Debreceni bánat: volt egyszer egy Vekeri-tó...
Debreceniek kedvelt pihenő- és kirándulóhelye volt a Vekeri-tó és környéke. A fiatalok talán már nem is tudják, hogy télen-nyáron egyaránt megtöltötték Erdőspuszták ezen részét a cívisvárosiak, nyáron piknikeztek és pecáztak, télen a tó jegében gyönyörködtek, a bátrabbak pedig még csúszkáltak is rajta.
Mára minden csak emlék. Szomorú látni, hogy a hosszú évek óta tartó csapadékmentes időjárás áldozatává vált a tó, amely mára szinte teljesen kiszáradt. A felvételeken az látszik, hogy már csak egy kisebb tócsa maradt az egészből. Mint ahogyan az egész Debrecen környéki tórendszer megsemmisült...
A Vekeri-tó (vagy Kati-tó, vagy Alsó-Paci-víztározó) létrehozását a FEFAG (Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság, a Nyírerdő Zrt. jogelődje) 1974 januárjában rendelte meg a TIVIZIG-től. Eredetileg egy 4 hektáros és egy 5 hektáros tavat terveztek, amelyeket egy földcsatornával kötnek össze. A kivitelezés vezetője, Papp Ferenc, a TIVIZIG igazgatója azonban egy jobb, rögtönzött tervvel állt elő, és ennek köszönhetően egy 18 hektáros tó, valamint egy 1 hektáros kis tó megépítése mellett döntöttek. Az akkori TIVIZIG-nek akkora befolyása volt erre a projektre, hogy még egy ekkora „manőverhez” sem kellett újra járni a bürokrácia, a tervengedélyezés útvesztőit.
A tó vízutánpótlását a Kati-éren keresztül biztosították. A Vekeri-Pihenőközpontot 1976. április 30-án ünnepélyes keretek közt nyitották meg a látogatók előtt. A teljes költség 3,6 millió forint volt, de már akkor vészjóslatok láttak napvilágot a vízügyi szakemberek részéről, hogy ha a Kati-ér elapad, akkor kiszárad a tó - derül ki az Erdőspusztai Horgász és Turisztikai Portál cikkéből.
[Beillesztett cikk: Debrecentől Genfig vitte a polgármester a Civaquát]
