Tíz évig sem húzta az eszetlen hajdú-bihari nagyberuházás

Legjobb esetben lakóparkként végezheti az elmúlt 15 év egyik, ha nem a legértelmetlenebb, közpénzből megvalósított hajdú-bihari nagyberuházása, az M3 Archeopark.

Amikor 2004 körül híre kelt, hogy mit tervez Polgár határába a Juhászné Lévai Katalin (MSZP) elnökölte megyei közgyűlés, még a legelvakultabb szocialisták is zavartan hümmögtek: szabadtéri néprajzi múzeumot Debrecen és Miskolc közé, az M3-as sztráda mellé, a „nagy semmi” kellős közepébe?

Kinek? Minek?

Az ötletgazda az egyébként neves egyetemi tanár (ELTE), a tavaly tisztikereszttel is kitüntetett Raczky Pál volt, aki több mint egy évtizeden át vezette az M3-as és M35-ös autópályák hajdú-bihari szakaszához kapcsolódó régészeti feltárásokat. Hozzá kapcsolódik az az ásatás is, mely során Polgár-Csőszhalomnál korábbi kultúrák egymásra rétegződött, dombszerű újkőkori maradványait (telleket) mentették meg az utókor számára.

Juhászné Lévai Katalin az archeopark 2007-es átadása előtt úgy emlékezett vissza, hogy szerették volna az autópályaépítések során felszínre került leleteket olyan közegben megmutatni, amely az épületeivel valamennyire a honfoglalás előtti időket is megidézi. A projekt elindulására 1 milliárd forintot hasítottak ki a Nemzeti Autópálya Rt. nyereségéből, a pénzből egyebek mellett létrehoztak egy belső kiállítótérrel rendelkező kurgánt, egy tavacskát és egy kaputornyos földsáncot is, olyan gyepűféleséget.

Mivel nem kellett nagy kombinációs készség ahhoz, hogy ezzel mennyi látogatót lehet kicsalogatni a mezőre, turisztikai fejlesztés címén a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat európai uniós és kormányzati forrásokat vett célba. Tíz százalékos önrésszel kiegészítve újabb 1 milliárd forintot sikerült elnyerni, mely révén a kurgán mellé nyolc nyolcszögletű pavilon, hat vályogfalú, nádtetős parasztház, két télen is használható fogadóépület (150 fős konferenciateremmel), míg a tó mellé egy 200 nézőnek kialakított vízi színpad került.

Egy régészprofesszornak talán a mennyország, egy marketinges azonban már ekkor lefőhetett, mint a kávé. Hiszen ilyen komoly infrastruktúrához már pusztán a rezsi kitermelésére komolyabb látogatószámot kell produkálni.

Juhászné Lévai Katalin az archeopark teljes költségeként 2,5 milliárd forintot jelölt meg (egy étterem magánberuházásként épült), s arról álmodott, hogy Polgár szélén lesz „a Kárpát-medencei népek találkozóhelye, ahol bemutathatják a hagyományaikat”. 

Nem tudni, hogy a Kárpát-medencei népeknek megvitte-e valaki a hírt az elnöki óhajról. A megyei közgyűlés szintén szocialista alelnöke, a ma már DK-s Tóth József viszont bizonyosan tudott a szántóföldek és autóutak közé szorult skanzenről. Neki ráadásul nemcsak Polgár polgármestereként állt érdekében keményen lobbizni az archeopark megépítéséért, hanem a családi érdekeltségébe tartozó helyi panzió, a Zöld Elefánt miatt is. Hiszen a látványosság iránt érdeklődő érkező turisták talán szállást, kosztot is keresnek a közelben.

Bár a hajdú-bihari közgyűlésen átcsusszant az egymilliárdos pályázat, mint hortobágyi pusztaötösön a zöld elefánt, azért már hangot kapott a szkepszis. Rácz Róbert (Fidesz) frakcióvezető például 2005 tavaszán nem átallott úgy fogalmazni, miszerint alig hinné, hogy Tóth Józsefen kívül van a megyében olyan választópolgár, aki egymilliárdot költene egy polgári pihenőparkra. Tóth akkor a válaszában az „autópálya-építés kultúrmisszióját” emlegette a vendéglátás fontosságával, meg azt, hogy a beruházással figyelmet kap a régió tájvédelmi körzete…

