Elindul a HaverVagy Debrecenben!

13 éve Budapesten jött létre a HaverVagy. Miről szól pontosan?
Kéri Csaba: Kialakulásának két alapvető mozgatórugója volt. Az egyik az, hogy nagyon szerettem a Sziget Fesztivált, méghozzá leginkább azt szerettem benne, hogy akkor nagyon jó fejek, nyitottak és barátságosak az emberek. Amennyire vártam, olyannyira depressziós lettem, amikor vége lett. Nem értettem, hogy ha ennyi sok szimpatikus embert fúj össze a szél a Szigeten, miért nem tudunk találkozni máskor is? Miért nem lehet megtalálni ezeket a nyitottabb embereket se Budapesten, se máshol? Pedig láthatóan rengeteg van belőlük, csak nincs meg a közegük. A másik mozgatórugó, hogy a környezetemben mindenkinek az volt a véleménye, hogy sehová sem lehet menni ismerkedni vagy csak haverkodni. Így eszünkbe jutott, hogy létre kellene hozni egy kis klubot. Az eredeti koncepció az volt, hogy ide meghívással lehet majd bekerülni. Kiválogatjuk az embereket, és így valóban kizárólag jó fejek lesznek benne. Ilyennek is indult, egy évig így is működött, de aztán azt vettük észre, hogy a háromszáz főből csak körülbelül minden tizedik ember aktív, arra pedig, hogy új emberek jelenjenek meg és frissüljön a klub, van igény. Ezért megnyitottuk a klubot mindenki előtt. A cél az, hogy kifejezetten nyitott, haverkodós emberek számára találkozási lehetőséget biztosítsunk és olyan programokat szervezzünk, ahol idegenként is jól érzik együtt magukat.

Tehát haverkodni mennek hozzátok. Innen az elnevezés?
Kéri Csaba: Volt egy barátom, aki meglátott valakit a társaságban, idegent vagy ismerőst, és csak úgy odaszólt neki: Szevasz, haver! Ez nekem nagyon tetszett, én is használni kezdtem, mert sok mindent kifejez. A haver nem egy nagyobb ismeretség, nem egy mély kapcsolat, de valamiféle kapcsolódás azért van közöttünk. A Haver Vagyba egyébként nagyon sok olyan ember is jár, akinek vannak barátai, van társasága. Nekem is volt, amikor ezt elkezdtem, és a mai napig ugyanaz a baráti társaságom. Ugyanakkor bennem megvolt az igény, hogy olyanokkal is időt töltsek, akiket bár nem ismerek, de nyitottan, barátságosan együtt tudunk lenni. Az borzasztó jó élmény szerintem, amikor az emberek jó fejek egymással. Örömet szerezni leginkább emberek tudnak egymásnak. Magyarországon még van hová fejlődnünk, nem jellemző ránk, hogy jó fejek vagyunk, ha nem ismerjük egymást. Egymásra mosolyogni, kedvesen köszönni – ennek nincs Magyarországon kultúrája. Egyfajta társadalmi szemléletváltozást hozó mozgalom is lehet. ismeretlenül is szóba állhatunk egymással. Épp ez a lényege egy ilyenfajta közösségnek. Persze aztán ebből nagyon sok minden más is kialakulhat: mindenféle emberi kapcsolatok, szerelmek, barátságok.

Bárkit szívesen láttok: lehet szingli, érkezhet már meglévő barátaival vagy párjával. Belefér a társkeresés is? 
Kéri Csaba: Így van. A budapesti résztvevők jellemzően harminc pluszosak, de vidéken 25-től akár 40 évig szóródik az életkor. Színes a paletta. A kihalóban lévő offline ismerkedést nagyon jól vissza tudja hozni egy ilyen Haver Vagy-os esemény. A fővárosban vannak ráfeszülve inkább arra, hogy mindenképp ismerkedni kell – úgy látom, vidéken ez nem kap akkora hangsúlyt. Sokkal könnyebb úgy ismerkedni, ha az ember nem feszeng, hanem csak jól érzi magát. Ha eljön harminc ember, akkor nem biztos, hogy találkozol valakivel, aki egyből megfog, de ettől még nagyon jól tudod érezni magad. A következő alkalmon pedig jöhet a szikra. Ismerkedés témában sokkal türelmesebbnek kell lenni. Azt szoktam mondani, hogy valójában egy évben csak egyszer vagy kétszer találkozol olyasvalakivel, aki igazán megfog. De nem gondolhatjuk azt, hogy akkor az év többi napját dobjuk ki, és ne érezzük jól magunkat. Ha pedig így állunk hozzá, akkor lehet, hogy többször is találkozunk majd olyan emberrel, aki felkelti az érdeklődésünket.

