Hortobágy, a darvak őszi otthona

A Nádudvar és a 33-as út közötti, akkor még rendkívül rossz állapotú köves úton luxusbuszt értünk utol autónkkal az október végi naplementében, néhány évvel ezelőtt. Nem előztük meg járművet, tisztes távolságból követtük. Kisvártatva az út menti bokrok takarásában lévő kukoricatarló előtt megállt, a jármű belsejéből pedig jól öltözött, távol-keleti idős emberek óvatoskodtak ki, mindegyikőjüknél fényképezőgép. Igyekeztek nesztelenül elrejtőzni a facsoport mögött, majd ki-ki a maga eszközével fotózta az éjszakázóhelyükre készülődő hatalmas darucsapatot. Igen, ilyen látványosság ősszel a hortobágyi daruvonulás, amikor az Észak-Európából délre költöző darvak néhány hetet eltöltenek, töltekeznek, erőt gyűjtenek a hátralévő úthoz. Távoli kontinensekről is vonzanak vendégeket. Nem csoda, hiszen Európában a Hortobágyon pihennek meg legnagyobb számban ezek a nemes madarak.

Már Magyarországon is fészkel

– A nálunk is ismert daru – más néven szürke daru – önálló faj, amelyik nemcsak Európában él, hanem attól keletre, egészen a Távol-Keletig. Nyilván mi az európai állomány tagjaival találkozunk. A szürke daru egy gázlómadár, erre utal a külleme. Otthonosan mozog például mocsarak, lápok, vizenyős területek környékén, és részben a táplálékát is innen szerzi, főképpen a költési, fészkelési időszakban – válaszolta a Cívishír kérdésére Juhász Lajos egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási tanszékének vezetője. – A vonulási időszakban Magyarországra kerülő darvak jobbára a Baltikumban, Skandináviában, ott is főleg Finnországban és Oroszország európai részén költenek. De vannak kisebb költőállományok Belgiumban, Lengyelországban és a Brit-szigeteken is. Sőt, az utóbbi időben már a csehországi állományt is meg kell említeni. A fészkelése tehát dél felé terjeszkedik, olyannyira, hogy 2015-ben Magyarországon is megfigyeltek egy fészkelő párt a Marcal-medencében. Egy költés azóta is volt. Persze, hogyha visszanézünk a történelmi időkre, elsősorban a hazai folyószabályozások előtti időszakra, a leírások szerint – Herman Ottót idézve – „Magyarország a madarak nagy tanyája” volt. Akkor a daru rendszeresen fészkelt hazánk területén is. Miután azonban a számára kedvező élőhelyek, a hatalmas kiöntések, mocsarak eltűntek, egészen az utóbbi évekig fészkelőként visszaszorult hazánkból – mondta.

Juhász Lajos hangsúlyozta, hogy a darvak családcentrikus madarak, a darupár éveken keresztül együtt marad.

A teljes fészekalj két tojás, és többnyire két fiókát is nevelnek. Ezeket a fiókákat még repülős koruk után, az első őszi vonulás közben is vezetik. Ilyen darucsaládok jutnak el hozzánk az őszi időszakban. Egy-egy darucsalád viszonylag könnyen megfigyelhető, hiszen a két szülő és az 1-2 felnőtt fióka gyakran a nagyobb csapattól külön mozog táplálkozás közben. Ezt nemcsak láthatjuk, hanem hallhatjuk is, mert amíg az öreg madarak hangja a tipikus krúgatás, addig a fiókák vékony, sipító hangot hallatnak.

A darvak táplálkozása különböző a fészkelési és a vonulási időszakban. Tőzegmohalápok, égerlápok zsombékos kiemelkedéseire helyezik a fészküket, és kisebb halakkal, rovarokkal, növények hajtásaival táplálkoznak. Vonuláskor azonban nálunk elsősorban a kukoricatarlókat járják, és az elszórt kukoricaszemeket szedegetik föl. De akár gabonatarlókon is keresgélhetnek, és emellett rágcsálókkal, rovarokkal is táplálkoznak. Az őszi időszakban a táplálkozásuk azért is irányul leginkább a takarmánynövények magjaira, döntően a kukoricára, mert ebből viszonylag nagyobb mennyiség áll rendelkezésre, és tartalékot tudnak képezni a vonulás további részére. Gyakorlatilag az itt lévő darvak nálunk töltik föl a „raktáraikat”.

Csend, nyugalom és a táplálék

A madárvonulás legfontosabb kiváltó oka –  nemcsak a darvaknál – a táplálékhiány. A darvak esetében a költőterületek az időjárás szempontjából kedvezőtlenné válnak. A hótakaró, a jég megakadályozza a táplálkozásukat, azért vonulnak délebbre, hogy táplálékhoz jussanak, közben pedig megfelelő pihenő és éjszakázó helyeket keresnek. Itt, a Hortobágyon, nagyon látványos a daruvonulás. Adódik a kérdés, mi vonzza a darvakat a Hortobágyra?

