Hirdetés

A debreceni KISZ-től a fociig - interjú az egyetlen MSZP-s képviselőnkkel

Madarasi István szerint Kósa Lajossal szemben Papp László legalább emberszámba veszi az ellenzékieket.

Cívishír

2016.07.20. 15:31

A debreceni KISZ-től a fociig - interjú az egyetlen MSZP-s képviselőnkkel
Madarasi István a Cívishír szerkesztőségében (Fotó: CH)

A debreceni politikus úgy véli, mindenki baloldalinak születik.

Hirdetés

Hirdetés

Cívishír: Az MSZP városi szervezetének első embere lett a közelmúltban. Gratulálunk! Vagy inkább szánjuk érte?
Madarasi István: Én most lettem először vezető, ha úgy tetszik. Sohasem voltak ilyen ambícióim, én mindig a munkás csapat tagja voltam, amely a háttérben dolgozott a párt sikeréért.

Cívishír: Akkor mi ez a hirtelen előretörés?
Madarasi István: A városi szervezet vélhetően felfedezte bennem az emberközpontú, baloldali gondolkodást, ami segíthet. Szerintem az MSZP-nek erre van most igazán nagy szüksége, hogy visszataláljon arra az útra, amiről a SZDSZ-szel kötött koalíció miatt letérni kényszerült.

Cívishír: Mindig is ízig-vérig baloldali volt?
Madarasi István: Szerintem minden ember baloldalinak születik, és majd később alakul ki egy határozott identitás, a családi neveltetés hatására is. No persze vannak, akik felnőtt korban is váltani tudnak. Ennek a legjobb példája a Fidesz gerince. Kommunista politikusokból lettek fideszesek. Én azok közé tartozom, akik nem tudnak ekkorát változni.

Cívishír: A rendszerváltás előtt hol kamatoztatta a baloldaliságát?
Madarasi István: Mindig is közösségépítő ember voltam, akkor, fiatalként ezt csak a KISZ-ben lehetett megtenni. A Biogalnak voltam a KISZ-titkára két évig a nyolcvanas évek végén, és nézve a rendszerváltás utáni történéseket, azt kell mondanom, hogy egyre büszkébb vagyok arra az időszakra. A Biogal Gyógyszergyár KISZ-tagjai, lehettek vagy négyszázan, közvetlen szavazással szinte egyhangú döntéssel választottak meg. Az ifjúságért dolgoztunk, és gyakran ütköztünk az akkori hatóságokkal. Az ifjúsági mozgalmunk által került először Debrecenbe az EFOTT 1989-ben. Ezen felbuzdulva kezdtük el szervezni a Kelet-fesztiválokat a Vekerin. Tulajdonképpen ebből nőtt ki a Campus Fesztivál. Mi a KISZ-t nem a pártprogram megvalósításának rendeltük alá, az már minket rég nem érdekelt, hanem a közösségépítő erejét állítottuk az ifjúság szolgálatába.

Cívishír: Törvényszerű volt, hogy a KISZ után az MSZP következik?
Madarasi István: Én nem léptem be az MSZP-be, a rendszerváltás után rögtön vállalkozásba kezdtem. Majd 1993-ben kerestek meg, hogy segítsek a helyi MSZP-nek, de még akkor is csak kívülről támogattam a pártot, és csak 1994-ben léptünk be Huszka Imre mostani megyei elnökkel együtt, ő rögtön önkormányzati képviselő lett, én azonban maradtam a háttérben.  Majd négy évvel később, 1998-ban lettem én is képviselő.

Cívishír: Ugorjuk egy nagyot az időben: minek tulajdonítja azt a mélyrepülést, hogy most MSZP-sként egyedül ül a debreceni képviselőtestületben?
Madarasi István: Az MSZP nem tanult a hibáiból, illetve a külső körülmények is a párt ellen dolgoztak. A 2007-2008-as gazdasági válságért súlyos árat fizető szavazók a hatalmon lévő politikai elitet tették felelőssé.

Cívishír: A nép már csak ilyen, de milyen politikai hibákra is utal?
Madarasi István: Az SZDSZ-szel való együttműködéssel sohasem értettem egyet. Az MSZP szociáldemokrata politikájától nagyon messze állt mindig is az a liberális gondolkodásmód, amit az SZDSZ képviselt, és amit majd ráerőltetett az MSZP-re.

Cívishír: Ez a múlt, az SZDSZ elvérzett. Mit hoz a jövő? Milyennek szeretné látni a pártját?
Madarasi István: Ha csak rajtam múlna, az MSZP a baloldalon lenne, a kisemberek pártja lenne, és mindenek előtt önálló lenne.

