A debreceni építész házaspár új hangulatot varázsol az Egyetem sugárútra

A Balázs és Vecsey Építésziroda Kft. tervei alapján készültek el olyan épületek, melyeket nap mint nap több száz ember vesz igénybe, ilyen például a debreceni 1-es posta belső ügyféltere, a Róna Dohánygyár, a TEVA kutatás-fejlesztési központja, vagy a törökbálinti Max City bútorpláza. Balázs Csaba és Vecsey-Körmendi Andrea húsz éve vezeti az építészirodát, csapatával számos projektben vettek részt, egyedi újításaikkal a leendő lakók mindennapjait varázsolják szebbé. Az építész házaspárral a hamarosan a debreceni Melange étterem helyén épülő Egyetem Tower kapcsán beszélgettünk.

Cívishír: Debrecen képe, az épített környezet olyannyira átalakult a közelmúltban, hogy aki rég járt erre, szinte rá sem ismer. Van uralkodó építészeti stílus? Mi dominál?
Balázs Csaba: Az épületek egy része léptékében nem tér el jelentősen a cívisváros megszokott lakóépületeitől, tehát javarészt földszint és 4 emelet közötti házakról beszélünk. Ezek igyekeznek a legtöbb esetben az évszázadok során kialakult hangulatot visszaadni, illeszkedni a környezetükbe. Ha modern épületekről beszélünk, akkor viszont sok esetben már önmagukban olyan jelentős léptékűnek számítanak, hogy ők határozzák meg saját környezetüket, hiszen dominánssá válnak a volumenük miatt. Ezek sokkal inkább nemzetközi épületek, mely alatt azt értem, bárhol lehetnének a világban, ott megállnák a helyüket. A nagyobb épületek sokkal kevésbé veszik figyelembe Debrecen miliőjét, inkább modern trendeket követnek.

Cívishír: Dizájn és funkció elválaszthatatlan egymástól. Meglátása szerint mi kell ahhoz, hogy egy térben jól érezze magát az ember?
Balázs Csaba: Forma és funkció! Örök harc, arányukat az adott építész lelkülete nagyban befolyásolja. Mindkettő nagyon fontos, de egy épület attól lesz épület, ha nemcsak szoborként szép, de jól is használható. Nagy értékű objektumokról van szó, így nem csak kötelességünk, hogy hasznos legyen, de értelme sem lenne a munkánknak, ha rengeteg pénz beépítésével haszontalan szépséget produkálnánk. A mi ars poeticánk az, hogy csak akkor lehet szép egy épület, ha az jól működik. Ahhoz, hogy jól érezze benne magát az ember, szükség van jó térarányokra, térkapcsolatokra, és nagyon fontos, hogy az adott terekben az ember jól tudjon tájékozódni, mert akkor érzi magát biztonságban. Erre az alaprétegre jön a színek, anyagok, fények aránya annak függvényében, mi a beruházói igény és az építészeti koncepció. A minőségre egyre többet áldoznak az emberek, hiszen hosszú távon gondolkodnak. Növekszik az életszínvonal, ezzel párhuzamosan fejlődik a technika és nyitottabbak is a megrendelők.

Cívishír: A laikus városlakó a középületek esztétikájába gyakran beleköt, hiszen valóban kontrasztos például egy régi kereskedőház mellett egy pláza. Lehet úgy haladni a korral, hogy közben vigyázunk az értékeinkre?
Balázs Csaba: Szakmai alapelv, hogy az épület illeszkedjen a környezetébe. Az a lehetőség a kezünkben van, hogy mai eszközökkel, de teljesen észrevétlenül építünk be egy „foghíjat”. Ha egy város alaphangulatát meg akarjuk tartani – márpedig egy város identitásához ez hozzátartozik –, akkor ez a legjobb megoldás. Ugyanakkor Debrecen regionális központ akar lenni, jó úton halad ebbe az irányba, ezért elengedhetetlenek a nagyberuházások. Úgy gondolom, bizonyos pontokon, bizonyos esetekben kellenek emblematikus épületek, melyek a fejlődés elengedhetetlen részei.