Rajtad kívül kik az oszlopos tagok vagy alapítók?
Kéri Csaba: Azokat nevezem alapítóknak, akik az első két-három bulin ott voltak. Ez igaz Budapestre és vidékre is. Az első bulikra mindenhol kevesen jöttek, de aki ott volt, azoknak az első a legkedvesebb bulija. Ez tényleg komfortzónán kívüli élmény. Az első budapesti rendezvény illegal grill buli volt az alagút tetején, amin akkor olyan harmincan voltunk, de fantasztikusan jól sikerült. Ugyanígy Szegeden és Győrben is 20-30 ember jött el az elsőre, viszont a sikernek olyannyira híre ment, hogy a következőre már 50-60 fő érkezett. A budapesti bulikra heti szinten több százan járnak már. Mellékállásban már nem tudnám ezt csinálni, de azért nem teljesen főállás. Most már ebből élek, de van egy másik cégem is, egy castinggal, reklámmal foglalkozó cég. Házigazdaként általában a vidéki rendezvényeken is jelen vagyok, de van már néhány ember, aki tud engem pótolni. Ők a főhaverok – ahogy szoktuk mondani. Vidéken mindig van egy helyi főszervező, Debrecenben például Kiss Melinda. Lehet hozzánk csatlakozni, de a bulikon mindig kiderül, hogy kik az igazán lelkesek. Magától szerveződik, magától alakul minden.

Debrecenbe elég későn jutottatok el ahhoz képest, hogy Budapest után miénk a legnagyobb város. 
Kéri Csaba: Debrecenbe nemrégiben a családommal jutottam el, amikor elmentünk egy focimeccsre. Megnéztük a várost, de már a meccsen is úgy éreztem, annyi a szimpatikus ember, hogy nem is értem, miért nincs itt HaverVagy. Sokat posztoltunk egy győri eseményről, és akkor Melinda írt, hogy indítsuk el most már a debreceni HaverVagyot is. Akkor éppen úgy álltak a csillagok, hogy azt mondtam, vágjunk bele. Lehet, hogy sokkal hamarabb kellett volna, de most jött el az idő. A budapesti HaverVagy bulikon be tudtuk vonzani azt a fajta nyitott közösséget, akiktől jól működik, de az az érdekes, hogy vidéken ezt a kedvességet, egymás felé fordulást, jóhiszeműséget sokkal inkább tapasztalom, mint Pesten. Úgy látom, hogy sokkal kedvesebbek a vidéki emberek, ezért is élvezem most nagyon az ottani terjeszkedést. Viszont talán a programok hiányoznak. Debrecenben a 200 ezer fős lakossághoz viszonyítva csak néhány kicsi hely van, ahova be lehet ülni beszélgetni, miközben a nyüzsgés tapasztalható az utcán, és nagyon szimpatikus emberek, színvonalas helyek vannak. Hátha a HaverVaggyal több programlehetőség lesz. Igazából ez is a cél.

