Következmények nélkül

Miközben Orbán Viktor miniszterelnök korábban azt fejtegette a nagy közösségi oldalon, hogy Magyarország nem lehet olyan, következmények nélküli ország, mint az elmúlt nyolc évben volt, és hogy mindannyian – mi is, ő is – azt akarjuk: ne lehessen többé visszaélni a hatalommal és kibújni a törvények alól, a Barikád.hu egy hosszabb írást jelentetett meg Debrecenről. Egy cikksorozat első részeként arról készítettek összefoglalót, hogy Debrecenben érdekes módon a legtöbb önkormányzati intézmény őrzése-védelme Sutka Sándor, egykori főrendőr cégének kezében van, és pedzegeti, hogy nem mindenhol volt közbeszerzési eljárás, vagy legalábbis soknak nyoma sincs a közbeszerzési értesítőben. Ezt egyébként már Pörzse Sándor is emlegette, mutyit és korrupciót kiáltott, mire a debreceni városvezetők jól megsértődtek, és közleményt adtak ki arról, hogy márpedig itt minden a legnagyobb rendben van. Végül is ők tudják, akinek dolga, vizsgálja ki, hogy megy-e itt a mutyi vagy nem.

A párhuzam vonása csak azért jutott eszembe, mert a katonák, rendőrök, vámosok, börtönőrök, tűzoltók, polgári védelmisek, szóval a rendvédelmi dolgozók tegnap újra összegyűltek, hogy demonstráljanak a követeléseikért, illetve a már kivívott jogaikért. Például a korkedvezményes nyugdíjukért, amit én, és szerintem velem együtt jó páran már eddig is értetlenül és rettentő irigykedéssel vettünk tudomásul. Hogy egyáltalán van ilyen, s főleg, olyan formában, amilyenben, csak éppen nem mindenkinek adatik meg. Mert mondjuk egy orvos, egy tanár vagy egy gépjárműoktató még csak nem is álmodhat erről a lehetőségről, pedig ezek az emberek is legalább olyan feszültséggel teli, stresszes, felelősségteljes és idegileg megterhelő munkát végeznek, mint például egy börtönőr. Amikor a vámos ismerősöm 44 évesen, 200 ezer forint havival nemrég nyugdíjba ment, elöntött az epe. Vígan él, jobb dolga sincs, a fene enné meg. Amikor a másik ismerősöm, aki katona, hasonlóan jó kondíciókkal kérte a nyugdíjazását, megpróbáltam magam azzal csillapítani, hogy ő legalább volt kint békefenntartani. De ettől még persze irigykedtem rá is, főleg azt tudva, hogy most meg biztonsági őrként dolgozik tovább. Mert bár szeretnek a rendvédelmi dolgozók azzal érvelni, hogy a sok stressz meg a nagy hajtás mennyire felőrli az idegeiket, érdekes módon utána mindegyikük tud és bír dolgozni, más munkakörben, eleve magas nyugdíj mellett.

Akárcsak Sutka, tegyük hozzá, aki, miután annak idején megírta levelét a Debrecenben zajló, állítólagos mutyikkal kapcsolatban, sőt a korabeli hírek szerint Kósa Lajos mentelmi jogának felfüggesztését is kérte, s azt, hogy vizsgálják ki a vagyonkezelő holdingnál zajló szerződések „ügyeit”, most a város által legjobban foglalkoztatott vagyonvédelmi cég tulajdonosa, vezetője (és éppen őt illetik mutyizással). Mindezt nyugdíjas főrendőrként. Mert ez egy ilyen ország: következmények vagy nincsenek, vagy ha vannak is, hát…

Szóval: Magyarország ne legyen következmények nélküli ország. Ne lehessen visszaélni a hatalommal. Ne lehessen kibújni a törvények alól. De lehessen megvizsgálni gyanúsnak tűnő szerződéseket, lehessen felkutatni az összefonódásokat, a mutyikat, és lehessen igazságot tenni, ha úgy alakul. És lehessen már elvárható, hogy a szabályosság ne csak a szavak szintjén jelenjen meg, hanem a tettekén is: mondjuk például ha egyszer közbeszerzésieljárás-köteles valami, akkor a szerint járjanak el az érintettek. Akár önkormányzatról, akár volt rendőrökről, akár szocialista, de akár fideszes vagy jobbikos politikusról legyen is szó.

A korkedvezményes nyugdíjat pedig töröljék el!

B. Gergely Krisztina