Biomasszás nullásliszt

Quieta non movere – ami nyugszik, ne bolygassuk, gondolták az RTL Klub programvezérlői, és való igaz, sikerrel tornáztatják az X-Faktort szinte minden hétvégegyanús estén; különösen mióta a közismert debreceni versenyző mikrofonra cserélte a megszokottat s ezzel mintegy átstrukturálta a célközönséget, lázba hozva a keleti országrészt. A nagy hírről értesülve a konkurens kanális kreatív igazgatója egyes értesülések szerint katonás léptekkel a személyzeti büfébe vonult s egy álló helyében megevett egy teljes üveg őszibarackbefőttet. Mindenesetre a lanyhuló pulzusszámú menedzsment hamar föltalálta magát s megalkotta ezt a nyálas trágyadombot, ami Sztárban sztár munkacímmel fut, és állítólag még egy ideig nem is kell nélkülöznünk. Mondhatnánk, hogy ha a választék a X-Faktorból és ebből állna, akkor nyilván az egyiket nézni kellene, de hál istennek ez sosem lesz így, amíg találok egy 1912-es Chaplin mozgóképet zongorakísérettel.

A lényeg ugyebár az lenne, hogy ismert előadók nemcsak eldalolják ismert sztárok(?) nótáit, hanem külsőleg is igyekeznek idomulni a jeles zenés-táncos celebekhez. No persze, nem kell itt olyan fergeteges produkcióra gondolni, mint amit PrivateSpice lepedőakrobatái mívelnek vagy a Britain’s Got Talent gyorsan eltávolított tehetségére, aki beleszellentett a fürdőkádba, majd megfordult és bekapta a buborékot. Nem a meghökkentés módszerével éltek a producerek; nehéz is lenne ez egy olyan országban, ahol akad olyan egykori honvédelmi miniszter, aki legfontosabb adottságának azt jelölte meg, hogy fél lábon állva is tud tvisztelni.

A tervezési fázisban minden lehetséges, még gőzfürdő is Ungváron; de azért semmit sem bíztak a véletlenre. Így lett aztán Szinetár Dórából Britney Spears, Somából Tom Jones(!), Szandiból Madonna, folytathatnánk a sort, én például őszintén vártam, mikor ugrik elő Balázs Ákos Somogyi Bélának öltözve a legfrissebb Debrecen-dallal. Persze van zsűri is, hogyne, a ma zsűrizők holnap fellépnek és akkor fordítva lesz, a mai fellépők zsűrizik a tegnapi zsűrit. A műsorvezető a mi Sanyikánk, a meglepő és mulatságos Friderikusz, akinél nem tudni mekkora az a pénz, amiért a nevét adta ehhez szörnyűséghez. Az összeg nem lehetett akkora, mert Sanyikán látszik, hogy unja és irritálja a műsor, ráadásul a bulvárból tudjuk, hogy térdízületi és kapuzárási panaszokkal küszködik.

Én is már vénülő fejjel gondolok vissza azon csalódásaimra, ami a felnőtti mindentudásba vetett hitem első megingásához vezetett. Volt egy(?) nagyon komoly bűnöm; ötéves koromban egy romlott hatéves tanácsára egy böszörményi árokban, szavaival élve, meztelen embert játszottunk, habár későbbi gyenge tapasztalataimhoz képest is igen szegényes repertoárral. Örömet nem szerzett; dictum factum nagy bűn nem lehetett, mert a vétek mindig örömmel jár. Ezt az örömöt is hiányolhatjuk a produkcióból; kreatívék még azt sem tudták eldönteni, hogy komolyra veszik a hangot, vagy paródiát látunk. Jó lett volna tisztázni mondjuk Feke Pállal, hogy mi is a helyzet, Enrique Iglesiason pityeregjünk vagy Soltész Rezső bajszán besírjunk. Persze rögtön adódik az alapdilemma; minden dicséret Bereczki Zoltáné, aki hajszálra hozta Demjén Rózsit hangban és kinézetre; rengeteg pénzt költöttek festékre, maszkra, parókákra, bőrszerkóra, egyebekre; csak ugyebár míg Rózsi életben van, addig sokkal jobb, ha mindenki magát alakítja.

Tanulságul, bár szerénységem tiltja, ismét személyes példával hozakodnék elő; harmadik elemiben elkezdtem megírni Magyarország történetét a honfoglalástól napjainkig, saját kezű rajzaimmal; ilyesmit mai történészprofesszorok közül is csak keveseknél tapasztalok. Ez, azt hiszem, igazán derekas szellemi tett volt; kár, hogy egy költözés során megsemmisült. S csak hal a tortán, hogy Vereckénél zártam az ügyet, Álmos halálával. Ilyen gyors, derb befejezés, a teljes nézhetetlenség elkerülése érdekében a föntebb tárgyalt produkció esetében sem volna sztártalanul haszontalan.

Szalmási Nimród