– Egyrészt a háborítatlan vizes élőhelyek, itt elsőként a félig lecsapolt halastavakra kell gondolni – kezdi válaszát az egyetemi oktató. – A daru nagyon óvatos madár. Itt biztonságban éjszakázhatnak, benn állnak a térdig, azaz csüdig érő vízben. A sekély vízborítás az éjszaka sötétjében nagyobb védelmet adhat az emlős ragadozóktól. A Hortobágy, a Hajdúság térségében a számukra másik vonzó tényezők a nagy kukoricatarlók. Ez az év abban a tekintetben különleges lehet, mert tudjuk jól, hogy mekkora aszály pusztított hazánkban, főleg az Alföldön, és nagyon sok kukoricatáblát már korában besilóztak, levágtak. A darvak a táplálkozásukban nyilván azokra a helyekre fognak koncentrálódni, ahol volt valamennyi termés, vagy pedig váltanak a gyepekre, és ott rovarokkal, kis rágcsálókkal táplálkoznak. Ezt majd meglátjuk. Vélhető, hogy valamilyen szinten azért a daruvonulást a táplálkozási lehetőségek csökkenése befolyásolni fogja – mondta Juhász Lajos.

Az északi populációk tagjai Európában két úton vonulnak. Nyugati irányban Franciaország – Spanyolország érintésével –, míg a Baltikum felől Magyarország a másik vonulási irány, és ebbe esik bele a Hortobágy.

Az azonban bizonyos, hogy a legtöbb európai daru ősszel a Hortobágy térségében tartózkodik. A szakemberek százezret meghaladó állományokat is tapasztaltak már. Az időjárás kedvezőtlenebbé válásával tovább mennek délre, akár Észak-Afrikáig. De eljuthatnak a Nílus mentén Szudánig, Etiópiáig is. A tavaszi vonulás során is láthatunk rendezetlen, kisebb csapatokat, de amíg ősszel akár hosszabb ideig is tartózkodhatnak nálunk, addig a tavaszi vonulás gyorsabb, rövidebb, a madarak igyekeznek vissza a költőterületekre, nincsenek is akkora összetömörülő állományok, mint ősszel. Az utóbbi években nálunk áttelelő példányok is vannak, ami azt jelenti, hogy a gyenge teleket képesek átvészelni, ha megfelelő éjszakázó helyet, táplálékot találnak. Erre az utóbbi években mindig volt példa.

Biztos pont a halastavak környéke

– A darvaknak megvan a maguk napi életritmusuk, és aki meg szeretné figyelni e pompás madarakat, annak tudnia kell, hogy melyik napszakban hol keresse őket – tér rá a madármegfigyelőknek praktikus tanácsokra Juhász Lajos. – Az éjszakázóhelyen lévő darvak a napfelkelte körül megélénkülnek, és egyre másra kezdenek kihúzni a táplálkozó területükre. Itt szedegetnek úgy késő délelőttig, ezután visszarepülnek inni, pihenni. Ezt követően megint történik egy kisebb kihúzás a táplálkozó területekre, és az alkonyat beálltakor, sokszor már sötétben húznak vissza az éjszakázóhelyükre. Ezért a daruvonulás megfigyelésére a napfelkelte időszaka mellett – amikor kihúzás van az éjszakázóhelyekről –, valamint a sokaknak kedvezőbb időpont a késő délutáni és az alkonyati időszak, amikor a behúzás történik az éjszakázóhelyekre. Sokszor azt is meg lehet figyelni, hogy délutánonként a darvak már kint vannak a pusztán, gyülekeznek, és az alkonyati időhöz közeledve – mintegy adott jelre – egyszerre kerekednek fel, kisebb-nagyobb csapatokban. Az idősek krúgatva, a fiatalok sipákolva húznak az éppen aktuális éjszakázó helyre, leggyakrabban a félig leeresztett halastavak medrébe. A mostani szeptember úgy látszik, igyekezett bepótolni az éves csapadékhiányt, így sokfelé vannak kisebb-nagyobb vizek, pusztai elöntések, ezért most jobban szétszóródtak az éjszakázó darvak, mint máskor. Éppen ezért számos daruvonulási megfigyelőhelyet lehet találni. A 33-as út és a nádudvari út mellett napközben is lehet látni madarakat, és ezek környékén igazán látványos a reggeli és alkonyati húzás. A hortobágyi öreg halastavak mindig nagyon jó kiindulási pont lehet a madarak megfigyelésére – sorolta.