Ikonikus eseményetek a klikkmentes buli, amellyel megnyitjátok a debreceni HaverVagyot is. 
Kéri Csaba: Az első néhány Haver Vagy buli után az volt a visszajelzés, hogy sok a klikkesedés, amit el kellene kerülni. Az működne a legjobban, ha csak odalépnének egymáshoz az emberek. A klikkesedés kiküszöbölésére azt találtuk ki, hogy négyfős asztalokhoz sorsoljuk ki mindenki helyét. Leül négy vadidegen ember, és 30 percig beszélget egymással. Nagyon izgultam az első ilyen buli előtt, magam előtt volt a kép: ott ülnek a négyfős asztaloknál és rám merednek kérdőn, hogy most mit kezdjenek egymással. De nem így sült el szerencsére. Bárhová néztem, azonnal egymásra találtak és beszélgettek az emberek. A Covid után vezettük be újításként, hogy – bár mindenkit érdekel a másik foglalkozása, ezt elmondani mindegyik asztalnál egy idő után unalmassá válik –, nem kötelező jelleggel használhatják az asztalra kitett kártyákat, amelyekre gondolatébresztő kérdéseket írunk fel, mint például mi tesz boldoggá, mi volt életed legszebb napja vagy legérdekesebb szituációja. Ezek általában jól működnek, ha éppen van rá igény. A vidéki klikkmentes bulik úgy indultak, hogy körülbelül harmincan jöttek el. Pécsen az elsőt a covid közepén karácsony előtt tartottuk, borzasztó rossz időpontban. Tizenhatan jöttek el, ebből 14 fiú. Eléggé el voltam keseredve, ennek ellenére mégis híre ment, hogy milyen jó volt. Jó példa: ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, akarnunk kell jól érezni. A következőn már negyvenen voltak, a legutóbbin pedig hetvenen. Ha első alkalommal Debrecenben is eljön 25-30 fő, akkor az már nagyon ígéretes lesz. Az első bulira érkezők az igazán izgalmas emberek, mert ők a teljesen ismeretlenre vállalkoznak. Büszkék vagyunk rá és nagyon örülünk, hogy a Roncsbártól lehetőséget kaptunk: egyik különtermében leszünk, ahol 30-40 fő fér el. Bízom benne, hogy ezt ki fogjuk nőni, és legközelebb nagyobb helyre lesz szükség.

Milyen programokat terveztek még Debrecenbe?
Kéri Csaba: Szoktunk izgalmas embereket hívni és velük beszélgetni, mint például Almási Kitti, de volt már nálunk Friderikusz, Geszti Péter vagy Náray Tamás. A pszichológiai esteknek és a filmklubnak is hagyománya van már. Kirándulásokat is gyakran szervezünk, természetesen majd Debrecenben is szeretnénk. A borkóstolók is nagyon népszerűek. Karitatív vonalunk is van, és persze táncos, zenés házibuli.

Hogyan éritek el és tartjátok számon az egyre sokasodó közösséget?
Kéri Csaba: A budapesti HaverVagy a honlapon működik, ahol lassan harmincezren lesznek, a vidékiek pedig Facebook-csoportokban, amelyek már több száz tagnál tartanak. A debreceni is elérte már a 200 tagot, amiből látszik, van rá igény. Sokan csatlakoznak a csoporthoz, de úgy vannak vele, hogy majd akkor jövök, ha igazán jó lesz. Ha mindenki így áll hozzá, akkor viszont nem lesz belőle semmi. Minden közösség a tagjaitól lesz olyan amilyen, és ahhoz először az kell, hogy kilépjenek a komfortzónájukból, eljöjjönek és próbálják meg jól érezni magukat. Bennem nincs kérdés afelől, hogy ez működni fog-e, feltéve ha eljönnek.

Az online helyett az offline haverkodást részesítitek előnyben. Hogy tudtatok működni a járvány alatt?
Kéri Csaba: Nem lehetett programokat szervezni, de az online térben tartottunk eleinte hetente ugyanúgy klikkmentes beszélgetéseket, de aztán amint ráuntak az emberek az online programokra, ezek megszűntek.

Beszéljünk az anyagiakról, hiszen belépőjeggyel lehet bejutni.
Kéri Csaba: Eleinte ingyenesen működött, aztán bevezettük a belépőjegyet, ami kétséget kizáróan jót tett. Többen jöttek el, másfajta közönséget vonzott. Úgy látszik, ha valami nem ingyenes, rögtön nagyobb rangja lesz. A klikkmentes bulira 1300 forint a belépő elővételben, és 1800-2000 forintba kerül a helyszínen. A többi rendezvény jegyei változók, mert függ az előadótól. 

A visszajelzések alapján sikerült azt a fesztiválhangulatot felidézni, amit szerettetek volna?
Kéri Csaba: Mindenképpen. Nagyon szeretem látni az eseményeinken, ahogy az egymással újra találkozó emberek örülnek egymásnak. Sokan ismerik már egymást, de az új emberek is könnyen be tudnak illeszkedni. A fesztiválokra jellemző haverkodós, barátságos légkört mindenképp sikerült megteremteni, főleg vidéken. Mivel ott kisebb a létszám, egyfajta klubjellege van minden rendezvénynek, de olyan klub, ahová mindig jönnek újak, akiknek örülnek. Mindez azokat az embereket fogja vonzani, akik idevalók. Ha pedig úgy érzed, szimpatikus, ami itt történik, akkor te idevaló vagy.

Krajnik Ildikó

Első debreceni rendezvény: április 6., 19.30, Roncsbár