Cívishír: Ma már szinte elvétve élnek együtt egy családban a különböző generációk. Az elmúlt évtizedek során ez hogyan alakította át a magánházak tervezését?
Vecsey-Körmendi Andrea: Ha csak Debrecenre vetítjük ezt a kérdést, akkor a cívisnek nevezett polgári házak jelentették ezt az alaptípust, ami a lakóépületek meghatározó fajtája volt. Nagy belmagasság, összenyitható szobák, hallos megoldások, a kiszolgálóhelyiségek rendszere tökéletesen illeszkedett akár a három generációs együttéléshez is. Manapság ha felmerül ez a gondolat, akkor csak szeparált területen, önálló épületegységben gondolkodva terveztetnek egy apartmanszerű ingatlant a nagyszülőknek. A leggyakoribb igény egy család számára egy 130-160 négyzetméteres ház építése, melyben 4-5 fő kényelmesen elfér. Jobban utolérhető a gazdasági racionalitás, ezért a nappali nem lesz nagyobb, mint 25-30 négyzetméter, és általában kérnek egy vendégszobát is. A családi ház tervezésénél mindenki nagyon fontosnak tartja, hogy messzemenőkig részt vegyen a tervezési folyamatban, főleg a család hölgy tagja, hiszen a családi élet hétköznapjaiért általában ő a felelős. Elsősorban az ő preferenciái érvényesülnek, a férfiak pedig inkább a praktikusságra mennek (hány szoba, hány négyzetméter, milyen szerkezet, mennyibe fog kerülni). A mai világban a nyitottabb terek dominálnak, hiszen kevés időt töltünk otthon: szeretik, ha a család olyankor együtt van. A konyha és a nappali-étkező kapcsolata fontos szerepet kapott. Igény a gardrób helyiség is, rengeteg tárolóra van szükség. Nem zárkózunk be, hangsúlyos a kertkapcsolat. Nagyok lettek az ablakok, hiszen fontos a fény és a levegő. A szobákat ma már javarészt csak alvásra használjuk. A lakások esetében is meghatározóak az anyagiak, a befektető minél kisebb területen szeretne a lehető legtöbbet nyújtani. Jellemző az amerikai konyhás megoldás, évek óta alig van igény külön helyiségként kialakított konyhára. Megjelent az a trend is, hogy a konyhát nem használják főzésre, csak a hideg élelem vagy a megrendelt melegétel elfogyasztására. Ezekben az esetekben a konyha gyakorlatilag teakonyha méretűvé redukálódik, ami akár egy szekrényben is elfér. Fontos, hogy egy épület együtt tudjon tovább élni a lakóival: ha új élethelyzet jön, viszonylag könnyen átalakítható legyen. Mindezeken túl a lakóépület egyfajta státuszszimbólum is, így aki megteheti, az nem fog szerénykedni a terekkel.

Cívishír: Változatos témakörökben terveznek a bevásárlóközponttól a lakóingatlanokon át a szórakozóhelyig. Van kedvencük?
Balázs Csaba: Az Egyetem Tower az egyik szívünk csücske, de én nem is épületfajtára vetíteném a kérdést. Egy tervezési folyamatban sok szereplő dolgozik együtt, és ahhoz, hogy jó élmény maradjon az épület az kell, hogy a folyamat során a résztvevők együttműködése végig egy irányba mutasson. Jól legyen meghatározva a kezdeti pillanatban is a végcél, és efelé a cél felé minden szereplő tudatosan haladjon. A megrendelő, a hatóság, és a társtervezők is. Nem maga az épület, hanem az élmény a fontos, amit azon keresztül tapasztalunk. Ez igaz a tervezési folyamat, de később a használat ideje alatt is. Sok épületünk van, amellyel rendszeres kapcsolatban állunk. Ezeket utólag is szeretettel méregeti az ember.

