Egy debreceni 9/11 - amikor a fikcióból hirtelen kegyetlen valóság lett

Napra pontosan húsz éve annak, hogy iszlamista terroristák utasszállító repülőgépeket vezettek a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) ikertornyainak New Yorkban, valamint az amerikai védelmi minisztérium székhelyének, a Pentagon irodaházának, háromezer ember halálát okozva.

Nem Cessna, de akkor mi?

– Azonnal kapcsoljatok át a CNN-re, ilyet még nem láttatok! – rontott be a Napló sportrovatába Nagy Gábor Miklós gazdasági rovatos kolléga 2001. szeptember 11-én, délután három körül. Olyan meggyőző volt, hogy ha nehéz szívvel is, de átváltottunk az Eurosportról. – Basszus, mi van ott, te jó ég! – meredtünk döbbenten a képernyőre. Néhány percen belül már az egész szerkesztőség a sportrovatban szörnyülködött.

– Nekiment egy részeg cessnás az egyik ikertoronynak! – mondtam, és hirtelen ötletnek nem volt túl rossz, gondoltam, amikor még a CNN sem tudott sokkal többet, mint mi. – Ugyan már, egy Cessna lepattanna arról a felhőkarcolóról! – jegyezte meg egy öreg bölcs a hátsó sorból, és milyen igaza volt!

– Tényleg, nézzétek, akkora a lyuk az épületen, mintha átvágta volna valami! – szúrta ki egy sasszemű korrektor. – Csak egy vadászrepülő lehetett brutális sebességgel! Elaludt volna egy pilóta gyakorlat közben? Ezektől a hülye amerikaiaktól minden kitelik! – így az utcáról betévedt „energiavámpír”.

– Úristen, látjátok? Azok ott emberek! Akik fent ragadtak, nem tudnak lejönni, élve fognak megsülni! Jézus, Mária! – sikoltott fel egy kolléganő. – Mindjárt jön Bruce Willis, és megment mindenkit! – nyugtatta a poénkirály, és akkor, ott, abban a pillanatban dehogy volt ízléstelen és kegyeletsértő, hiszen annyiszor láttunk romba dőlni ikonikus amerikai épületeket – a WTC-t is, a Fehér Házat, a Capitoliumot – a szárnyaló fantáziájú Hollywood által, hogy mindannyian eljátszottunk gondolatban John McClane hadnaggyal.

Majd amikor az első ember a mélybe vetette magát a százvalahányadik emeletről, leesett a tantusz: ez nem az a Die Hard. Aztán élőben láttuk a második utasszállító repülőgép becsapódását, és a fikcióból hirtelen kegyetlen valóság lett.

A Z generáció éppen megúszta, a korábbiaknak örökre beivódott az agyába emberek ezreinek haláltusája, amit élőben közvetített a televízió – a történelem során először, és reméljük, utoljára – így mindenkinek megvan a saját 9/11-es emléke, még ha hétezer kilométer és egy óceán is választott el minket a borzalomtól. Mindenki tudja, hogy azon a bizonyos kedd délutánon éppen hol volt, hol látta az első képsorokat. Olyan súlyos nyomokat hagyott a borzasztó látvány, hogy minden korábbi katasztrófa jelentéktelenné törpült. Húsz év után sem tudtunk felocsúdni, beleégett az emlékezetünkbe.

A tények: dollármilliárdok és még több terror

A nyugati világ haragja a muszlimok ellen fordult, az Egyesült Államok meg is indította bosszúhadjáratát, megszállta az al-Káida terrorszervezetnek házat és hazát adó Afganisztánt, azaz azok ellen fordította fegyverét, akik húsz évvel azelőtt még szövetségesei voltak a szovjetek ellen a hidegháború poklában.

A húsz évig tartott, nemrég feladott, befejezettnek tekintett tálibüldözésre, a „rendteremtésre” és „demokráciexportra” 2300 milliárd (!) dollárt tapsolt el a Pentagon (forrás: Turning Point: 9/11 and the War on Terror), miközben 100 millió embernek máig nincs rendes társadalombiztosítása az USA-ban. 2400 amerikai katona halt meg, 50 ezer pedig megsebesült. 150 ezer afgán áldozatról szólnak a hivatalos közlések, a többségük civil. Akárcsak a párhuzamosan megvívott iraki háborúban, amit az állítólagos vegyi fegyverek miatt robbantottak ki, és ami 4487 amerikai és 100 ezer iraki áldozatot követelt. Újabb 800 milliárd dollárért. Majd Barack Obama a béke Nobel-díjáért cserébe jött a csapatkivonás, és megszületett az Iszlám Állam. (Igen, az ember, aki egyetlen békét sem kötött, béke Nobel-díjas!)

Madrid, Párizs, London, Berlin, Nizza, Barcelona - az amerikaiak és szövetségesei demokráciaexportja még több terrort szült.

Hét magyar áldozat és tálibok a spájzban

A NATO-kötelékben magyar katonák is dolgoztak a közép-ázsiai ügyért az elmúlt 18 évben. Heten közülük életükkel fizettek a soha ki nem vívott afgán szabadságért és biztonságért. Négyet lelőttek vagy felrobbantottak, ketten autóbalesetben, az egyik század-orvos pedig szívinfarktusban hunyt el. Az afganisztáni volt a Magyar Honvédség legtöbb halálos áldozatot követelő missziója.

Az utolsó küldetés legénysége néhány hete még csak csomagolt, amikor a tálibok már a spájzban voltak. A 20 év alatt nyugati pénzből felépített afganisztáni biztonsági erők összeomlottak, mint az ikertornyok a szélsőséges muszlimokkal szemben vívott harcban. Afganisztán ismét tálib uralom alá került, azaz 2001. szeptember 11. után 20 évvel ugyanoda jutott a világ, ahol előtte volt. Kezdődik újra a sária, a drogcsempészet és a terroristakiképzés a pastuk földjén.

Legalább az amerikai hadiiparban érdekelt üzleti körök egészen biztosan nagyot kaszáltak, és amíg kitalálják, hogy hova lehet újabb húsz évre befészkelni, addig a menekültáradat és a káosz legyen Európa baja!

Cs. Bereczki Attila