Degeszre ehettük magunkat Nagyrábén
– A választókörzetem egyik legnagyobb, legjobb hangulatú, a környezetét tekintve, a művelődési ház ligetes kertjében rendezik meg, pedig mindenképpen a legjobb a nagyrábéi Sárrét Íze Fesztivál, amelyet immár a tizenhatodik alkalommal rendeznek meg – válaszolta a Cívishír kérdésére Vitányi István, a térség országgyűlési képviselője, akit az április 29-én megtartott eseményen a megnyitó ceremónia után szólítottunk le az egyik főzőcsapat sátránál. A politikus folytatta a nagyrábéi esemény dicséretét: – Vármegye szerte, sőt azon jóval túl is elismert és híres a Sárrét Íze Fesztivál, nem beszélve a kiváló zsűrijéről. Tapasztalatom, hogy 70 százalékban hagyományos ételeket készítenek, de mindig vannak újítások. A délvidékiek most például krumplislángos szerű étellel jelentkeztek. Látom, hallom, szívesen jönnek ide az emberek és jól is érzik magukat, és most tényleg jó az időjárás is.
Csak a barátság kedvéért
Sülő-, fővő finomságok illata töltötte be fesztivál területét. Ottjártunkkor a versenyre nevezett 59 csapat mindegyike túl volt már a magukkal hozott ételalapanyagok előkészítésén. Sültek a húsok, párolódott a káposzta, a zöldség, rotyogott a pörkölt a bográcsokban. A bejárathoz közel fiatalokból álló püspökladányi közösség kavargatta a bográcsban a zöldséget. – Püspökladány Jövőjéért Egygyesület tagjai vagyunk, és először veszünk részt a Sárrét Íze Fesztiválon. Eljöttünk, egyrészt ez egy szenzációs csapatépítési lehetőség, másrészt pedig meg tudjuk mutatni magunkat. Rengeteg püspökladányi is van a rendezvényen, beszélgetünk, persze mindenkivel, aki megáll a sátrunk mellett, de mi magunk is sokat járkálunk, ismerkedünk a fesztiválozókkal. Babgulyást főzünk, ezt mindenki szereti, nagymennyiséget lehet belőle készíteni, és meg is tudjuk vendégelni az embereket – foglalta össze ittlétük lényegét Fodor Sarolta.
A berettyóújfalui szakképző iskola népes csapattal vonult fel a gasztronómiai eseményre. Az iskola igazgatójától, Nagy Zoltántól tudtuk meg, hogy Nagyrábén először vannak, de a csapatuk nem tapasztalatlan a gasztronómiai versenyek világában. Ide is a közösségépítés, az új imeretségek lehetősége hozta őket. Meglepődve tapasztalták a résztvevő sok csapatot. – Nekünk itt is a részvétel és nem feltétlenül a győzelem a legfontosabb. Csapatunkban éppen úgy megtalálhatók a jelenlegi diákjaink, mint a már nyugdíjas kollégáink. Közösen készítettük elő az alapanyagokat, és főzzük meg a zsűri elé kerülő ételt. Mit is? Az igazgató-helyettes kolléganőnk egyik kedvenc ételét, a titkos recept alapján készülő hentestokányt bakonszegi módra. Nagyon jó a hangulat, kedvező az időjárás.
Házi szőttesekkel díszített standnál főleg idősek serénykedtek. Kis táblájuk elárulta, ők a szomszéd faluból, Bihardancsházáról érkeztek, és a Lila Akác Nyugdíjas Klub tagjai. A zsűri tagjai hosszasan kérdezősködtek a készülő ételekről, jegyzeteltek, majd miután a következő sátorhoz mentek, mi is szóba elegyedtünk vezetőjükkel, Kiss Piroskával. – Toroskáposztát és őzpörköltet készítünk. Az őzpörkölt lényege pedig a piros paprika. Minden évben itt vagyunk. Az élmény, az emberek és a siker hoz vissza bennünket. Hatszor kaptunk első díjat, harmadik és második helyezésünk is van. Stabil a kis csapatunk, csak sajnos fogyunk, többen elhunytak már közülünk. Őket a fiatalok pótolják. Most Nóri néni fia és unokája is itt van, és úgy látom, ők is örömüket találják a főzésben. De tudjuk, egészen messziről is érkeztek vendégek, ismerkedünk velük is.
