Debrecen polgármestere elé került a botránydarab

A Szétbombázva című előadás bemutatása ellen emelt szót Ágoston Tibor a január 24-i debreceni közgyűlésen. Az önkormányzat kulturális bizottságnak tagja által támadott Sarah Kane-színművel a Cívishír is foglalkozott, most pedig Papp László kommentálta, hogy a Csokonai Nemzeti Színház műsorra tűzte a kilencvenes évek botránydarabját.

A színház ugyan hamarosan jelezte a honlapján, hogy az előadás megtekintését 18 év feletti korhoz köti, ezt azonban Ágoston Tibor kevesli. A közgyűlésen negyedórán át taglalta azt is, hogy miért távolítaná el a repertorából. Elmondása szerint irodalomtörténésszel, jogásszal, tanárral és más szakemberekkel is beszélt a műről. 

[Beillesztett cikk: Még nem tudni, kinek fog fájni a debreceni erőszak]

– A Csokonai Színház nemzeti előadóművészeti szervezet, nem magánszínház. A nemzeti jelző nem besorolás jelent, hanem rangot. A nemzeti színházi szerep a nemzeti kulturális identitás, a hagyományok őrzése, fejlesztése, a kulturális érték- és mintaközvetítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű – hangsúlyozta, utalva arra, hogy Sarah Kane színműve szerinte miért alkalmatlan ezen elvárások teljesítésére. Kijelentette: a mai köznyelv „megrázó mértékű durvulását tapasztaljuk”, a mélyrepülés egyik okaként pedig azokat az írókat, költőket, színházi rendezőket jelölte meg, akik „nem veszik figyelembe a magyar hagyományokat, a magyar néplélek jellemzőit, de előszerettel elvárják a munkásságuk elemzőinek elismerését”. „Méghozzá olyanoktól – tette hozzá –, akik „szintén semmibe veszik a magyar értékeket”. 

[Beillesztett cikk: Hol a durva szavak határa a színpadon?]

Ágoston Tibor úgy látja, a Szétbombázva társadalmi hatása inkább megbetegítő, mint gyógyító, megtisztító hatású. Erre szerinte a szerző, a 28 éves korában öngyilkosságot elkövető Sarah Kane önpuszító élete és személyes tragédiája is példa. – Sarah Kane az értelmes, értékes élet célját nem találta meg, a színdarabjaiban és kisfilmjeiben megjelenő gondolatok a szenvedése és eltévelyedése lenyomatai. Ezt a mintát akarjuk a fiatalok elé állítani? – kérdezte a képviselő, aki a Figyelő e napokban megjelent cikkét is szóba hozta (a tulajdonosváltáson átesett lap erősen vitatható párhuzamot vél felfedezni Sarah Kane és Nagy Blanka között, de inkább egyfajta jó és rossz harcaként láttatja az ideológiák vetélkedését). 

Ágoston Tibor kiemelte, nem cenzúrát akar gyakorolni, hanem a véleményét mondja el. 

Hiányolta továbbá azt, hogy a színház vezetője az évadot megelőzően, a repertoár összeállításakor nem jelezte a tervbe vett darab korhatárosságát a közgyűlés kulturális bizottságának ülésén. Ezért kezdeményezte, hogy változtassanak a gyakorlaton és ilyen esetben a színház részéről tudassák ezt az önkormányzattal. Végül Jókai Mór szavaival („Pest középpontja az országnak, de Debrecen középpontja a magyar népnek.”) fejezte ki azt, hogy miért nem híve a bemutatónak. Kiderült, ő meg fogja nézni az előadást.  

Debrecen polgármestere nem akar színi direktort játszani

– Amikor szembesültem a darabbal, tisztában voltam azzal, hogy komoly indulatokat válthat ki. A szövegkönyv nem tükrözi az ízlésemet, de nincs könnyű helyzetben ilyenkor se a polgármester, se a közgyűlés. Hiszen elmúltak azok az idők, amikor egy cenzor mondta meg mi mehet, mi nem – válaszolt Papp László, azzal folytatva, hogy városvezetői felfogása szerint „menet közben nem játszik sem főépítészt, sem színházigazgatót”.

– Viszont a városi intézményvezetőktől elvárom a felelős döntéseket. Polgármesterként én biztosan nem adok utasítást sem előadásra, sem annak levételére. Az én világképemben ennek megvan a maga felelőse. Ha jól végzi a feladatát, akkor dolgozunk együtt, ha nem, akkor nem munkálkodunk közösen. A cenzor szerepét azért is felesleges eljátszani, mert számtalan kontrollálhatatlan inger érhet bárkit, így a fiatalokat is – reagált.

Megjegyezte: a színház nem az általános bérletstruktúrában mutatja be „ezt a valamit”, márpedig ez a „rombolást is behatárolja”.  

Debrecen jó hírnevét mindenkinek szem előtt kell tartania, aki a város képviseletében dolgozik – hozta szóba Papp László a Cívishír önkormányzathoz intézett kérdését –, megtoldva azzal, hogy „a következtetéseket nyilván le lehet, le kell vonni”.

RaL