Csak a végén törtek meg az Acélbikák Debrecenben

Egy héten belül háromszor is hazai pályán vív bajnokit a DEAC, amely elsőként a Dunaújvárosi Acélbikák együttesét fogadta pénteken este. A debreceniek ezúttal is négy meghatározó emberük nélkül léptek jégre, Vokla Roland ugyan visszatért, de a héten Sági Martin is feliratkozott a maródiak listájára, így ezúttal is csak három, ráadásul felforgatott sorral állt ki a DEAC.

Kellemes meglepetésre Mihalik András már az első percben megszerezte a vezetést egy szép akció végén, és ekkor azt hittük, debreceni gólparádét látunk, de csalódnunk kellett. A debreceniek rengeteg helyzetet dolgoztak ki, de mind ki is hagyták, és félő volt, hogy ez megbosszulja majd magát.

A hosszú gólcsendet Novotny a második harmad végén egy emberelőnyös találattal megtörte, de a harmadik játékrész elején a Dunaújváros két perc alatt ledolgozta a hátrányát, és lélektani előnybe került. A debrecenieket – boksznyelven szólva – megfogta a két gyors vendéggól, és hosszú perceken át beszorultak, de szerencsére a Hetényi Zoltánt helyettesítő Gönczi Lajos kapus ismét remekelt.

A hajrában a Debrecenben is megfordult Léránt René fegyelmezetlensége miatt emberelőnybe kerültek a hazaiak, és ezt Zalamaj révén kihasználták, az utolsó percben pedig a mindent egy lapra feltéve támadó újvárosi legénység akcióit kivédekezve sikerült megszerezni a győzelemért járó három pontot.

A DEAC vasárnap este 18.30-tól a FEHA19 együttesét látja vendégül.  

Mesterszemmel

György József: – Mindhárom harmadban nagy munkát végeztünk, alig három sorral játszottunk, semmi kivetnivalóm nincs. Annak nagyon örülök, hogy Gönczi Lajos megint kiválóan védett, kettős emberhátrányban sem tudták bevenni a kapuját. Szerintem a közönségnek és nekünk is jobb volt így, mintha simán behúztuk volna a három pontot.

Niko Eronen: – Az első harmadban lagymatag, gyenge teljesítményt nyújtottunk, és csak a kapusunknak köszönhettük, hogy megúsztuk egy kapott góllal. A másodikban még mindig kerestük a játékunkat, de még mindig a Debrecen hokizott fölényben. A harmadik harmadban végre tudásunknak megfelelően játszottunk, ki is tudtunk egyenlíteni, hajtottunk a győzelemért, de a végén a kiállításokkal tarkított zűrzavarban mi húztuk a rövidebbet.

Az állás