Cívishír: Az Egyetem Tower újszerűségével megreformálhatja az Egyetem sugárutat. Mi volt az elsődleges szempont a tervezésnél?
Balázs Csaba: Az egyik fő szempont, hogy belesimuljon az utak, a tér adta kontúrba, feloldja azt a keménységet, ami a környezetben jelen van. Az Egyetem sugárút nem véletlenül lett sugárút. Rávezet valamire, aminek a végén valami fontos dolog vár bennünket. Már messziről megvillant egy kis szeletet a végcélból, és ahogy haladunk felé, az titokzatosan, de egy picit még jobban kitárulkozik, ami az út végén teljes terjedelmében megmutatja magát. Ezzel a városvezetési eszközzel már az egyetem építésekor azt hangsúlyozták az előd építész kollégák, hogy az egyetem fontos a város életében. Ez azóta csak nőtt, az utóbbi években pedig kulcsfontosságú szerepet kapott. Azonban az Egyetem sugárút mintha nem hallott volna az elmúlt évek robbanásszerű fejlődéséről, és maga az utca kicsit más idősíkon maradt. Egy kezünkön meg lehet számolni, az utóbbi 20 évben hány fejlesztés valósult meg itt. A másik kulcs, hogy az Egyetem sugárút a Nagyerdő felé vezető folyosó egyik fontos csapásvonala, lelkületileg is közel vagyunk a természethez.

Az ember eszében a madárcsicsergés, a suhanó levelek, a hullámzó lombok, a pihenés és könnyedség tárul fel. Ezt szerettük volna visszaadni az Egyetem Towerrel. A tér alakja inspirált bennünket, az utcák hegyes szögű csatlakozása ad egy kemény szöget, melyet az épülettel szerettünk volna feloldani, annak az íve lágyan átvezet a Gyöngyösi utcára.

Az épület egyrészt egy nagyvárosi térre, másrészt egyetemre néz. Az épület könnyedségével nemcsak a környezet hangulatát szerettük volna visszaadni, hanem egy modern házat alkotni, amit a benne rejlő igényességet sugározza. Az épületen belül elég sok ritkán használt műszaki megoldást kellett alkalmazni, ami a telek adottságait jól ki tudja használni, hiszen az százszázalékosan beépített. A parkoláson túl olyan problémákat kellett megoldani, mint a kivitelezési organizáció, a munkagödör elhatárolása, a talajvíz.A homlokzatra strukturált üvegfelületet terveztünk, amin nem látszik a bordázat, így egybefüggő a felület. A liftek vezérlése, a beléptetőrendszer és a tűzvédelmi megoldások is egyediek, nem is beszélve az autóliftről, melyet a magyarországi felhasználók egyelőre csak ízlelgetnek. Több helyre is terveztünk hasonló megoldást, hiszen egyre több jármű van, amit nem tudunk hol elhelyezni. Az Egyetem Towernél szóba sem jöhetett a rámpás mélygarázs, mert annyira kevés a hely. Az eredeti terven 12 parkolóhely van, melyet az egyedi megoldásunknak köszönhetően a négyszeresére tudnánk növelni. Ez egy egyedi autólift-terv, nincs rá példa a világon, de egyelőre nem tudjuk, a jelen beruházásban ez fog-e megvalósulni. A napfény kulcskérdés volt a tervezésnél, hiszen gyakorlatilag az egész homlokzat üvegezett. Két csapásirány van, ami a következő időszakot meghatározza: az egyik az általános felmelegedés, a forróbb napok száma, a másik az energiahatékonyság javítása. Ezt a kettőt kell ennél az épületnél is figyelembe vennünk. Modelleztük a házat ilyen szempontból is, az erkélyek méretei nagyban árnyékolják a Nap sugarait, a speciális üveg pedig a napsugarak infra tartományát jelentősen csökkenti. A tetőre kerülő medence és a skybar is érdekessége a háznak, hiszen Debrecenben ilyen még nincs.

Fogarasi Renáta