Az év szociális dolgozóját is köszöntötték Debrecenben
A szociális munka napja alkalmából Debrecen Városi Szociális Szolgálata (VSzSz) a szociális területen dolgozók munkájának megbecsülését kifejezve november 13-án ünnepséget rendezett, melynek keretében átadták a Debrecen a szociális szolgálat Év Dolgozója okleveleket, valamint jubiláló munkatársaikat is köszöntötték.
A szociális munka napja 1997-ben indult útjára Nógrád megyéből. A Szociális Munkások Nemzetközi Szervezete (IFSW) akciónapjához kapcsolódóan, annak emlékére született meg az ötlet, hogy Magyarországon november 12. legyen a szociális munka napja. Az első országos rendezvényre 2002. november 12-én került sor, az Országgyűlés pedig 2016-ban döntött arról, hogy november 12-ét a szociális munka napjává nyilvánítja. Debrecen szociális szolgálatának csaknem 300 elhivatott munkatársa nap mint nap több mint 1000 embernek ad segítséget, támogatást. Ezeket a munkatársakat ünnepelték most.
Széles Diána, Debrecen gondoskodáspolitikáért is felelős alpolgármestere köszöntőjében elmondta, hogy mindig nagy szeretettel érkezik a szociális tevékenységet végzők körébe, mert olyanok alkotják ezt a csapatot, akik szívvel-lélekkel, s erőn felül dolgoznak mind a fogyatékkal élők ellátása, mind az idősgondozás területén. „Az, hogy mindezért köszönetet mondhatok, számomra megtiszteltetés” – hangsúlyozta az alpolgármester. Debrecen önkormányzata az elmúlt években is arra törekedett, és a város gazdasági erejének növekedése jóvoltából a jövőben is arra törekszik, hogy az önkormányzati fenntartású szociális intézményekben dolgozók anyagi megbecsülését minél inkább erősítse. Mert Debrecen csak úgy tud gondoskodó város lenni, ha megbecsüli azokat, akik munkájukat hivatásnak, szolgálatnak érezve a legtöbb segítséget tudják adni az arra rászorulóknak.
Nagy Lajosné, a Városi Szociális Szolgálat intézményvezetője az ünnepségen megjelent kollégáit köszöntve többek közt elmondta: a szociális területen dolgozóknak nem elég megválaszolniuk egy-egy kérdést, hanem megoldaniuk kell a problémákat. Jó megoldások azonban csak úgy születhetnek, ha sosem tévesztik szem elől azt, hogy ők nem problémákkal, kihívásokkal, kérdésekkel foglalkoznak, hanem emberekkel. Emberekkel, akiknek problémáik vannak. Olyan emberekkel, akik segítségre szorulnak. S ki tud segítséget, támaszt, támogatást adni egy embernek? Egy másik ember. Nem egy szervezet, nem egy hivatal, nem egy intézmény - hangsúlyozta, hozzátéve, ezek is fontosak, sőt, nélkülözhetetlenek, de önmagukban mégsem elegendőek. Cselekedni csak az intézmények munkatársai tudnak. A szociális munka napja azoknak a napja, akik életre keltik és nap mint nap életben tartják a szociális intézményeket, szervezeteket. Nekik ez a hivatásuk – sokszor a küldetésük –, s ez sokkal több egyszerű munkánál. Erre a hivatásra kizárólag munkaként tekinteni nem lehet. Ez életforma – vagy inkább a létezés egy formája, ami egyszerre nehéz és szép. Képesnek kell lenni akár a saját gondokat is félretenni, eléjük helyezni mások gondjait, képesnek kell lenni megérteni, elfogadni őket, s felelősséggel viseltetni irántuk. Nagy Lajosné azt kívánta munkatársainak, hogy ehhez a hivatáshoz tudjanak erőt és energiát nyerni egymástól, és ily módon tudjanak erőt és energiát adni mindenkinek. Egyszerűen azért, mert segíteni jó! - fogalmazott.
Az Év Dolgozója oklevelet – melyet a munkatársi közösség szavazatai alapján ítélnek oda – a szakosított ellátásból két, a nappali ellátás és étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a központi irányítás és feladatellátáshoz kapcsolódó munkaterületről, valamint a vezetők köréből egy-egy munkatárs vehette át: Kerékgyártó Katalin gondozó, Szatmári Szilvia terápiás munkatárs, Setzka Attiláné ápoló, Józsa-Tóth Enikő ápoló, ápolási asszisztens, Borsi Sándorné ügyintéző, Füzesi Istvánné vezető gondozó. A jubilálók – 25-30 éve a szociális területen dolgozók – Bessenyeiné Dombrádi Anett, Oláh Csabáné, Terdikné Lövei Katalin és Borsi Sándorné voltak.
Az esemény keretében gondozottak és gondozóik közös táncprodukcióját is megtekinthették az ünnepség résztvevői.
