Lebuktatjuk a Debrecenben házalókat!

Kedves Cívishír! "Jó napot! Gyakran vásárol itt? Hadd mutatkozzam be! Nyúl Kálmán (nem ez a neve persze) vagyok, és szeretnék bemutatni egy új fracia terméket, ami a jövő hónapban érkezik Magyarországra. Kíváncsi lennék a véleményére!" Kálmánunk nem tétlenkedik, már dicséri is a szemünket, érdeklődik, láttuk-e a pillangós parfümös reklámot a tévében, fújja ránk a parfümöt, és csak úgy dobálja a szavakat: Fragrance, Nina Ricci, Kenzo, Chanel. Ugye, ismerős szöveg?

Sajnos volt "szerencsém" a fent említett emberhöz munkaügyben. Gyanútlan, naiv lányként jelentkeztem hosztesz-promóoter állásinterjúra, ahonnan egyenes út vezetett a próbanapra. Előtte meeting a cég főhadiszállásán: Mikepércsi úti ház tele tizen-húszonéves öltönyös, csini fiúkkal-lányokkal, akik isznak, dübörögtetik a zenét, akár egy átlag házibuliban. Aztán jön a főnök, kiosztja az előző napi pénzt (fejenként 8 ezer forint), mindenkit kivezényel az aznapi helyére: Miskolc, Mátészalka, Újkert, Nyíregyháza (Tesco). Utóbbi helyre tartok én is velük.

A kocsit a cégvezető hajtja ámokfutó módjára, én pedig gondolatban már írom is az sms-t anyukámnak, hogy szeretem, és ne haragudjon, hogy egyetem mellett pénzt akartam keresni. Kálmán – látva kétségbeesésem – gyorsan megnyugtat: nem lesz baj, ő rendőr volt, igaz, nincs már jogsija, de még megvan az igazolványa! Tényleg megnyugodtam... Nagy szerencsémre ismerem Nyíregyházát, ott nőttem fel, így már előre eldöntöttem, hogy ha gáz lesz, szaladok – hazáig. Így is lett, de ne szaladjunk ennyire előre!

Lepakoltuk a cuccokat a Tesco üzletsorán álló pici pultra, parfümöket ki, lányok, mellet ki, fiúk, mosolyt elő! És indulhat a menet. Nekem csak csendben figyelni kellett. Pofátlan, ócska trükkökkel gyorsan el lehet adni a szart is. Az emberek karját megfogni, odahívni a pulthoz, előadni a műsort, "mondj három francia nevezetességet", "melyik illat tetszik jobban?", "mivel szimpatikus voltál, ezért ajándékba adom neked ezeket a parfümöket". És még mielőtt Mari néni már pakolná is be a táskájába, gyorsan hozzáteszik, akkor számoljunk egy kicsit! Jövő hónaptól darabja 15 ezer lesz, tehát 45 ezer, de csak ma, csak most, csak neked, csak itt a három kerül összesen 12 ezer forintba! Hát nem megéri?! És már írják is a számlát, mutatják a teletömött pénztárcájukat, hogy mennyit adtak már el, és Mari néni gondolkodás nélkül fizet. Hiszen kettőt kapott ajándékba!

Azon senki sem gondolkodott el, miért hirdetik azt másfél éve, hogy a jövő hónaptól kerül a boltokba? Vagy azon, hogy a Fragrance márka mit is jelent? Egy kis segítség:
"Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes, vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak."

Így már más a gyerek fekvése, ugye? Nos, nagyjából egy órán keresztül néztem, ahogy az emberek beveszik a maszlagot, és megveszik a pacsulit. Amit egyébként női és férfi, romantikus és energikus verzióban szagoltatnak. Az senkinek sem tűnik fel, hogy a doboz, az üveg igen silány kinézetű esztétikailag, ilyeneket a drogériák alsó polcain találhatunk ezerért-kétezerért. Volt, akit még az ATM-ig is elkísértek, mondván, szívesen segítenek; volt, akit az egyik kirakat elől húztak a pulthoz, de a többséget a kosaruk tartalma alapján szólították le: akinek tele van a kosara, annak van pénze...

Kedves hoszteszeinkkel egyébként alkudozni is lehetett: ha nem volt valakinél 12 ezer forint épp parfümre, már ezeréért is magkapták darabját. Nem nehéz elképzelni, mennyi lehet a beszerzési áruk...

„Innivalóért megyek” jelszóval sikerült elillannom, és meg sem álltam hazáig. Úgy gondoltam, inkább leszek csóró egyetemista, de legalább nyugodtan tudok majd tükörbe nézni. Apropó, egyetemisták! Kálmán betanította a hoszteszeket arra, hogy "egyetemista vagyok" szöveggel sajnáltassák magukat a hezitáló vásárló előtt. Mert ugye egy szegény, okos gyereknek hamarabb adnak pénzt, mint pofátlan, hazug bandának. Mondanom sem kell, a többség még csak az egyetem épületének közelébe sem jutott.

A cég neve a szerkesztőségben elérhető, weboldaluk nincs, de szerte az országban előfordulhatnak. Nem csak a Tesco üzletsorán, de a lakásokba, házakba bekopogtatva, vagy éppen a főtereken (pár méterre a drogériáktól, amiknek fogalmuk sincs arról, milyen hazugságot terjesztenek). A marketingszövegüket, illetve a prezentációjukat csatolom, hiszen nagyon szépen le van írva a technika lényege: gyorsan, kihasználni (hülyére venni).