Szelektív hulladékgyűjtés: nem kell öblíteni, és egyéb tévhitek eloszlatása

Előző cikkünkben a szelektív hulladék útját követtük végig az AKSD telephelyén, ezúttal pedig szakértő segítségével próbálunk megannyi tévhitet eloszlatni.

• A lebomló zacskó valóban környezetbarát?
• A beszennyőződött papírt újra tudják hasznosítani?
• Ki kell öblíteni a joghurtos vagy a tejfölös poharakat, mielőtt a szelektívbe dobjuk?
• Mi készül az egyes hulladékokból az újrahasznosítás során?
• A kupakgyűjtés miért lett annyira népszerű?
• Érdemes egyáltalán szelektíven gyűjteni a szemetet?

Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre kaptunk választ Hájos Tibortól, az AKSD. leányvállalatának, a PMR. Kft.-nek értékesítési vezetőjétől, miközben a Vértesi úti telephelyen betekintést szerezhettünk a válogatórendszerre.

Ne öblíts!

Arra a kérdésre, hogy ki kell-e öblíteni a joghurtos és a tejfölös poharakat, a szakértőtől egyértelmű nemleges választ kapunk.

Jómagam és mások is úgy gondolják, hogy a mosással otthon is szennyvizet képezünk, míg mi, hulladékkezelők itt összegyűjtjük, bebálázzuk és elvisszük egy olyan hulladékhasznosító üzembe, ahol ledarálják, majd megmossák a darálékot. Ott teljesen mindegy, hogy előtte ki volt-e öblítve vagy nem. Kimossa vagy nem mossa ki valaki, az inkább attól függ, hol tárolja és hogy viseli el az ember a szagokat, hiszen a benne maradt ételmaradék egy idő után erjedni kezd.

Hájos Tibor arra is rávilágít, hogy az úgynevezett lebomló szatyor nagyon nagy problémát jelent az újrahasznosítás során és összességében nem jelent jótékony megoldást a Földnek. Az előállítása során a polimer láncot valamilyen növényi eredetű, a polimer lánchoz hasonló szerkezetű anyaggal (általában kukoricakeményítővel) ötvözik, ami tulajdonképpen leutánozza a műanyag szerkezetét. Amikor a legyártott lebomló fólia kikerül a környezetbe, ez a polimer háló megszakad, elkezd felaprózódni, majd a talajbaktériumok és egyéb organizmusok elkezdik lebontani. A gyakorlatban tehát elindul ugyan a lebomlás, viszont a szél és a víz elhordó ereje révén mikroműanyagok kerülnek a levegőbe, a talajba, a vizekbe. Az újrahasznosítás során a válogató gép ezt is kiszűri, hiszen van benne valamennyi polietilén, azonban a feldolgozás idejére ez a műanyag már elkezd lebomlani. Ugyan tudnak belőle regranulátumot vagy fóliát készíteni, csakhogy ezek a termékek nem lesznek tartósak, félév múlva magától elszakad a szatyor vagy elporlad a fóliasátor.

Visszagyűjtött polietilénből akárhányszor gyárthatunk újra szatyrot, míg a lebomlóval csak egyetlenegyszer lehet ezt megtenni. Mi, hasznosítók úgy látjuk, hogy a lebomló szatyor öngyilkosság. Ha eldobjuk, akkor a hosszúéletű műanyag szatyorral ellentétben ugyan nem látszik majd a természetben, de mikroműanyagként ugyanúgy jelen lesz és veszélyt jelent az élőlényekre, hiszen belélegezhetjük vagy megehetjük – fejti ki Hájos Tibor.

Hasonlóan nem környezetbarát az úgynevezett ablakos zacskó újrahasznosítása sem. Az eljárás során hő és víz hatására a papír feloldódik, ezt anyagában tudják felhasználni, a műanyag pedig reject-ként visszamarad a pulper alján, de azzal már nem lehet mit kezdeni. A papírgyár esetleg elégeti, azaz energiatermelésre használhatja.

Ennél a polietilén zacskó is környezetbarátabb, ha a szelektívbe dobjuk – állapítja meg szakértőnk.

Tudni kell, hogy a műanyag termékek új életciklusa gyakran ugyanolyan formában indul újra, mint ami eredeti állapotában is volt. Ez a legegyszerűbb módja az újrahasznosításuknak, de előfordul az is, hogy úgynevezett kompaundokat készítenek belőlük: regranulátumként valamilyen más termékhez hozzáadagolják.

