyu etetése, ami folyamatos jelenlétet kíván. Olyan nem fordulhat elő, hogy valamelyikük nincs otthon, mert ha az éhes madár érkezik, akkor bizony adni kell neki enni. Állandó ügyelet van; ha Mártonnak valamilyen halaszthatatlan dolga akad, akkor a felesége eteti meg, kettejükön kívül senki mástól nem is fogadná el az élelmet. Márton még arra is figyelt, hogy a háza előtti füves területen, az etetőhely körül eltakarítsa a havat, így Gólyunak nem fázik a lába, miközben elfogyasztja a jó melegen feltálalt elemózsiát.

Gólyunak nagyjából még egy hónapot kell kibírnia, és utána hozzákezdhet a Lahner utca-Őz utca sarkán lévő fészek renoválásához. Márton bízik benne, hogy újabb nagy hideghullámra már nem kell számítani, így jó erőben foghat neki a munkának. – Március elején kezdi gyűjtögetni a gallyakat, aztán elrepül a fészkéhez – mondta. – Csinosítgatja az otthonukat, és március 18-20. körül, az első Magyarországra visszatérő gólyák között meg is szokott érkezni a párja. Tavaly pont ez volt a baj, mert hamar lerakta a tojásokat, majd áprilisban jött egy hideg idő, jeges esővel, és végül csak két fiókát tudtak felnevelni. Előtte többször is négy kis gólya repült ki a fészkükből, remélem, idén nagyobb szerencséjük lesz.

Takács Tibor