Egy debreceni diák, aki nem csak a pipettát, a tollat is jól forgatja

Remek debreceni siker született azon a mese- és novellaírópályázaton, amelyet a Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány és a Richter Gedeon Nyrt. írt ki. A 6-18 éves korosztálynak meghirdetett pályázaton természettudományos elemeket tartalmazó mesét vagy novellát kellett írniuk a diákoknak. A újszerű kezdeményezés célja a fiatalok érdeklődésének felkeltése az olyan iskolai „mumusnak” számító tantárgyak iránt, amilyen a kémia, a fizika vagy a biológia. A Tóth Árpád Gimnázium 11. osztályos, biológia-kémia tagozatos tanulója, Németh Liza Szófia a korcsoportjában a második helyet szerezte meg, Édes mese című írásával. Vele és kémiatanárával, Hotziné Pócsi Anikóval beszélgettünk.

Liza népes mezőnyben mérettette meg magát, hiszen összesen több mint ötszázan pályáztak. Az Édes mese szárnyaló fantáziájának ékes bizonyítéka. A történet Szénhidrátföldön játszódik, ami igazából az iskola vegyszerraktárának egy része, valójában egy üveg. Itt él a mese főhőse, Glükóz, aki szeretné megtalálni kedvesét, Fruktózt. Az olvasó szerelmük beteljesedésének kalandos útját ismerheti meg a meséből.

Liza ugyan biológia-kémia tagozatos, de nemcsak a természettudományok, hanem az irodalom is közel áll hozzá. Szabadidejében sokat ír és olvas. Mint mondja, nem is tudja egyértelműen besorolni magát a reál- vagy a humánérdeklődésű diákok közé. Szereti az idegen nyelveket is, angolból már nyolcadikos korában megszerezte a középfokú nyelvvizsgát, azóta megvan a felsőfokúja is, és most éppen a német középfokúra készül.

A mese- és novellaíró pályázatra kémiatanára, Hotziné Pócsi Anikó biztatására nevezett be, és nagyon meglepődött, hogy végül korcsoportjában a második helyen végzett. – Amikor megírtam a mesét, nem igazán éreztem jónak – mondja. – Később, amikor értesítettek, hogy díjazott lettem, újra elolvastam, és akkor már sokkal jobban tetszett.

Kivételezett helyzetben

Bár az érettségiig még van másfél éve, de már eldöntötte, hogy állatorvos lesz, közben azonban az írást sem szeretné elhanyagolni. – Nagyon szeretem a lovakat, a szarvasmarhákat és az egzotikus állatokat, a kisállatok viszont annyira nem vonzanak – magyarázza. – Érdekel a tanítás is, el tudnám képzelni, hogy az állatorvosi praxis mellett a végzés után az egyetemen is oktatok.

A Tóth Árpád Gimnáziumban magas óraszámban tanulják a diákok a biológiát és a kémiát is. Lizának 11. osztályban mindkét tantárgyból heti négy órája van, és szerinte a magas színvonalú képzés mellett egyáltalán nincs szükség arra, hogy különórára járjon. – A továbbtanuláshoz bőségesen elég az a tudás, amit itt megszerzünk – véli.

– Több volt TÁG-ostól hallottam, akik például az állatorvosi egyetemre járnak, hogy kémiából és biológiából ott már nem nagyon tudnak újat mondani nekik, a gimnáziumban annyira széleskörű tudásra tettek szert.

Tavaly nyáron részt vettem egy állategészségügyi versenyen, ahol szerveskémia gyakorlat is volt. Az ottani egyetemi tanárok is azt mondták, hogy a TÁG-ból mindig olyan diákokat kapnak, akik jól tudják a kémiát és a biológiát is. Beszélgetésünk során hamar kiderül, hogy Liza rendkívül tudatosan éli az életét, saját magát maximalistának tartja, ami bizony teher is lehet, hiszen sokszor még olyankor is elégedetlen a teljesítményével, amikor a tanároknak már régen megfelelő a tudása. Ahhoz, hogy a kemény követelményeknek meg tudjon felelni, szerinte jó időbeosztásra van szükség. Határidőnaplót vezet, alaposan megtervezi, mikor mivel foglalkozik, és ma már azt is tudja, mikor kell lassítani, megállni, feltöltődni ahhoz, hogy az elvásároknak mindig meg tudjon felelni.

Kémiatanára, Hotziné Pócsi Anikó több mint 30 éve van a pályán. Az első és eddigi egyetlen munkahelye a TÁG, ahol ötödéves egyetemistaként kezdett tanítani.

Huszonöt évig matematikát, kémiát és informatikát tanított, jelenleg pedig a tagozatos osztályokat a kémia rejtelmeibe igyekszik bevezetni. Szerencsésnek tartja magát, hogy egy olyan iskolában dolgozhat, ahol a személyi és a tárgyi feltételek is adottak a magas színvonalú oktatáshoz. – Kivételezett helyzetben vagyunk, hiszen a biológia-kémia tagozaton a pedagógusok és a diákok is kiteljesedhetnek – fogalmaz. – Az elméleti tudás átadása mellett nemcsak a tanári, hanem a tanulói kísérletek is rendszeresek. Van külön kémiai és biológiai laborunk, előadótermeink. A biológia-kémia munkaközösség nálunk tizenkét pedagógusból áll, kiváló kollégáktól tanulhatnak a diákok.

