Kényszervallatással vádolta a debreceni rendőröket
A Debreceni Törvényszék május 7-én hirdetett ügydöntő határozatot abban a büntetőügyében, amelynek vádlottja kényszervallatással és közokirat-hamisítással vádolta meg az őt kihallgató rendőröket – áll közleményükben. A másodfokú bíróság a két rendbeli hamis vád bűntette ügyében a Debreceni Járásbíróság által 2018. október 11-én hozott ítéletét a bűnügyi költséget érintő rész vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben a 3 év fegyházbüntetést és a 4 év közügyektől eltiltást helyben hagyta.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a Debreceni Rendőrkapitányságon szexuális erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt büntetőeljárás indult V. J. ellen, aki 2016. december 21-én került gyanúsítottként kihallgatásra.
A férfi kihallgatásán túlnyomó részt beismerő vallomást tett, melyet az előzetes letartóztatás tárgyában tartott bírósági ülésen is fenntartott.
A vádlottat 2017. március 14-én folytatólag kihallgatták, amely során korábbi beismerő vallomását teljes egészében fenntartotta. Ezen túlmenően csak annyit mondott, tettét megbánta. V. J. a járásbíróságon 2017. május 26-án tartott tárgyalás során úgy nyilatkozott, hogy „teljes mértékben bűnösnek érzi magát”, a Bem téren történt szexuális erőszak bűntette vonatkozásában beismerő vallomást tett. A bíróság 2017. június 2-án hozott ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki, ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztés büntetésre ítélte és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság ítéletében a vádlott beismerő vallomását és megbánó magatartását enyhítő körülményként értékelte.
[Beillesztett cikk: Súlyosbították a Bem téri erőszakoló büntetését]
Az elsőfokú ítélet ellen V. J. részbeni felmentés végett, míg az ügyész súlyosítás miatt jelentett be fellebbezést. A Debreceni Törvényszék 2017. október 24-én a vádlott büntetését 10 évre súlyosította. A vádlott az elsőfokú ítéletet követően 2017. július 17-én írásban feljelentést nyújtott be a Debreceni Járási és Nyomozó Ügyészségen kényszervallatás bűntette és közokirat-hamisítás bűntette miatt.
Vádlott állítása szerint az első gyanúsítotti kihallgatása során a nyomozónak nem ismert el semmit a szexuális erőszak elkövetése tekintetében, a jegyzőkönyvet mégis azzal ellentétes tartalommal fogalmazta meg.
A vádirat szerint V. J. azt állította, a nyomozó azzal vette rá a valótlan tartalmú jegyzőkönyv aláírására, hogy beismerő vallomás esetén 4 vagy 5 év szabadságvesztésre számíthat, ám ha tagadja a bűncselekmény elkövetését, akkor 10-12 év is várhat rá. A feljelentésében V. J. hamisan vádolta meg a folytatólagos kihallgatását végrehajtó nyomozót, aki szerinte megfenyegette őt, hogyha korábbi beismerő vallomását visszavonja, úgy az addigiakban közölt gyanúsításon túl a súlyos testi sértést is „ráveri”. A Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztálya a vádlott feljelentését kivizsgálta, azonban azt bűncselekmény hiányában elutasította.
A bíró az ítélet szóbeli indoklása során kiemelte, az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva hozta meg az ítéletet. A vádlott a másodfokú nyilvános ülésen is az alapügy bizonyítékait kérdőjelezte meg, viszont a bíróság abban dönthet, jelen esetben a két rendbeli hamis vád bűntette, amit az ügyészség a vád tárgyává tett. Emiatt el is utasította a bíróság a bizonyítási indítványokat. A tanács elnöke hangsúlyozta, egyetlen olyan bizonyíték sincs, amely a vádlott állítását támasztaná alá. A vádlott bármivel védekezhet, bármit mondhat, de mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, ez a védekezésnek a végső határa.