Cívishír: Nem bízik a baloldali összefogásban?
Madarasi István: Szívem szerint nem közösködnék senkivel, de a politikában rákényszerülhet egy politikai közösség egy másikkal szövetkezni. A Fidesz hatalmának megdöntése érdekében a baloldalon mindenképpen megegyezésre, szövetségre lesz szükség. Ez kötelezettségünk is, hiszen így nem mehetnek tovább a dolgok ebben az ország. Rossz nézni, ami itt zajlik. A cégem a DEHUSZ szomszédságában van. Nap mint nap látom a rabszolgasorban tartott, lelkükben megnyomorított embereket, akik elfogadják 50 ezer forintot havonta, és jobb híján beérik annyival. A jövőjük kilátástalan. Nem így kell őket bevonni a munkaerőpiacra. Ennek így semmi értelme. 

Cívishír: Mondja el, mi a megoldás? Ön felvenne a cégéhez szakmanélküli, iskolázatlan embereket?
Madarasi István: Nyilván nem vennék fel, nem engedhetném meg magamnak. De ha érdekelve lenne benne a cégem, akkor más lenne a helyzet. Ha mondjuk támogatást kapnának a cégek az oktatásra, a képzésre. Egy más adórendszerre lenne szükség. Az egykulcsos adó eleve igazságtalan. Nekem személy szerint jó, hiszen szinte alig, vagy csak keveset adózom, de a baloldali lelkemnek még jobb lenne, ha én a magasabb jövedelmem után arányosan többet adóznék, mint kiskeresetűek. Többkulcsos adóra lenne szükség, az egyik lenne a nulla százalékos kulcs, amely alapján a minimálbér adómentes lenne. A vállalkozások terheit drasztikusan kellene csökkenteni. Sok embernek ma lehetősége sincs abból a sanyarú helyzetből kitörni.

Cívishír: Az MSZP-ben mindenesetre nem úgy zajlanak az események, mintha kormányra készülnének. A tisztújításon kiszavazták a párt vezető testületéből a legnépszerűbb szocialistát, a szegedi polgármestert. Érti ezt?
Madarasi István: Engem nem ért meglepetésként, hiszen párton belül érezni lehetett, hogyan alakulnak a tisztújítás előtt az erőviszonyok. Nem titkolom, hogy én a Szanyi Tibor-féle radikális programnak voltam a híve. Ő egy önálló MSZP-politizálást hirdetett meg, felvállalva annak a veszélyét, hogy esetleg gyengébb eredményt érünk el, de legalább azt a sajátunknak tudhatjuk, tisztán és becsületesen. Botka Lacinak egyébként szerintem lesz még szerepe a baloldali politika irányításában.

Cívishír: Debrecenben miért küzd? Mit szavaz meg, és mit nem a közgyűlésben?
Madarasi István: Az előterjesztőtől függetlenül – egyébként az előterjesztő 99 százalékban a polgármester – mindenre áldásomat adom, amiről azt gondolom, hogy Debrecen fejlődését segíti. A most megvalósuló program nagyjából ugyanaz, mint az MSZP és az én 2014-es polgármester-jelölti programom, tehát összességében támogatom. Csak a részletekben akadnak viták, valamint a prioritás tekintetében van véleménykülönbség.  Ilyenkor én az emberek, a debreceniek érdekeit képviselem, mégpedig mindenféle politikai felhang nélkül, és úgy tapasztalom, hogy ebben a mostani városvezetés is partner. Az előző városvezetés nem igazán hallgatott az emberekre.

Cívishír: Jól értem? Papp Lászlót dicséri Kósa Lajossal szemben?
Madarasi István: Ha így értelmezi, akkor legyen így. Arra utaltam, hogy most egy teljesen más szemléletű városvezetés irányítja Debrecent. Bizonyos kérdésekben partnerként tekint rám és a teljes ellenzékre. Az előző időszakban kutyaszámba sem vettek, kifiguráztak, emberi mivoltunkban is aláztak. Papp László polgármesternek a helyi ügyek iránti érzékenysége nagyobb, mint amilyen a Kósáé volt, annak ellenére, hogy nem a város szülöttje.  1998-ban együtt kezdtük a képviselőséget, ő is volt frakcióvezető, én is, természetesen sokszor nagyokat vitáztunk, de soha nem személyeskedtünk.

Cívishír: Ki a legfőbb szövetségese a debreceni közgyűlésben?
Madarasi István: Nekem olyan nincs.

Cívishír: Ott vannak a szocialista múltú DK-sok! Velük sem szövetkezik?
Madarasi István: Helyi szinten mindketten kis politikai tényezők vagyunk. Felületes a kapcsolatunk. Más fából faragtak minket. Én nem tudom valamire kapásból azt mondani, hogy nem, mert az egy másik párthoz kötődik. Nekem meggyőződésem, hogy velünk együtt a fideszesek, de még a jobbikosok is jót akarnak a városnak. Miért feltételeznék eleve rosszat az emberekről? Én a megvalósítás irányába orientálódom, nem a tagadás elméletét fejlesztem tökélyre. Ebben egyébként van vitám a saját pártomon belül is.

