Hirdetés

Hirdetés

Debreceni síoktatás a halápi sáncokon. Ez komoly!

2019.07.23. 14:37

Debreceni síoktatás a halápi sáncokon. Ez komoly!
Tornászbemutató a főépület díszudvarán 1935. március 1-én (Fotó: unideb.hu)

A legjobb szakmabeli írja meg a 100 éves debreceni történetét

Hirdetés

Hirdetés

Az egyetemi sport történetéről készül könyvsorozat Sándor Mihály sporttörténész tollából a DEAC centenáriuma alkalmából. A szerző a kezdetekről és érdekes történetekről is mesélt a kötetek apropóján a hirek.unideb.hu portálnak.

Az 1912-ben alapított Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem az 1914-15-ös tanévben kezdte meg működését és már szinte az első tanévtől fontosnak tartotta az intézmény vezetése, hogy megfelelő sportolási lehetőséget és rendszeres testedzést biztosítson a hallgatóknak, bár az egyetem akkoriban még sem tornateremmel, sem sportpályával nem rendelkezett.

Korábban a Debreceni Akadémiai Atletikai Club (DAAC) nyújtott sportolási lehetőséget az intézmény diákjainak, így ez az egyesület tekinthető a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club elődjének

– idézte fel a kezdeteket Sándor Mihály, aki évtizedek óta kutatja a magyar sport, elsősorban a labdarúgás, azon belül a debreceni futball történetét, csak az elmúlt évtizedben számos, önállóan, vagy társszerzőként jegyzett kötete jelent meg a témában.

A DEAC alapításának dátuma 1919. augusztus 1-e.

Ekkor hozták létre az egyesületet a Debreceni Egyetemi Körből kiváló tornászok és olyan, őket támogató, ismert egyetemi és városi személyiségek összefogásával, mint Darkó Jenő későbbi rektor, DEAC-elnök, Iványi Béla, a jogtudományok professzora, Sesztina Jenő, a törvényszék elnöke, vagy Vásáry István későbbi polgármester. A híradást 1919. július 22-i számában jelentette meg a Hajdúföld című megyei hetilap.

A korabeli vélekedés – miszerint csak az tud egészségesen gondolkodni, aki egészségesen él – hívta életre az „ép testben ép lélek” szlogent,

ennek megfelelően pedig elsősorban nem a csapat, hanem az egyéni sportágak kerültek előtérbe az egyesületben, de a torna és atlétika mellett már a kezdetektől szerveződött a futballszakosztály is.

Az egyesület fejlődését mutatja, hogy a két háború közötti időszakban csaknem 40 szakosztállyal működött, még olyan sportágak is szerepeltek a kínálatban, mint a golf, a vívás, a jégkorong, a sízés (a halápi „sáncokon” volt a terep) vagy a cserkészet. Volt még gyors- és műkorcsolya szakosztály is, és vízilabdacsapat is működött, amely még városi bajnokságot is nyert! Igaz, a versenysorozatban mindössze két alakulat indult

– tette hozzá érdekességként Sándor Mihály, aki a DEAC hírességeit sorolta: a sportegyesület vezetőségének – választmányának - tagja volt Senyei Oláh István festő, grafikus, akinek emlékét ma már utcanév is őrzi Debrecenben. Hankiss János irodalomtörténész, amellett hogy rendszeresen teniszezett, egy időben még a futballszakosztály elnöki posztját is betöltötte. Hankiss Elemér, a nemrég elhunyt Széchenyi-díjas szociológus, filozófus pedig Debrecen város ifjúsági teniszbajnoka is volt a DEAC színeiben.

Ilyen és ehhez hasonló érdekességekről is olvashatnak majd az érdeklődők a DEAC történetét feldolgozó, három kötetesre tervezett könyvsorozatban,

amelynek első, az egyesület megalakulását követő negyedszázadot átölelő kötete várhatóan szeptemberben jelenik meg. A szerző Sándor Mihály sporttörténész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar címzetes egyetemi docense.

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.