A fideszesek forró krumplija

A sors fintoraként 2007 júniusában aztán éppen Rácz Róbert adhatta át az öthektáros területet, a megváltozott politikai erőviszony eredményeként már a megyei közgyűlés elnökeként. Avató beszédének éle is volt, amennyiben megjegyezte, 2010-re legalább nullszaldóssá tennék az évi 65 millió forintba kerülő beruházást. Valószínűleg csak a kincstári optimizmus mondatta ezt Ráczcal, a működtetésre létrehozott Megyegazda Nonprofit Kft-nél már jóval hamarabb leszámoltak az illúzióval. Néhány éven át igyekeztek pörgetni a forgalmat, volt az archeoparkban minden: családi és vállalati rendezvények, futóversenyek, majális, kutyakiállítás, nomád ételek bemutatója, Kárpátia-koncert, de még anyósfesztivál is. Mégsem hozta vissza a működtetés költségét, a nehézségeket pedig tetézte a gazdasági és pénzügyi világválság. Egy éves beszámoló szerint az archeopark 2010-ben 16 ezer látogatót fogadott. Annyit, mint a nem véletlenül lesajnált debreceni vidámpark 2009-ben, csakhogy utóbbiban bolyongva a vendégek azért mégis csak több pénzt költöttek, mint a kurgán és a parasztházak között.

Az ajánlat? Havi 1 forint elég lesz?

2010 végén a remélt bevételek, illetve a megyei önkormányzat feladatainak központi finanszírozás-csökkenése miatt úgy döntöttek, pályázatot írnak ki a hasznosításra. A cél egyértelműen az volt, hogy megszabaduljanak az akkor évi 50 millió forintban megjelölt üzemeltetési díjtól. A viszonyokat jól érzékelteti, hogy az egyetlen pályázó havi egyetlen forintot jelölt meg bérleti díj címén, igaz, végül 100 forintra módosította… viszont az önkormányzat 2011 márciusától egy évig megszabadult az ötvenmilliós tehertől a hajdúnánási Archeopark Invest Kft-vel kötött szerződés értelmében. A közgyűlés elnöke ekkor már Bodó Sándor (Fidesz) volt, Rácz Róbert ugyanis 2011-től elfoglalta a megyei kormánymegbízott tisztségét, amit a mai napig betölt (Bodó jelenleg a Pénzügyminisztérium foglalkoztatáspolitikáért és vállalati kapcsolatokért felelős államtitkára, a közgyűlés elnöki tisztségétől 2014-ben megvált).

Az Archeopark Invest Kft. 2015 derekáig működött, de Magyarország első ökoturisztikai és tájtörténeti parkja már ebben az időszakban is hol nyitva volt az érdeklődök előtt, hol meg nem. Előfordult, hogy gyanútlan turisták nem éppen higgadtan telefonáltak a megyei napilap szerkesztőségébe, miután a helyszínen csak lelakatolt kapukat találtak, bővebb felvilágosítást a zárva tartás okáról nem.

2016 őszén a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság írt ki egyfordulós nyilvános pályázatot a működtetésre. Havi legalább nettó 100 ezer forintot kértek azzal, hogy a közüzemi díjakat szintén a nyertes pályázónak kell állnia. A park ekkor már a hajdú-bihari önkormányzat helyett a nemzeti vagyont gyarapította – vagyis inkább apasztotta. Az ügy azonban ezzel sem mozdult előre. 

Így érkezünk el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. e napokban esedékes árveréséhez, amelyben az M3 Archeoparkot 33,7 millió forintnyi ingósággal együtt budapesti ingatlanokkal együtt árulják „Lakásfejlesztő csomag 2” elnevezéssel. Az összesen 7 ingatlant tartalmazó „pakk” kikiáltási ára bruttó 2,4 milliárd forint, amelyből a polgári tétel 1,258 milliárd forintot tesz ki. Licitálni kizárólag a teljes csomagra lehet, a verseny július 31-én kezdődik és augusztus 2-án este zárul.
Ha a kedves olvasó esetleg vételi ajánlaton gondolkodik, nos, nem is kell olyan sokat a buszhoz gyalogolni (1 kilométert). Ráadásul elég kevesen mondhatják el, hogy a lakhelyük  római kori őrtoronnyal rendelkezik (a képen). Étkezőasztalból van mindjárt negyven, de szuper mulatós karaoke-t is találtunk a 760 tételnyi ingóság között egy kanalas gémmel, egy vaddisznóval és egy süvöltő madárral együtt.

Bárcsak a Kárpát-medencei népek láthatnák!

Ratalics László