Kupakgyűjtés: nemesnek hitt gesztus

Felmerül a kérdés, hogy a kupakgyűjtés miért kapott annyira szárnyra mint karitatív gesztus. Esetleg értékesebb műanyagfajta, mint a többi? Mint megtudjuk, ez inkább csak nemesnek hitt gesztus, de ha végigkövetjük a folyamatot, nem biztos, hogy a legjobb adományozási mód. Az anyaga nem különleges, kétféle lehet: polietilén vagy polipropilén, azaz a tisztítószeres flakonokkal megegyező. Az adományozási célú gyűjtésük valószínűleg azért terjedt el, mert kicsi és sok van belőle. Igaz rá, hogy könnyen feldolgozható, de ha környezetvédelmi oldalról közelítjük meg, ha rajta hagyjuk a flakonon, akkor is ugyanahhoz a feldolgozóhoz kerül. Ahol a PET-palackokat feldolgozzák, ott kiválóan el tudják különíteni fajsúly alapján történő úsztatásos módszerrel, ugyanis a PET-palack nehezebb, mint a polietilén, ezért a víz tetején fennmarad a kupak. A polietilén egyébként széles skálán használható, mint ahogy a belőle készült regranulátum is: gyümölcsös rekeszek, vödrök, gyűjtőkonténerek, kukák, locsolókannák anyaga.

Ahhoz, hogy egy magyar ember 100 forintot tudjon adományozni, másfél kiló kupakot kellene összegyűjtenie, ami körülbelül egy hatvanliteres szemeteszsáknyi mennyiség, azaz 500-600 darab. A kupakokból egy kamionra olyan 4-5 tonnát tudunk felpakolni. A piaci ára most 65 Ft kilónként, amihez még 15 Ft szállítási költség járul, így valójában csak 50 Ft-ot kapunk érte. A kamion teljes ára így 250.000 Ft. Éves szinten 300 tonna kupak gyűlik össze. Ha a valóságot szeretnénk hallani, akkor inkább száz forintot dobjunk be egy arra kijelölt adománygyűjtőbe, ami egy tescós ásványvíz ára, és igyunk helyette csapvizet – mondja el véleményét Hájos Tibor.

A műnyagokhoz hasonlóan papírhulladékból is többféle létezik. A kartonpapírt Dunaújvárosba viszik, ahol különféle hullám alappapírt gyártanak belőle, amiket dobozüzemeknek adnak tovább. A legnagyobb magyar papírgyárra igaz, hogy 100%-ban csak csomagolási, valamint vegyes hulladékpapírt használ fel a gyártáshoz, emiatt nem tudnak például fehér színű papírt gyártani, tehát könyvpapírt külföldről kell beszerezni a nyomdáknak. A papírgyárak a gyártott papírtól függően más-más minőségű hulladékpapírt igényelnek, nem minden fajta felel meg nekik.

Előfordul, hogy két különböző minőségű papírt kapunk, amit külön kell válogatnunk itt a helyszínen. Körülbelül negyvenféle papírhulladékot lehet elkülöníteni. Makulatúrát (selejtes nyomdai papír – a szerk.) is kapunk, ami egy papírgyárba kerül, ahol kivonják belőlük a festéket, és újra ugyanilyen újság alappapírt gyártanak belőle. A papírgyártás szabványhoz kötött eljárás, étellel szennyezett papírt nem lehet papírgyárban felhasználni. Ennek két oka van: nagyon sok papírtermék élelmiszer csomagolásaként fog újra funkcionálni, így a fertőzés elkerülése nagyon fontos, másrészt a papírgyárak az energiafelhasználás csökkentése végett az üzemi hőfokokat visszavették, ugyanis meleg vízben oldják a papírt, majd gőzzel és meleg levegővel fűtött hengerek közt szárítják, az alacsonyabb hőfok pedig a fertőzés veszélyét erősítené, ami a minőségellenőrzés során kiütközne – mondja Hájos Tibor.

A telephelyen az üveget is kiöntik a teherautókról és felhalmozzák, de előtte megtisztítják a nagyobb, nem odavaló tárgyaktól.

A cél az lenne, hogy valóban üveg kerüljön az üveges tartályba, hiszen sem a papucsnak, sem az ételes doboznak, sem télen a karácsonyfának semmi keresnivalója nincsen benne. Az átvevő cég egyébként a debreceni üvegszemetet dicsérni szokta, tehát viszonylag homogén és mentes a nem odavaló szennyeződésektől – világosít fel minket szakértőnk.

Az üveggel a begyűjtésen kívül nem történik más itt, a PMR Kft. elszállítja Orosházára egy olyan céghez, amely még átválogatja, ledarálja, színes és fehér típus szerint szelektálja. Az üvegcserép azért kedvelt, mert alacsonyabb fokon megolvad, mint az elsődleges alapanyag, ezért belőlük energiatakarékosabb új terméket készíteni. Az üveggyártásban a legapróbb kerámiadarab, kő vagy a kavics is kerülendő, ugyanis mint szennyezőanyag nagy gondot okozhat.

