Egymásra talált Debrecenben Rossi, Dzsudzsák és a közönség

Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya beszélt a pályafutásáról és a nemzeti tizeneggyel végzett munkájáról a Debreceni Egyetem oDEon színházában február 14-én.

A zsúfolásig megtelt terem közönségét Bácsné Bába Éva, a sportgazdasági és -menedzsment intézet egyetemi tanára köszöntötte, és elmondta, ez az első előadása A labdarúgás elmélete és gyakorlata című tantárgynak. Különleges amiatt, mert egy regnáló szövetségi kapitányt látnak vendégül.

Kezdésként Ó Nagy Ferenc újságíró, az esemény házigazdája a Debreceni Egyetem és a közönséggel teli Nagyerdei Stadion összemontírozott képe elé, a színpadra hívta kérdezőtársát, Szöllősi Györgyöt, a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, majd a vendéget, Marco Rossit, aki pódiumra lépése előtt kézfogással, öleléssel üdvözölte az első sorban helyet foglaló Dzsudzsák Balázst.

Balázs lába nem az övé

Az esemény stílszerűen a Himnusszal kezdődött, mialatt a magyar válogatott néhány remek gólját láthatta a kivetítőn a közönség. Kínálta is magát az első kérdés: hogyha kijut a magyar válogatott az EB-re, akkor Rossi megtanulja-e a Himnusz összes versszakát. Mivel az elsőt a meccsek előtt együtt szokta énekelni a válogatott tagjaival.

– Az első szakaszt ismerem, a refrén mindig ria-ria Hungáriába torkollik, ami engem mindig nagyon meghat – válaszolta, majd egy hosszabb monológba kezdett. – Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek az ország legrégebbi egyetemén. Örülök, hogy a legutóbbi, Görögország elleni mérkőzésen játszhatott búcsút Dzsudzsák Balázs, és ezzel Balázs, teljesen megérdemelten, a legtöbb válogatottsággal bíró magyar játékos lett. Akármilyen szavak is estek köztük, rólunk régebben, Balázzsal mindig is a legnagyobb tisztelettel vagyunk egymás felé.

Balázsnak semmit sem adtam ajándékba, amit elért, azt saját erejéből érdemelte ki.

Ez előtt a mérkőzés előtt is jól játszott, de utána még jobban, sőt azóta egyre jobban – dicsérte meg a 109-szeres válogatott játékost, majd rátért a korábban feltett kérdés érdemi válaszára. – Az elmúlt három hónapban végre hosszabb időt tölthettem együtt a szeretteimmel. A családom tagjai szétszóródtak a világban, karácsonyra gyűltünk össze. Regeneráló volt velük hosszabb időt eltölteni.

Az 1964-ben született szövetségi kapitány beszélt labdarúgó pályafutásáról is. Hat-hét éves korától az volt a vágya, hogy labdarúgó legyen. A másik fele ugyanakkor azt súgta neki, hogy felnőttként orvosként gyógyítson. El is kezdte az egyetemet, több vizsgát is letett, de ezt az álmát feláldozta a labdarúgásért. – Soha nem voltam egy nagy labdarúgó, Balázs lába nincs rám szerelve. Mégis a ’90-es években a Sampdoriában játszottam, ami bennem volt, abból kihoztam a maximumot. A tehetség egy dolog, de megvolt bennem az akarat, a lehetőség, hogy nap mint nap törődjek a gyengeségeimmel – fogalmazott, majd szavaiból kiderült, hogy focizott az olasz első-, másod-, sőt harmadosztályban is, külföldön pedig Mexikóban. Fontosnak nevezte, hogy az embernek legyenek álmai, azokat soha se adja fel, küzdjön a megvalósulásukért.

