Hatodik legjobbak lettek az országban a Bajusz-bébik
Baján rendezték meg a pünkösdi hétvégén a kadet korosztály országos döntőjét. A DSC-SI „A” leány kosárlabdacsapatának az alapszakasz 3. helyet követően előbb a selejtezőből az 1. helyen, a miskolci középdöntőből a 2. helyen (első a Pécs lett), majd az elődöntőből ismét a 2. helyen (1. BSE) sikerült kvalifikálnia magát a legjobb nyolc közé.
Az erősebb csoportban
A nyolcas döntőben az erősebb csoportban kezdték meg a küzdelmeket. Az első mérkőzésen kiegyenlített küzdelemben, a végjátékban alulmaradtak a honi kosárlabdázás egyik élharcosával, a Vasas-Csatával szemben, majd hosszabbításban győzték le azt az FTC-t, akitől két éve még 20 ponttal kaptak ki. Nagy meccs volt, de sokat ki is vett a debreceniekből. Este a Pécs következett, aki - bár 2 győzelemmel állt - szintén mindent beleadott a csoportelsőség megszerzéséért (érthető módon nem akart rögtön a keresztjátékban találkozni a BSE-vel), annál is inkább, mert 5 pontos vereség esetén még ki is csúszhatott volna a 4-ből, körbeverés miatt. Nagyon jó, sokak szerint döntő szintű, színvonalú meccs volt a 3. negyed végéig, innen viszont - sajnos - csak egy csapat volt a pályán, s ez a Pécs volt.
A hajdúságiak semmi, a pécsieknek minden sikerült, Szamosi Amadea (28 pont, az MVP mellett minden létező díjat besöpört) és Balla Dorottya (27/12) egészen elképesztő, extraklasszis játékával eldöntötte a meccset, s így a Bajusz-bébik az alsó ágra kerültek.
Nem volt sétagalopp
A keresztjátékban a Sopron ellen - ha nem is volt sétagalopp - egyértelmű győzelmet arattak (mindenkit játszatva), s jöhetett újra az FTC az 5. helyért. Sajnos, másodszor már nem sikerült a bravúr, így a DSC-SI-nek be kellett érnie idén is a 6. helyezéssel, ami miatt azért nem kell szégyenkeznie, hiszen minden tőle telhetőtt megtett.
A csapat végig egységes volt, de mindenképpen ki kell emelni Hoffmann Flóra (a döntő legjobb védője díjat kapta, egyúttal a DSC-SI legeredményesebb játékosa volt), Földvári Andrea (díj: legtöbb lepattanó a csapatban) és Simon Ágnes (díj: leghasznosabb játékos a csapatban) nevét, akik húzóemberek voltak.
Hiányoztak Dóka Zsuzsa megszokott pontjai (a döntő előtti héten szenvedett bokasérülést, bár felépült az utolsó pillanatban, de nem volt teljes értékű). A többiek a tőlük megszokott stabil játékot hozták, egy-egy meccsen nyújtva kicsit jobb, vagy eredményesebb játékot, mint pl. Szabó Réka és Gál Annamari a Fradi ellen (első meccs), vagy Gaszner Anna a Vasas-meccsen, Göttlinger Anna, Csajkó Dóra a soproni zóna ellen. A cserejátékosok (Varga Lili, Rinyu Blanka, Szilágyi Lora, Gonda Daniella, Szászfai Emese) is kaptak játéklehetőséget, többé-kevésbé éltek is vele, leginkább talán Rinyu Blanka tudott hozzátenni a közös teljesítményhez.
Reális eredmény
Összességében reális eredmény született, még ha a debreceniek többre is vágytak kezdetben. Be kell látni, hogy az előttük végző csapatok (sőt még az utánuk végzők is) NB I-es közege, háttere, edzés-és versenylehetőségei, a junior döntős tapasztalatok mind hozzájárultak, hogy azok a bizonyos ”nüanszok” egy-egy meccs döntő pillanataiban az ő javukra billentse a mérleg nyelvét.
Bajusz György edző összességében így étékelt: - Megőriztük helyünket az élvonalban - ami nem kis dolog -, de nem tudtuk ezt egy látványos sikerrel (éremmel) kézzel foghatóvá tenni. Máris van egy plusz motivációnk a jövőre nézve…
