Vörösiszap, katasztrófa, bank, biztosító, marketing

Az addig rendben van, hogy a tragédiát okozó MAL tulajdonosának zárt körben, előzetes letartóztatásban tesznek fel kérdéseket, és nem hagyják, hogy a sajtóreferensen keresztül e-mailben magyarázkodjon. Mert ugye mégis mit képzel ez?
Az is rendben van, hogy a miniszterelnök állami felügyeletet biztosít a tragédia körülményeinek kivizsgálásához, és ígéri, hogy az állam figyelni fog a szerencsétlenül jártak kártalanítására.

Csak az a baj, hogy ez még mindig nagyon kevés. Egyrészt halottaink, sérültjeink vannak, másrészt oda kellene figyelni például a bankok „szuperérzékeny” hozzáállására. Sok kárvallottnak 30-35 évre szóló hitel volt (van)a házán, amelyet elmosott a gusztustalanul pusztító vörösiszap: most a bankokban a hírek szerint azt mondják nekik, hogy – egy összegben - vissza kellene fizetni a pénzt. Mégis, miből, az anyátok istenit? A pénzintézetek persze állítják, semmiféle ilyen tartalmú levelet, értesítést nem küldtek senkinek: ezt készséggel el hisszük, hiszen nem hülyék, hogy az egész országot magukra haragítsák. Vélhetően csak úgy megsúgták a nyomorultaknak, hogy hát kedves ügyfél, nagyon sajnáljuk, amit történt, de ezt a kis tizenmilliót ki kellene perkálni, mert ugye nekünk az kell.

Az fel sem merül, hogy miként az emberek elvesztették mindenüket, visszahozhatatlanul, úgy a bank is vállalja fel a veszteséget, legalább annál a néhány kolontárinál és devecserinél. Annyit kellene kinyögni, hogy vis maior van, mi is elbuktuk a pénzt, kedves ügyfelek, és sok szerencsét az életetek újra felépítéséhez. A bank pénzt bukna, becsületet nyerne, és marketingileg hasznosabb tevékenységet folytatna, mint fennállása összes idióta tévéreklámja együttvéve.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a biztosítók szerint a vörösiszap-katasztrófa nem káresemény, mert nincs benne a szerződésben. Valóban nincs benne: az sincs benne, hogy reggel kávézás közben a konyhában a pofánkba zuhan egy NATO-vadászgép, és az sincs benne, hogy egy őrült terrorista berobbantja a pincéket, miközben lemegyünk borért. Csak hogy mi a vastag pöcörő a káresemény, ha nem az, hogy emberek életüket és vagyonukat vesztik egy veszélyes anyaggal dolgozó üzem miatt, és önhibájukon kívül odalesz mindenük? Kit érdekel ilyenkor a szabályzat, szedjük már össze magunkat egy kicsit! A biztosítók most azt mondják, hogy ők adtak gyorssegélyt (nevezzük ezt marketingfogásnak), és később majd elgondolkoznak a kárenyhítés módjain.

Hát ezen igazán nem kell morfondírozni, kedves biztosítási szakemberek: akinek volt biztosítása a házán, és tönk szélére jutatta a vörösiszap, azt fizessék ki, akármi is áll abban a k. szerződésben.
Mert az addig rendben van, hogy alapvetően a törvények és a jogszabályok szerint kell eljárni. Csakhogy most nem elegáns ilyesmire hivatkozni. Legutóbb éppen a MAL tette ezt…
Tóth Csaba Zsolt