Nem magyar, EU-s

Biztos olvasták, de memorizáljuk: egy uniós szabály kötelező átvétele miatt a jövőben fokozatosan eltűnnek a magyar helyesírás szerinti minőségmegőrzésre vonatkozó dátumok az élelmiszerek csomagolásáról, helyükre a nap, hónap, év sorrend lép. Aha, értjük. Tehát először hanyadika, aztán melyik évszak, utána melyik év: nem egy nagy dolog, ezen ne múljon az EU jövője.

Átvesszük ezt is, mint a disznótor tilalmát és a krómozott mosogatók lázadását. Beilleszkedünk Európába, mi aztán ki ne lógjunk a sorból, aprócska porszem akarunk lenni a gépezetben, ha már egyszer azok is vagyunk. Van persze egy-két magyarkodó büdös bunkó, aki szerint ez az egész nevetségesen ostoba, de mi nem hallgatunk rájuk: az europa unó (sponsored by Gyula Horn) csodálatos, a kontinens egyetlen nagy és fantasztikus gazdasági-politikai együttléte fontosabb kell legyen mindennél, ha azt akarják, akár a másodperccel is kezdjük a tegnapot, csak nehogy ne kapjuk pénzecskét a térkövezéshez.

Igaz, aki utazik az EU-ban, az rögtön szkeptikusság válik: no nem az Unió létjogosultságát illetően (ismételten szögezzük le: kiművelt ember olyat nem tesz), hanem az uniós szabályok kapcsán. Az Unó más országaiban ugyanis számos esetben magasról tesznek az uniós követelésekre, hogy azt ne mondjuk, a "ki nem sz.rja le"- politikát folytatják. Ezek a szánalmasan buta népek (olaszok, görögök, németek, franciák, csehek, stb.) persze nem tudják, hogy az EU-s szabályokat be kell tartani, mert különben no future. Mi tudjuk, merjük, tesszük: betartunk mindent, azt is, amit nem kell, és lám, nem is ott tartunk, mint a többiek.

Itt vagyunk Európa szívében, és szépen írjuk a dátumot: nap, hónap, év. Már majdnem elfogadtak minket, már csak a nevek vannak hátra, meg az ország elnevezése, és győztünk.

Zsolt Csaba Tóth