Debrecen nehézsúlyú bajnoka a legnemesebb hivatást választotta

Deél – ismerősen cseng ez a vezetéknév a debreceni sportberkekben. István éveken keresztül trenírozta a DVSC öklözőit, akik közül Kalucza Norbert a pekingi olimpiára is kijutott. Az unokaöccs, Szabolcs ezzel egy időben kezdett ismerkedni az ökölvívás nemes tudományával a Vágóhíd utcai sportcentrumban, ahol a nagyszerű debreceni utánpótlásműhely megkezdte működését a sikeres vállalkozókká avanzsált Szabó Sándor és Szilágyi Attila egykori bunyósok hathatós támogatásával a kilencvenes évek végén. Egy idő után Szabó Sándor már egy személyben menedzselte az egyre nagyobbra hízó klubot, amely ontotta magából a tehetségeket.

Az egyik ilyen volt Deél Szabolcs, aki nagybátyja irányítása mellett aratta le a babérokat a különböző súlycsoportokban – brutális kiütésekkel tarkítva a repertoárt –, majd felnőtté cseperedve a nehézsúlyban találta magát. Éppen a Debrecenben megrendezett magyar bajnokságon ért fel a csúcsra: imponáló teljesítménnyel pontozással legyőzte a fináléban a hazai pályán verhetetlennek hitt, Európa-bajnoki bronzérmes Darmos Józsefet. Számos nagy nemzetközi versenyen lépett kötelek közé címeres mezben, majd ereje teljében, alig 25 évesen visszavonult.

– Ötvenezer forintból nem lehetett megélni

– indokolja Szabolcs a hátraarcot, és ezen most bizonyára nagyot néz a nyájas olvasó, vagy hitetlenkedik, pedig sajnos ez a szomorú valóság. Érzékeltetésül: egy élvonalbeli labdarúgó már akkor is milliós summát vitt haza havonta, de még egy kézilabdázó vagy kosárlabdázó is. Az amatőr boksz sajnos nem kínál perspektívát a fiatalok számára, mert csak annak nyújt biztos megélhetést, aki világbajnokságon, olimpiákon ér el kiugró eredményt, de az előbb-utóbb átrándul profinak, tehát nem kell sokáig eltartani.

Deél Szabolcsot a profi világ nem vonzotta, hanem azt a lehetőséget ragadta meg, amit a kiöregedett vagy visszavonult küzdősportosoknak tálcán kínál az élet a debreceni éjszakában, vagyis rendészként óvja a normális vendégeket azoktól, akik erősre és hülyére isszák magukat a szórakozóhelyeken. Nem egy álommeló, de szerencsére Debrecenben az éjszakai élet nem annyira kriminalizált, hogy gyakori rendezői közbelépést igényelne. Jellemzően csekélyebb súlyú erőszakos cselekmények történnek, de azokat a fiúk könnyűszerrel megoldják.

Vissza a bunyóhoz! Ha nem lehet megélni belőle, akkor mégis mi értelme bokszolni? – adódik a kérdés, de rögtön jön rá a csattanós válasz.

– Mert a világ legjobb és legszebb sportja! – így Szabolcs, aki meg is indokolja. – Az ökölvívás testben és lélekben átformálja az embert, tetőtől talpig tökéletes alkatot, remek erőnlétet és kiváló mozgáskoordinációt kölcsönöz.

Minderről a Top Team Boxing belvárosi edzőtermében beszélgetünk,  ahol éppen kemény edzés zajlik a versenyzőknek. Lelkes csapat jött össze a hétfő délutáni tréningre, vannak, akik már egészen szépen ütik a kombinációkat, és vannak, akik még ismerkedtek az ütések alapjaival. A kicsik kiállnak a nagyok ellen is szpáringolni – mert ez nem a gyávák sportja –, hiszen ahogy a nagy öregek mondták régen, „a bokszban nincs mitől félni, hiszen kesztyűs kézzel bánnak az emberrel.”

Ömlik a víz a srácokról, de nem azért, mert meleg van a teremben. A bokszolás tudnillik olyan komplex – a láb- és a kézmunka összehangolását igénylő – mozgás, hogy egy jó tempójú, háromperces menet után azt érzi az ember, mintha lefutott volna egy félmaratont.

Amíg a fiúk az „életükért” küzdenek, meséli Szabolcs, hogy Top Team Boxing Debrecen néven 2019-ben alapítottak ökölvívó-egyesületet. Az alapító tagok között találjuk a két korábbi DVSC-s csapattársat, Nagy Pétert és Nagy Bencét, akik szintén magyar bajnok öklözők, de vannak civilek is, mint például az elnök, Sas László vagy az alelnök, Kozma Norbert. A pandémia meghiúsította a gyors áttörést, de ebben az esztendőben már sikerül elérni az első mérföldkövet az egyesület életében. 2023-ban indított a Top Team Boxing először vett részt versenyzőkkel a Magyar Ökölvívó Szakszövetség által szervezett eseményen, a Magyar Utánpótlás Kupán, ahonnan Simon Erik és Balázs Tamás révén két bronzéremmel tért haza.

Gyerekeket, fiatalokat oktatni a legnemesebb hivatás, ugyanakkor rendkívül nehéz – terelem a szót az edzői munka nagy kihívásaira, és Szabolcs csak bólogat hosszasan, majd mosolyogva mondja, hogy saját magát, magukat látja a maiakban. Bevetnek mindent, hogy a könnyebb végét fogják a dolognak, akárcsak ők régen. Bosszantó, amikor egy felkészülés megy kárba betegség, sérülés miatt, máskor iskolai kihágás miatt borul minden. Szóval mindig van valami – jegyzi meg, de gyorsan hozzáteszi, ugyanakkor rendkívül élvezetes is a gyerekek között lenni. Nincs két egyforma fazon, mindenki egy külön egyéniség.

– Az ökölvívás az egyetlen, amihez igazán értek. A versenyzéshez most már öreg vagyok, hiszen nyolc év után nem látom értelmét visszatérni. A boksz azonban az életem, csak edzőként tudom kamatoztatni a tudásom. Amit tanultam gyerekkorom óta, azt most megpróbálom átadni a fiataloknak

– fogalmazta meg, miért is lett edző, és máris nagy reményekkel tekint az esztendő további versenyei előbb. Előbb az egri Bornemissza, majd jönnek ősszel sorjában a különböző utánpótlás-bajnokságok. A Top Team Szabolcsék reményei szerint az összes korosztály – serdülő, junior, ifjúsági – magyar bajnokságán képviselteti magát. Aztán a jövőbeni terveket sem aprózzák el. A cél, hogy válogatott bunyósokat neveljenek ki!

A vége felé tart az edzés, a srácok már a levezetést végzik, Szabolcs pedig megkér, hogy a nyilvánosság előtt is kifejezhesse háláját a szponzorok felé. A Top Team Boxing ugyanis állami, önkormányzati támogatást nem kap, a költségeket a támogatók felajánlásaiból, vagy saját zsebből finanszírozzák a klubtagok.

A Monty ezredes utcán az edzőterem nyitott. Nyolcéves kortól fogadnak bárkit, nem csak versenyzőket, hobbi bunyósokat is. A kicsiktől az öregekig mindenki próbára teheti magát, vagy legalábbis belekóstolhat az ökölvívás tudományába. Egy biztos: ha nem is lesz belőle Muhammad Ali, úgy elfárad, ahogy sehol máshol!

Cs. Bereczki Attila