A festő, az énekesnő, a tejberizs, az unikornis és a szerelem

Van itthon egy hétévesünk. Nagyon szívesen játszik fürdés közben olyat, hogy egy ismert nótát gospel stílusban adunk elő. Ez úgy néz ki, hogy én eléneklek belőle egy sort, amire ő prózában válaszol vagy rákérdez, de mindenképp reagál. Aztán még egy sor tőlem, még egy kontrázás tőle, még egy, meg még egy, a refrén együtt, és így tovább a teljes dalszövegen át. Közös kornyikálásnak álcázott szókincs- és szövegértés-fejlesztés az intertextualitás jegyében, végső soron pedig hatalmas móka.

Túl kreatívak nem vagyunk: a sláger mindig ugyanaz, a magyar könnyűzene klasszikusa, a szerelmi vallomások netovábbja, Csongrádi Kata Millió rózsaszálja. A hitelességhez hozzátartozik, hogy eredetileg Alekszandr Nyikolajevics Vertyinszkij alkotása a dal, ami Alla Boriszovna Pugacsova előadásában vált világszerte ismertté, de mindez kit érdekel, ha ilyen megkapó a sztori!

Lássuk, hogyan gondolkodik egy örökzöldön keresztül az odaadó képzőművész és a szabadsága után rohanó énekesnő rövid, mégis mindent felülíró románcáról egy kisgyerek.

Millió rózsaszál

A festő megkívánt egy nőt,
Pedig a tejberizst is szerette.
egy ünnepelt énekesnőt,
Mert a könyvtárosok egy kicsit unalmasak.

Ki mindig a szívről dalolt,
Miről dalolt volna? Egy sündisznóról?
a rózsa a kedvence volt.
A tulipán sokkal szebb.

A festő mindent eladott,
Hogyhogy mindent?
a házat hol eddig lakott,
A kutyaházat is?
Rózsákat vett vagyonán,
Mennyi váza az? Hol fért el ennyi virág?
s megkapta mindet a lány.
Kamion vitte? Biztos elájult tőle.

Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán...

A szép álom így teljesült,
Én is álmodtam egyszer unikornissal.
de túl gyorsan messze repült,
Menni kellett reggel dolgozni?
Másnap a lány búcsúzott,
Indult a busza.
mert a színpad az élete volt.
Azért a Facebookon biztos fent van.

A festő most érezte meg,
Hogy ettől fájni fog a feje.
hogy senkit így nem szeretett,
Még a saját anyukáját sem?
Nélküle csúf a világ,
Azt elhiszem mondjuk.
elhervad minden virág.
Eddig tavasz volt, most meg már ősz lett?

Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem volt talán...

Elmúlt egy szép szerelem,
Mehetett vissza festeni…
új tavasz jött szelíden,
Jó hamar.
Nem tudja senki se' már,
Hogy hol van a lány?
hol van a lány, merre jár.
Azóta férjhez ment és két gyereke született: Peti és Gergő.

A festő új házban lakik,
Medence is van?
minden nap vár valakit,
Már csak a postást…
Álmodva régi varázst,
A fiúk nem is szoktak álmodni. Apa például sosem álmodik.
rózsákat fest, semmi mást.
Csoda, hogy nem unja…

Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.