„Kamionosok” – hirdeti a kis tábla a jóerőben lévő férfiak csapatának nevét. Egy fiatal tagjuk whiskys szószba pácolt csirkehúst sütögetett rácson, mellette babgulyás rotyogott a hatalmas bográcsban. – Vannak közöttünk nagyrábéiak is, de a többség Földesről és Bárándról érkezett. A foglalkozásunk tart össze bennünket. Nem az első alkalom, hogy itt vagyunk, jól érezzük magunkat, ezért járunk vissza évről évre. Mindig azt készítünk, amit a társaság többsége szeretne – válaszolta kérdéseinkre Nagy Nándor Imre.
Testvérfalvak már hivatalosan is
Magunk mögött hagytuk a gasztronómiai élvezeteket kínáló terepet, és a műsoroknak helyet adó nagy színpad felé vettük az irányt. Ott találkoztunk Ráczné Fekete Ilonával, a XVI. Sárét Íze Fesztivál főszervezőjével. Tőle tudtuk meg, hogy a tájegység legnagyobb gasztrofesztiválja a szent György napi kihajtáshoz kötődik, mindig április utolsó szombatján tartják. A gasztronómia nagyon fontos a rendezvény életében, és ez látszik is, hiszen ezúttal 59 csapat nevezett a profi-, amatőr- és diák kategóriában meghirdetett főzőversenyre. Érkeztek helyből, a környező településekről, Budapestről, a Dunántúlról is. A csapatok háromnegyede visszatérő, és ez mutatja, hogy az emberek itt nagyon jól érzik magukat. A fesztivál középpontjában a helyi értékek és a hungarikumok szerepelnek. Az ételek között ott van a karcagi birkapörkölt vagy a tormás étel. A műsorkínálatban pedig az operett is megjelenik. A főzés, az ebéd után könnyedeb és populárisabb műfajoké lesz a főszerep. Több éve ugyan az a zsűri, Bede Róbert, Serényi Zsolt mesterszakács és Nagy András közfoglalkoztatásért felelős programfelelős, őket most az olimpiai bajnok Faragó Beatrix és a helyi konyha vezetője segíti. Minden csapat emléklapot és Sárrét Íze Fesztivál logós fakanalat kap. Köszönhetően a sok támogatónak, számos különdíjat is ki tudnak osztani.
– A nagyrábéi fesztivál a Sárrét egyik ikonikus eseménye. A Sárrétnek van egy tradíciója, a szent György naphoz kötődő gazdálkodási forma. Maga az ünnep még él, a gazdálkodás azonban már nincs annyira meg – mondta Bulcsu László, a vármegyei közgyűlés alelnöke. – Adódik a kérdés, hogy a sárréti ember ma még mindig sárréti ember-e. Erre határozottan igennel tudok válaszolni. Ha nem az lenne, a mai napot sem ünnepelné meg. A hagyományokat bemutatják, tovább viszik. Itt a főzésen van a hangsúly, a hagyomány pedig a kultúrán alapszik.
A fesztivál egyben egy ünnepélyes ceremóniának is helyet adott. Mégpedig testvértelepülést deklaráló dokumentumot írt alá Tiszai Károly, Nagyrábé és Podhorszki István, Kápolnásnyék polgármestere. A Fejér megyei falu vezetője elmondta: a régi ismeretség fokozatosan szoros barátsággá alakult. Nagyrábén – megtapasztalta – teljesen más a világ, mint náluk, másképp gondolkodnak az emberek. Náluk felgyorsult az élet, köszönhetően Budapest és Székesfehérvár közelségének. Majd a vendéglátó falu fejlődését méltatva a számára legszembetűnőbb változásról beszélt, a szilárd burkolatú utak arányának növekedéséről. Hozzáfűzte, hogy a rábéiak is szeretnek most már Kápolnásnyékre járni, és ha már ő nem lesz polgármester, ez a barátság akkor is megmarad.
– A rokonát nem, de a barátját megválaszthatja az ember. A barát választásba okosan, tiszta szívvel kell kezdeni. Sok személyes barátság is van már a nagyrábéiak és a kápolnásnyékiek között – ezzel nyugtázta Tiszai Károly a két hazai falu testvértelepülésének deklarálását.