Cívishír: A nép, de legalábbis a pedagógusok szerint jót tenne a városnak, ha az iskolákat visszaadná az állam. Ön tűzte a zászlajára ezt az ügyet. Hol tart a küzdelme?
Madarasi István: Húzták, amíg tudták, aztán a fideszes többség leszavazta az előterjesztésemet, pedig teljes volt a konszenzus az ellenzékben. Nem is vártam mást, de kérdem én a fideszes kollégáktól, miért jó nekik a mostani a helyzet? A város vezetésének nincs beleszólása például az igazgatók kinevezésében. Ez nonszensz. Ez az önkormányzatiság elvesztése, vagy legalábbis csorbítása. Régen az iskolaigazgatókat meghallgatta a szakbizottság, lehetett tőlük kérdezni, tárgyalni, megismertük, milyen emberek. Ma csak úgy kinevezik őket nekünk.  Egy önkormányzatnak, egy önkormányzati képviselőnek felelősséget kell vállalnia az oktatásban résztvevőkért, nem pedig megszabadulni tőlük.

Cívishír: Milyen esélyt lát 2019-re?
Madarasi István: Ha 2018-ban bukik a Fidesz, akkor Debrecenben is nyerhetünk. Ha 2018-ban nyer a Fidesz, akkor itt sem lesz változás. A szavazók általában a kormánypárt oldalára állnak a helyhatósági választásokon. Nagyon fontos feladat előtt állunk. Életben kell tartani a pártot. Nagy munka vár ránk, minden egyes pártagot felkeresünk, és olyan szimpatizánst is, akik valamilyen oknál fogva eltávolodtak tőlünk. Nem én fogom megváltani a baloldalt Debrecenben, de szeretném, ha a következő ciklusra megtalálnánk azokat a fiatalokat, akik helyünkbe lépnek. Kijelentem: nem leszek országgyűlési képviselőjelölt 2018-ban. Én egy lokálpatrióta debreceni vagyok, nem gondolkodom országos dicsőségben.

Cívishír: A végén vesézzük ki a legfontosabb témát, az egyik nagy szerelmét: mi lesz a Lokival? Bennfentesként csak többet lát, mint az egyszerű szurkoló.
Madarasi István: Bár a felügyelő bizottság tagja vagyok a DVSC Futballszervező Zrt-nél, azért én egyszerű szurkolónak tartom magam, és ebben a minőségemben nagyon nagy vitáim vannak a pártommal. A labdarúgás több mint egy sportág Magyarországon, amihez mindenki ért, és amiről mindenkinek van véleménye. Egy politikai pártnak ezt figyelembe kellene vennie, és nem dughatja a homokba a fejét.

Cívishír: Jó, hogy mondja: mit szóltak ahhoz „fent”, hogy Ön nem stadionozott?
Madarasi István: Elfogadták azt, hogy mi, debreceni szocialisták kiállunk a stadionépítés mellett. Nem ilyen nagy stadiont szerettem volna, de ez más kérdés. A lényeg az, hogy az elmúlt évek legeredményesebb csapatának járt a stadion, ráadásul debreceni lokálpatriótaként eleve nem léphettem fel a beruházás ellen. A baloldalnak egyébként tisztáznia kell a viszonyát a sporttal. Én azt gondolom, hogy az államnak nem lehet szerepe a professzionális sportban, de kötelessége biztosítania az infrastrukturális hátteret az utánpótlásneveléshez, a szabadidősporthoz.

Cívishír: Egyetértünk, no de mi lesz a Lokival?
Madarasi István: A DVSC nehéz helyzetben van, mert Magyarországon a politika osztja a hatalmas pénzeket a labdarúgásban, és míg a legfőbb riválisok állami vállalatok és állami megrendelések milliárdjaiból gazdálkodnak, addig Debrecenbe ilyen jellegű támogatás nem érkezik. A Loki körül nincsenek nagy állami beruházást végrehajtó cégek. Csak kérdezem: milyen túlárazott állami megrendelést kaphat egy kaszinó tulajdonos?  A DVSC sajnos nem a bajnokság első számú esélyese, és nem is látom a jelét annak, hogy belátható időn belül az lesz. Nagyon szeretném, ha a csapat megcáfolna ebben.  Én maradok a DVSC feltétlen híve, kijárok meccsre akkor is, amikor a csapat nem a legszebb játékkal örvendeztet meg, mert számomra kint a stadionban egy rossz meccs is nagyobb élvezet, mint a tévé előtt a csúcsfoci.  Csak azért is Loki!

Cs. Bereczki Attila  

MSZPpolitikaMadarasi István

Szóljon hozzá!

Hirdetés

.