Ismét felbukkant a fekete párduc Nagyrábén
A nagyrábéi önkormányzat a hagyományokat követve idén is megrendezte a települési nőnapi batyus bált a művelődési ház nagytermében március 6-án. A terem már érkezéskor igazi közösségi ünnepre utalt: az asztalokat családoknak és baráti társaságoknak rendezték be, középen széksorok várták a nézőket, a színpad előtt tánctér maradt szabadon, a sarokban pedig Láposi Bálint egyszemélyes zenekara készülődött. A függöny mögött közben izgalmas készülődés zajlott, hiszen a programban színielőadás is szerepelt.
A vendégeket Bende Tibor önkormányzati képviselő köszöntötte, aki humorral kezdte beszédét. – Azt szokták mondani, hogy a férfi a család feje, azonban mindannyian tudjuk, hogy a nyak dönti el, merre fordul a fej – mondta, majd hozzátette: sok férfi büszkén állítja, hogy ő a főnök otthon, de néha még azt is engedélyeztetni kell, hogy ezt elmondhassa.
A derűs mondatok után komolyabb hangot ütött meg. – A mai nap valóban önökről, hölgyekről szól. Egy napról, amikor megállunk egy pillanatra, és kimondjuk azt, amit talán máskor nem mondunk elégszer: köszönjük – fogalmazott.
Köszönetet mondott az édesanyáknak, a nagymamáknak, a feleségeknek és a lányoknak is, akik mindennapjaikkal, türelmükkel és gondoskodásukkal formálják a közösséget.
– A humor mögött azonban ott rejlik a komoly igazság: a női erő csendes, de rendíthetetlen. A női szeretet feltétel nélküli, a női kitartás pedig példaértékű – hangsúlyozta a képviselő, aki azt kívánta, hogy a nők ne csak ezen az estén, hanem az év minden napján érezzék a megbecsülést.
Az ünnepi köszöntőt követően a helyi MindenKor Színpad lépett színre. A társulat A nagyrábéi fekete párduc című darabot mutatta be, amely a település egyik legismertebb történetét idézi fel. A színpad tagjai nagyrábéiak, többségük kezdő, ám lelkes személy. A csapat 2025 októberében kezdte el a közös munkát – darabjaik a helyi életből merítenek, és céljuk, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket.
A produkcióhoz Orosz Béla nyugalmazott lelkész zeneszámokat is írt. A társulat számára a színjátszás nemcsak előadás, hanem tanulási folyamat is: türelmet, önismeretet és csapatmunkát tanulnak, miközben nyitottak az új tapasztalatokra és szeretnének fejlődni.
A darabot a magyar kultúra napján mutatták be Nagyrábén, majd pedig januárban a budapesti Nemzeti Színházban is előadták.
Az est további része már a beszélgetéseké, a zenéé és a táncé volt: a batyus bál hangulatához illően a vendégek saját készítésű ételekkel, süteményekkel érkeztek, az asztalok körül baráti társaságok ültek, a tánctéren pedig egyre többen fordultak meg.
A nagyrábéi nőnapi batyus bál így nemcsak ünnep, hanem közösségi találkozás is lett: egy este, amikor a figyelem a hölgyeké volt, a hangulat pedig a vidámságról, a nevetésről és az együtt töltött időről szólt.
A fekete párduc története
2002 februárjában Nagyrábé és Bihartorda környékét különös hír tartotta izgalomban: többen fekete párducot véltek látni a határban. A beszámolók szerint az állatot először Bihartorda térségében észlelték, majd Nagyrábé környékén is keresni kezdték. A történet akkora feltűnést keltett, hogy a hatóságok és a vadászok is megmozdultak, sőt a lakosságot is figyelmeztették az esetleges veszélyre. A debreceni állatkert szakembereit is bevonták – a korabeli hírek szerint a nyomok alapján komolyan vették a bejelentéseket, ám az állatot végül nem sikerült befogni vagy egyértelműen azonosítani. Így a nagyrábéi fekete párduc esete máig a térség egyik legismertebb, félig valóságos, félig legendás története maradt.