Szöllősi György elmondta, hogy a pódiumbeszélgetés előtt Szilvássy Zoltán rektorral és Bács Zoltán kancellárral együtt Marco Rossi megkoszorúzta az aranycsapat játékosa, Buzánszky Jenő szobrát. Ennek kapcsán a szövetségi kapitány felidézte, hogy a nagyapja fejből fújta az aranycsapat és az akkori Budapest Honvéd összeállítását. Aztán Magyarországhoz, a magyar labdarúgó-válogatotthoz fűződő viszonyáról beszélt. – A sors kezét látom abban, hogy 10 éve edzősködhetek Magyarországon, és a Honvédnál, amellyel bajnoki címet is nyertünk, majd a magyar válogatott szövetségi kapitány lehettem. Ez a csúcs, ahová pályám során elérkezhettem.

Nagyon kötődöm a nemzeti trikolorhoz, amely innen nézve magyar, onnan nézve olasz.

Óriási megtiszteltetés, hogy azok közé tartozom, akik a legtöbb mérkőzést tölthették el a válogatott kispadján; Észtország ellen lesz az 50. meccsem, és csak hárman olyan szövetségi kapitány van, aki több mérkőzésen dirigálta a magyar válogatottat – vallotta, majd kérdésre válaszolva könnyedebb téma került – szó szerint – terítékre. Mi a kedvenc magyar étele? Válaszából most sem maradt ki Dzsudzsák Balázs, aki a válogatott összetartásaira a nagymamája által készített nagy lábas finom étellel jelent meg, és ő is többször beállt a sorba, hogy ehessen belőle. Hogy mit is? Az csak később derült ki, hogy töltött káposztát.

– A magyar válogatottal két keserű emlékű mérkőzésem volt. Az egyik a Németország elleni idegenbeli 2–2. Hét-nyolc perc választotta el a válogatottat a továbbjutástól. A másik a nemzetek ligája sorozatához kapcsolódik, amikor oda-vissza kikaptunk az olaszoktól. Jó lenne, ha az itthoni 0–2-őt legalább döntetlenre lehetne fordítani – mondta, majd áttért a nemzeti tizenegyünk előtt álló EB-selejtező-sorozatra. – Elég magasra került a léc, amit meg kell ugranunk. Megteremtettük a várakozást, aminek most meg kell felelnünk. A sorsoláson az első kalapba kerültünk, papíron tehát teljesíthető a csoport, azonban mindegyik nehéz csapat, otthoni mérkőzéseiken pedig fantasztikus hangulat van. Sem a szerbek, sem a montenegróiak, sem a bolgárok, de még a meglepetésekre képes litvánok ellen sem vár ránk könnyű mérkőzés. Itt a megfelelés már nem álom, hanem egy célkitűzés. Ez pedig másféle nyomás alá helyezi a csapatot.

Ó Nagy Ferenc a színpadra hívta Dzsudzsák Balázst, aki a hétvégi, Paks elleni hosszabbításban megfordított bajnoki találkozóról beszélt. Elmondta, hálás a sorsnak, hogy ez a mérkőzés megadatott, neki ez tette fel az i-re a pontot. Szívből és érzelemből játssza a focit, és ez a szombati meccsen nagyon látszott. Ilyen eredményfordítás még nem volt pályafutása során. Marco Rossi személyiségéről csak elismeréssel szólt: – Az ragad meg benne leginkább, hogy miként lehet mindig jobb és jobb az ember. Az edzőtáborokat mindig óriási nyugalommal hozza le, közben magas szintű szabadságot ad a játékosainak. Az évek során sokat változott, a csapat is jobban érzi magát vele, a stressz soha nem látszik rajta.

– Tudom, a Debreceni Egyetem a legrégebbi az országban, és a régió meghatározó egyeteme. Azt pedig csak most tudtam meg, hogy milyen sokféle sportágban jeleskednek a hallgatók. Debrecen az ország második városa, és tisztában vagyok vele, hogy a Loki mit jelent az itt élőknek – ezekkel a szavakkal zárta gondolatait a tanévnyitó egyetemi előadáson Marco Rossi szövetségi kapitány.

CH