A hulladékok ára egyébként követi a nyersanyagok árának változását körülbelül kéthónapos eltolódással. Egy gyártó mindig mérlegre teszi, hogy vagy kőolajból származó elsődleges nyersanyagot, például polietilén granulátumot. vagy visszagyűjtött polietilén hulladékból származó regranulátumot vásároljon. Amíg a hulladékból származó másodlagos nyersanyag olcsóbb, – a minőségből ugyan kicsit leadva – nem fogja a drágább, elsődleges nyersanyagból származót választani. Amint az olaj ára csökken, kisebb lesz a kettő között a különbség, és mivel a kifli mégiscsak jobban mutat egy teljesen átlátszó zacskóban, mint a kicsit szürkébb újrahasznosított anyagból készültben, a mérleg az elsődleges anyag preferálása felé billen.

Az utóbbi két évben a műanyaghulladék ára egyes esetekben akár megháromszorozódott, megnégyszereződött, csupán most kezdünk észlelni némi csökkenést. Az emelkedés oka, hogy a gyártók rá lettek kényszerítve, hogy a PET-palackokba visszakeverjenek 20-30 százalék reciklált anyagot, úgynevezett rPET-et. Ebből kifolyólag ma az elsődleges PET-alapanyag olcsóbb, mint a reciklált. Mivel a visszagyűjtési arány legjobb esetben is 60-70 százalék, azaz 100 kilogramm PET-palackból csupán 60-70 kilogramm érkezik vissza, a kisebb kínálat emeli az árakat a törvényileg előírt kötelező kereslet mellett. Ráadásul a teljes visszagyűjtött mennyiséget sem tudják 100 százalékban olyan minőségű regranulátummá alakítani, ami élelmiszeriparban használható lenne. PET-palackból újra PET-palackok gyártása szigorúbb követelményekkel jár, amelyek költséges és bonyolult technikák, így nagy beruházást igényelnek – magyarázza Hájos Tibor.

Mindezek mellett is a legjobb tanács, hogy mindegyik fajta műanyagot, fémet, papírt és üveget dobjuk a szelektív kukákba, hiszen az automata válogató gépei képesek eldönteni, hogy feldolgozható-e vagy sem. Elképzelhető, hogy kis idő múlva egy újabb gépet szereznek be, ami már lehetővé teszi a feldolgozást is. A lakosságnak nem feladata pontosan eldönteni, hogy mi újrahasznosítható és mi nem.

Véleményem szerint először a gyártót kell ösztönözni vagy büntetni, hogy környezetbarát csomagolást gyártson, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a csomagolás legyen nagyon egyszerűen beazonosítható a fogyasztó számára. Másrészt pedig a hasznosító iparágat kell úgy felvértezni, hogy a csomagolók által használt anyagokat fel tudják dolgozni. Ezzel lehetne igazán tenni a környezetért, a lakosságnak csak annyi a dolga, hogy mindent gyűjt. Sajnos, globálisan annyira a kezdet kezdetén tartunk, ugyanakkor már annyira elkéstünk vele, hogy olyanok vagyunk, mint a fuldoklók, akik levegőért kapkodnak, mert csak most vesszük észre, mennyire kizsaroljuk ezt a bolygót. A legnagyobbak sem mutatnak jó példát: a klímacsúcsra magán repülőgépekkel érkeznek a vezetők esetleg akár több teherszállító repülőgép kíséretében, az elektromos autókat pedig dízel aggregátorok töltik, mert nincs elég töltő. Mindez persze nem jelent felmentést az átlagember számára, hiszen lakossági szinten is tehetünk érte, a saját mikrokörnyezetünket legalább szebbé, egészségesebbé, zöldebbé tehetjük – fejti ki véleményét Hájos Tibor.

A szelektív gyűjtésnek láthatóan nagyon fontos szerepe van, a különböző anyagokat valóban a megfelelő módon szétválogatják, és eljuttatják a feldolgozóhoz. Aki tehát eddig így cselekedett, nagy mértékben hozzátett a természet megőrzéséhez. Az AKSD és a PMR Kft. egyébként környezeti nevelést is folytat: duális képzésekben vesznek részt, papírgyűjtési akciókat szerveznek iskoláknak. A visszagyűjtési arányokat még van hová növelni, ezért pedig a lakosság a felelős. Talán nem is jár nagyobb erőfeszítéssel, ha a szelektív kukákba dobjuk a papírt, a műanyagokat, a fémet és az üveget. Csak ennyi a dolgunk, a hulladékkezelő pedig vállalja a munka oroszlánrészét.

Krajnik Ildikó