A darvak az év folyamán először – visszaútjukban – március végén, április elején jelennek meg térségünkben, de akkor csak rövid ideig tartózkodnak itt. Hamar felkerekednek, és szállnak tovább, észak felé. Érdekes azonban, hogy az utóbbi években több száz daru nyaralt át hazánkban, de vélhetően ezek a madarak még nem ivarérettek, tehát fiatal, facér darvak. A maradásukhoz persze megfelelő táplálkozási lehetőségek kellenek. A madarak megfigyelésére a legjobb az őszi időszak szeptember második felétől, de az igazán darvas hónap az október. Ekkor gyűlik össze a legtöbb madár a régiónkban, a pusztán, és aztán ezeket lehet megfigyelni még novemberben is. A továbbindulásuk függ az időjárástól. Innen további gyülekezőhelyekre vándorolhatnak, mint Kardoskútra, vagy a szegedi Fehér-tóra, majd zömük elhagyja az országot. 

Lehetnek-e még többen?

Európában az utóbbi években a legnagyobb daru gyülekezőhely a Hortobágy volt, alkalmanként akár 100 ezer madárnál is több koncentrálódott ebben a térségben. A hagyományos kukoricatarlók mellett a puszta is ad táplálékot a madaraknak, rovart, rágcsálókat, növényi magvakat. Ilyen módon tehát a darvak kihasználják ezt a lehetőséget is. Mindehhez társul a háborítatlanság.

A nemzeti park sokat tesz azért, hogy a daruállomány minden évben otthonra találjon vonulás közben egy-másfél hónapra.

– A tendencia az, hogy az utóbbi két és fél évtizedben az ide vonuló darvak száma folyamatosan növekedett, és mintha egyre hamarabb érkeznének. Az, hogy az érkező madarak száma meddig növekszik, azt nem lehet pontosan tudni. Annál is inkább nem, mert a rendszeresen itt lévő 100-120 ezer példány az európai daru népességnek már nagyon jelentős része – beszél a madarak számáról az egyetemi docens. – És van-e a létszámban ciklikusság? Erre a mostani év adhat választ azzal, hogy az előző évekénél kevesebb a kukoricatarló. És ez pedig a darvak számára miképpen fog hatni, azt ezután fogjuk csak látni. A vonulási útvonalak genetikailag meghatározottak, ugyanakkor van benne része a tanulásnak is. Az irányt nappali mozgóknál a Nap, az éjjeleknél a csillagok mutatják, esetleg a Föld mágneses tere is eredményezheti. Emellett azonban a tapasztalat az, hogy az öreg madarak biztosan átadják a „tudásukat” a fiatalabbaknak. Tehát a genetikán kívül a tanulásnak és a tapasztalatnak óriási jelentősége lehet. A darvak vonulásában olykor megfigyelhető az a klasszikus V-alak, amely a vonuló lúdfajoknál nagyon jól látszik. Általában ha egy darucsapatot látunk mozogni, akkor azt többnyire egy idősebb példány vezeti, de a darvak gyakran – főleg amikor a táplálkozóhely és az éjszakázóhely között vonulnak – az egyébként nem nagy, 10-20 kilométeres távon eléggé laza csapatokban repülnek. A darvak lassabban mozognak akkor, amikor csak a táplálkozóhely és a pihenőhely között repülnek. De amikor elindulnak a finnországi költő- és gyülekezőhelyekről, akkor több ezer méter magasra is felemelkedhetnek, kihasználva a termikeket. Mivel a daru nagy termetű madár, az evezőszárnyú repülés mellé a vitorlázórepülés is beiktatódik, mert ezzel rengeteg energiát tudnak megtakarítani. A madarak sebessége függ a légáramlatoktól is. Tehát, hogyha ráfekszenek egy északról érkező, viszonylag gyorsabban fújó szélre, akkor akár 40-50 kilométer/órával is képesek repülni, de egyébként viszonylag komótosabban haladnak. Ám az is igaz, hogy akár pár napot tudnak úgy repülni, hogy közben nem is táplálkoznak. Egy-egy felszállás alkalmával akkor több száz kilométert is megtesznek naponta – mondta Juhász Lajos.

Nem hagyhattuk ki a kérdést: van, vannak-e ellenségei a darvaknak?

– Mint a legtöbb madárnak, így a darunak is vannak ellenségei. A nagytestű ragadozó madarak a sérült vagy nehezebben mozgó, kimerült fiatal madarakra rácsaphatnak. Például a rétisas, parlagi sas. Az emlős ragadozók közül a tapasztalatlanabb, fiatalabb madarakat akár egy róka is abajgathatja. Habár ha csapatban vannak, akkor a többi madár megvédi őket ezektől a ragadozóktól. Az északi költőhelyen a szürke farkas előfordul, az a fészkelő párokat esetenként veszélyeztetheti. A daru azonban egy nagyon éber, okos, óvatos madár a természetes ellenségekkel szemben. A legnagyobb problémát számukra az emberek okozzák. Egyrészt az élőhely-átalakítással, mint például a Kárpát-medencében a folyószabályozással. Másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy van olyan régió a vonulási útvonalon, ahol akár lelőnek egy-egy példányt élelmezési célból. Ilyen módon vélhetően az emberi tevékenység a legnagyobb veszélyeztetője; a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai mellett – zárta szavait.

T.T.