Nyelvcsapásokkal Európába

Rossz, aki rosszra gondol; jelen sorokkal nem regnáló kormányunk megértő és az Unióval néha iszapbirkózó politikáját óhajtom bírálni, bár így közelről nézvést, az is megérne néhány keresetlen szót, no, de erről már talán már kifejtődött nézetünk e hasábokon, hogy brüsszelokrata fordulattal éljek.

Ismét csak egy szomorú statisztikai tény motivált: a legfrissebb jelentések szerint még mindig Magyarországon a legalacsonyabb az idegen nyelveket beszélők száma a csatlakozott országok között. Nem kívánom mentegetni az angolul tanulni vágyók restségét, de kétségtelen, hogy a letűnt rendszer más nyelvek felé orientálta szelíden az ország polgárait. Ebben feltehetően szerepet játszott az a kétségtelen tény, hogy a haladó szocializmus nem tudott gyökeret verni egyetlen nyüves angolszász országban sem, így eleve gyanúsnak minősült minden, amiben az angol nyelv szerepet játszott; engem is hosszasan faggatott például a Magyar Néphadsereg elhárító tisztje az Egyesült Államokban élő rokonaim és egyetemi tanulmányaim közötti vélelmezett összefüggésekről. Szívbéli öröm tehát, hogy újra megjelent a nagy Országh új kiadása. A felpörgés az Akadémiai Kiadó szuperszoftverének köszönhető: a régi, lassú és munkás cédulázás helyett gépre vitték a teljes címszóanyagot, amelyet immár tetszés szerint válogathatnak és rendszerezhetnek.

A szótár egyébként sose volt olcsó mulatság, egy nagyszótárnak még az amúgy könyvdotáló kommunisták is megkérték az árát, így én is egy pár kisszótárral kezdtem angolból az ipart, és ha többre vágytam, el kellett mennem a könyvtárba. Csak a felvételi előtt szaladt meg annyira, hogy birtokosa lettem egy középszótárnak, nagyvonalú barátnőm ajándékozott meg az Országh-kéziszótár első kiadásával (Franklin, 1947). Megszerzésével nagyot léptem előre, de mivel egy ívet kifelejtettek belőle, a P betűs szavaknál továbbra is a kisszótárra, mint segédkönyvre voltam utalva. Első nagyszótáram ugyancsak első kiadás (Akadémiai, 1960), egy illegálisan külföldre távozott jó emberem hagyta rám a vérfagylaló 70-es évek végén. Ezt használtam tegnapig, jóllehet állapota gyalázatos, egészen kijött már könyv formájából, fedele leszakadt, lapjai kijárnak, egyik-másik vissza sem tért. Az évek során beszereztem még egy angol-angol és egy szlengszótárat, illetve magam is folytattam szótárírói tevékenységet, új szavakat vagy jelentéseket vezettem be kézzel a címszavak közé.

Az új változatot könnyű megszeretni, mert olyan nagy testű és igen praktikus nóvumokat tartalmaz. A szótár egykötetes, súlyra és méretre kétkezes könyv lett, de még kezelhető. Azután lapszéli regisztere van, ez úgy néz ki, hogy a belső széleken az ábécé betűi futnak végig, kívül pedig sötét kis kockák (ezekre én tollal már rá is vezettem a megfelelő jeleket, ha ezt a nyomdában is meg tudnák oldani, az már maga lenne a tökély). Felütve immár a korpuszt, egyből szembeötlik a baráti topográfia, ami kivált a hosszú, többoldalas címszavak tagolásában aranyat ér: nem köll többé az apró betűk összefolyó tengeréből halászgatni a cifrább kifejezéseket és huszonhetedik jelentéseket. Tartalmi kérdésekre térve az előző kiadáshoz képest húsz százalékkal nőtt a címszavak száma, átfésülték a régebbi szótárak tulajdonnév- és rövidítésanyagát, sok az új kifejezés, többedik jelentés és jelentésváltozat, a szakszavak közül különös figyelmet fordítottak az informatikára. Egy már biztos: ebbe a kiadásba nem kell kézzel bevezetni a repülőgép-eltérítést, egyes tiltott szerek nevét, és tisztán látni benne, mi a cool, és mikor kell azt mondani: it sucks.  Egyetlen gyors, bár célirányos keresés viszont arra vezetett, hogy egy másik, alapvetően angol nyelvű szakterület – média, szórakoztatóipar, mozi – most sincs kellőképpen lefedve. Talán majd legközelebb, az új szoftverrel nem jelent gondot a javított, bővített kiadások rendszeres megjelentetése, igaz, ez rajtam már nem segít, engem már ezzel a szótárral fognak eltemetni, így máris az új kiadás leggyengébb pontjára tapintunk. Ez pedig az ár. Sok. Öt számjegyes. Hiába értékarányos, ennyiért csak az veszi meg, akinek ez nem pénz, vagy aki nem tud nélküle élni. Az új kiadás egyébként nem feltétlenül jelenti azt, hogy a régieket most már ki kell dobni, mert automatikusan elavultak.

Országh László, az atyamester 1984-ben elhunyt, de az új szótár még mindig az ő nevét viseli elöl, és aki utána jön, Magay Tamás is Országh-tanítvány. Az anyag oroszlánrészét kitevő alapszókincs még mindig Országh gyűjtésére épül, és ez a gyűjtés csodálatosan gazdag, részletekbe menően pontos és megdöbbentően korszerű, legalábbis a brit angol esetében a mai amerikai angol már nehezebb, mondhatni rágós falat, még komolyabb utómunkálatokat igényel. No, de hírlik, jön az új Halász és az Eckhardt is; emeljünk hát kalapot a régi iskola nagy szótárírói előtt.

Szalmási Nimród