A debreceni 4-es villamos szomorú története
Negyven éve szüntették meg az utolsó debreceni szárnyvonalat, amelynek szomorú történetét a Balogh László–Gara Kálmán–Végh Dezső trió a Debreceni villamoskalauz című kiadványában örökítette meg. Az IHO.hu szakportál most ebből idéz.
A vonal története a XIX. század végén kezdődött. 1896. szeptember 20-án megindult a lóvasúti személyforgalom és a gőzüzemű teherforgalom a Kossuth utca–Méliusz tér–Nap utca–Attila tér–Dohánybeváltó útvonalon. Ezt a vonalat 1911-ben villamosították, majd a MÁV Budapest–Záhony vonala felett épített felüljárón keresztül összekötötték a híd túloldalán már 1896-ban létesített iparvágánnyal, így ezután már a Vágóhídig közlekedett. A vonal keresztezte a mai 4-es főutat, majd áthaladt a MÁV vonalai felett 1910-ben épített felüljárón. Itt volt a város villamoshálózatának legnagyobb, 27 ezrelékes emelkedője.
A hídról lehaladva a Vágóhíd utca páros oldalán vezetett a vonal, a MÁV iparvágánya és az úttest között. A villamos végül keresztezte a Vágóhíd területére bevezető MÁV iparvágányt, majd a Hétvezér–Diószegi út sarkán ért véget. A vonal teljes hossza 2,7 kilométer volt. A 4-es vonal Kossuth utcai szakaszát 1962-től áthelyezték, s ezután már a Béke utca elejéről indult, végállomása a Jászai Mari utcánál volt. Innen üzemi kapcsolata volt az 1-es vonalhoz, a másik irányba történő átjárást egy visszafogóváltó segítette elő. A villamosok a mai Szent Anna utca páros oldalán haladtak.
Éppen negyven éve, 1975. június 23-án közlekedett az utolsó villamos a debreceni 4-es vonalon, másnap a 30-as autóbuszjárat vette át a szerepét.
Ezzel az egykori majd 22 kilométeres villamoshálózatból csak a kétvágányú, 4,4 kilométeres fővonal maradt, amelyhez 2014-ben csatlakozott az 5,2 kilométer hosszú 2-es viszonylat.