A tanárnő hozzáteszi: arra törekszik, hogy a természettudományokról logikus rendszer alakuljon ki a gyermekek fejében, és a végén, amikor eljön az igazi számonkérés ideje, az emelt szintű érettségi, akkor lehetőleg olyan eredményt érjenek el, ami a sikeres továbbtanuláshoz szükséges. Liza ehhez még annyit fűz hozzá, hogy a tanárnő kiváló előadó, ami motiváló a diákok számára is. – Amikor bejön egy tanár, és mosolyog, csillog a szeme, és látszik rajta, hogy szereti, amit csinál, az plusz erőt ad nekünk is, sokkal élvezetesebbek így az órák – magyarázza. – Szerencsére nagyon sok ilyen tanárunk van, és ennek köszönhetően olyan tantárgyakat is megkedveltem, amelyeket az általános iskolában egyáltalán nem szerettem.

A szakadék szélén

Hotziné Pócsi Anikó ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a legtöbb iskolában nem olyan rózsás a helyzet, mint amilyen a TÁG-ban. Szaktanácsadóként is dolgozik, így saját tapasztalatai vannak arról, hogy a természettudományok iránt drasztikusan megcsappant az érdeklődés, a pedagóguspályát egyre kevesebben választják. – Sok iskolában megfordulok, és nem valami biztató az összkép, amit látok – hangsúlyozza.

– Óriási a tanárhiány, miközben rendkívül alacsony a kollégák erkölcsi és anyagi megbecsültsége. Az iskolákban egyre kevesebb idő a jut a természettudományokra, kevés óraszámban, sokszor lehetetlen feltételek között dolgoznak a pedagógusok. Nem győzöm kiemelni, hogy mi itt el vagyunk kényeztetve, de egyáltalán nem ez az általános.

Inkább az a jellemző, hogy a tanárok több helyen kénytelenek tanítani, miközben nagyon kevés eszköz és vegyszer áll a rendelkezésükre. Egy kezdő pedagógus minimálbér körüli fizetésből, nagyon nehéz anyagi körülmények között él, persze, hogy inkább elmegy máshová dolgozni. Kevés a tanárszakos hallgató is, amit meg is értek, hiszen természettudományos diplomával sok helyen jóval többet lehet keresni, mint a tanári pályán. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szakadék szélén állunk, és ha nem történik kedvező fordulat, akkor tíz év múlva már nagyon kevesen lesznek, akik biológiát vagy kémiát tanítanak.

Valakinek csak eszébe jut

Hotziné Pócsi Anikó szerint ez egy ördögi kör, amiből nagyon nehéz kitörni. Úgy véli, ha sikerülne elérni, hogy vonzó legyen a pálya, akkor sok jó képességű diák jelentkezne tanárszakra, közülük később sok jó pedagógus állhatna munkába, akik aztán megszerettetnék a természettudományos tantárgyakat a gyerekekkel. – Most ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk – fogalmaz.

– Bele kell nyúlni a rendszerbe, ha azt akarjuk, hogy a fiatalok ezt a pályát válasszák. Az utolsó utáni órában vagyunk!

Az elitiskolákban persze később jelentkezik majd ez a probléma, de a nehezebb sorsú településeken már most is óriási a baj. Remélem, valakinek egyszer csak eszébe jut, hogy a jövőépítés alapvető feltétele, hogy a diákok magas színvonalú oktatást kapjanak, lehetőleg minél több iskolában.

Lizát, noha érdekli a tanítás, és szerinte érzéke is van hozzá, pont ezek miatt a tényezők miatt nem készül tanári pályára. Ugyanakkor szívesen korrepetálna gyerekeket, be is adta az életrajzát egy alapítványhoz, amely ezzel foglalkozik. Magát nem tartja csodapóknak, legfeljebb általános iskolában „lógott ki” a sorból, mint mondja, a TÁG-ban hasonló érdeklődésű és képességű osztálytársai vannak, valamennyien céltudatos fiatalok. És hogy mi fogta meg a természettudományokban? Már kisgyermekként is érdekelte minden, ami a természettel kapcsolatos, legyenek azok növények vagy állatok. Először a biológiát szerette meg, és ma is a kémiának inkább az a része érdekli, aminek van valami köze az élővilághoz. A szerves kémia és a biokémia a nagy kedvence. – Felvételi előtt kérdezték tőlem, hogy milyen másik tagozatot írok még be a jelentkezési lapra, és csodálkoztak, amikor azt mondtam, hogy semmit – meséli. – Az irodalom is nagyon közel áll hozzám, de másik tagozaton mégsem tudnám elképzelni magam. A biológia és a kémia nekem akkora szerelem, hogy nélkülük nem tudnék működni.

Takács Tibor