Karalyos Orsolya vezérszerepben: nyárig csak a Loki!

Cívishír: – Gratulálok a sok játéklehetőséghez!
Karalyos Orsolya: – Köszönöm, de a helyzet hozta így, nem az én fejlődésem volt ugrásszerű.

Cívishír: – Gondolom, nem esik rosszul sokat játszani, meghatározó embernek lenni.
Karalyos Orsolya: – Felemelő érzés, csak hirtelen jött. Nyáron még a harmadik számú irányítónak számítottam a csapaton belül, most azonban már nekem kell cipelnem a terhet. Bizony nagy teher az, amit Vili bá’ a vállamra rakott, de remélem, nem roppanok össze alatta.

Cívishír: – Nyáron lehetett számítani ekkora felfordulásra?
Karalyos Orsolya: – Egyáltalán nem. Én például abban a hitben voltam, hogy támadásban alig fogok játszani, inkább védekezésben számítanak majd rám. Aztán a folyamatos elvándorlásokkal arányos nőtt a pályán töltött perceim száma.

Cívishír: – A saját szempontodból még jól is jött a pénztelenség?
Karalyos Orsolya: – Azt azért nem mondanám, mert egy fiatal játékos nagyon sokat tud tanulni, az idősebb, rutinosabb társaitól. Rossz volt megélni azt, hogy napról napra gyengült a csapat, azaz sorra vesztette el a legjobbjait. Ugyanakkor tudom, hogy a játéklehetőség is nagyon fontos, mert a kispadon ülve egy fiatal nem sokat tanul, tehát a kettő együtt lenne az igazi.

Cívishír: – Most húszévesen te osztod az észt a fiatalabbaknak?
Karalyos Orsolya: – Túl sokat nem tudok mondani nekik, meg hát annyira nem is fiatalabbak, legfeljebb egy-két év van közöttünk. Megbeszéljük a feladatokat, próbálunk egymásért küzdeni.

Cívishír: Apropó küzdelem! Hornyák Dóra azt mondta, ebben a csapatban nincs küzdőszellem!
Karalyos Orsolya: – Dóra nagy csalódás volt számunkra, próbáljuk elfelejteni, illetve azzal válaszolni neki, hogy igenis tudunk küzdeni. Ezt megmutattuk a Székesfehérvár ellen, és remélem, a Szekszárd ellen is nekünk terem babér. Elméletben és gyakorlatban egyaránt nagyon készülünk a meccsre.

Cívishír: – Mi újság Kazai Anitával és Léránt Viviennel?
Karalyos Orsolya: – Nem beszéltem velük az elmúlt napokban, mert edzésre nem járnak. Annyit tudok, hogy a klub nem bontja fel a szerződésüket, tehát máshol aligha tudnak játszani.

Cívishír: – Mire lehet képes ez a megfogyatkozott társaság?
Karalyos Orsolya: – Szerintem az 5-8. hely elcsíphető a rájátszásban. Két meccset kell behúzni, a Szekszárd és a Kiskunhalas ellenit, akkor nagy valószínűséggel meglesz a középmezőny.

Cívishír: – Ebben a kiszámíthatatlanságban mi motivál benneteket?
Karalyos Orsolya: – A remény, hogy előbb-utóbb megoldódik a helyzet.

Cívishír: – Rányomta a bélyegét a hangulatra a pénztelenség?
Karalyos Orsolya: – Ahogy én látom, a fiatalok örülnek, hogy ölükbe hullott a nagy lehetőség, azaz rendszeresen játszhatnak az NB I-ben. Nem tapasztalok lehangoltságot, sőt, kifejezetten jó a hangulat. A generációs különbségek sem okoznak súrlódást, mert mindannyian szinte egykorúak vagyunk.

Cívishír: – Neked tartoznak?
Karalyos Orsolya: – Igen.

Cívishír: – Eligazolnál?
Karalyos Orsolya: – Nyárig semmiképpen. Akkor majd meglátom, hogy lesz-e értelme maradni.

Cívishír: – Mik a feltételeid?
Karalyos Orsolya: – Anyagi biztonság, a szakmai fejlődés lehetősége. Kíváncsi vagyok, hogy az önkormányzat meg tudja-e oldani a helyzetet. A bajnokság végéig csak a játékra koncentrálok, ebben a fél évben rengeteget fejlődhetek. Az NB I-ben még zöldfülű vagyok.

Cívishír: – Ne légy ennyire szerény, van már jó néhány NB I-es meccsed!
Karalyos Orsolya: – A meccsszám megfelelő, de a pályán eltöltött percek száma nem az. Minden sportoló többre vágyik meccsenként egy-két percnél.

Cívishír: – A nevelőedződ, Boros Ferenc már évekkel ezelőtt azt mondta rólad: megbízható, stabil NB I-es játékos leszel.
Karalyos Orsolya: – Köszönöm a szép szavakat, igyekszem megfelelni. Ebben a fél évben igazán bizonyíthatom, hogy megbízható, stabil NB I-es játékos vagyok.

Cívishír: – Milyen álmokat dédelgetsz?
Karalyos Orsolya: – Gyerekkorom óta mindent a kézilabdára tettem fel, szeretnék ebből meg is élni egy darabig. Remélem, sikerül.

Cívishír: – Jobban keres egy húszéves kézis, mint az a lány, aki egy butikban fehérneműt árul?
Karalyos Orsolya: – A butikos eladónál jobban, de itt nem hatalmas gázsikra kell gondolni. Egy NB I-es játékos tisztes pénzt kap.

Cívishír: – Már ha megkapja…
Karalyos Orsolya: – Remélem, egyszer majd megkapjuk, addig meg csak kihúzzuk valahogy. Most az a a legfontosabb, hogy szombaton este a Szekszárd ellen megszerezzük a győzelmet.

Cs. Bereczki Attila