A kihipózott baloldal
Így néhány nappal az urnazárás után még egyelőre csönd van – elhangzott ugyan egy-két puskaporos átkiabálás, de ez még belefér – a tisztázó jellegű elemzéseket azonban nem lehet megspórolni, végül is mindegyik magát baloldalinak tartott tömörülés padlón van, el lehet kezdeni a romeltakarítást. Ezúton informáljuk kedves mindannyiukat: úgy tűnik, kimentek a divatból. El lehet kezdeni megújulni; időbe tart: erős a restancia.
A lejtősnek mondott önkormányzati szabályok, az alacsony részvételi arány, a különféle bűvészkedés a számokkal s az ezekre történő utalgatás kevésnek fog bizonyulni; senkire sem fogtak fegyvert, hogy otthon vagy a kiskertben maradjon, úgy tudom, az ellenzéki érzelmű kerületekben sem rendeltek el kijárási tilalmat. A szavazófülkékben sehol sem tartózkodtak fülkeforradalmárok; azon a bizonyos másfél négyzetméteren nem érvényesült a kétharmad, a golyóstollal a kézben állók fölött nem virrasztott vigyázó narancssárga felleg, nem volt sötétség délben sem.
A leglátványosabb böszmeség nyilvánvalóan a budapesti főpolgármester-állítás volt; fizetett, fideszes kampánystratéga ügynökök sem tudták volna ennyire szétzilálni a mozgalmat; az angolszász társadalomtudományi szakirodalom ezt a jelenséget clusterfucknak nevezi, amelyre magyarul talán még nincs is kifejezésünk. A kijelölt, rendkívül arrogáns – szegény ember vízzel főz – Bokros Lajos csak hátulról, a félvonalról nézte a tizenhatosnál az üres kapu felé nyargaló Tarlós II. számát – írta még az elfogult Narancs is.
De azért a választói néplélek megértéséhez tudunk néhány adalékkel szolgálni. Szegény, szerencsétlen Zuglónak nem kellett Mohács; elég volt nekik egy Papcsák is, meg az ő tizenötmilliós magánbudija meg a polgármesteri megaparkolója; nem csoda, ha a kerület lakói gyomorgörcsöt kapnak, ha valaki a Fideszt emlegeti. Ki is tört a zuglói Vezúv; az örkényi egyperceseket idéző groteszk és abszurd fordulat bekövetkezett; Karácsony Szilveszter Gergely – tényleg így hívják, a szülők nagyot koccinthattak a gyermekáldást üdvözölve – az LMP-ről leválva elszegődött az unicumos, hónaljszagú komcsikhoz, s lett belőle vicces jelöltből hivatalosan is megválasztott kerületi vezér.(Érezhette ezt Orbán is; Szombathely kivételével mindenütt megbukott a Fidesz, ahol a pártvezér személyesen is tiszteletét téve mozgósítani próbált).
Szeged és Salgótarján végletesen bevörösödött, viszont a pesti belső kerületekben sima fideszes győzelemmel tértek nyugovóra a narancspólós ünneplők. Valamit viszont nagyon eltoltak a Dunától kicsit nyugatra, Kozmann György világ-és Európa-bajnok kenuzó jelölése Pakson főnyereménynek tűnt az egykori erőmű vezérigazgató Süli Jánossal szemben. Süli tett egy nehezen értelmezhető nyilatkozatot, miszerint a Kereszténydemokrata Néppárt és a néppárt jelöltjeként indul, de nem a Fidesz ellenében, majd 80:20 arányban hozta a meccset. A devecseri eset is nehezen megfejthető; a vörös iszappal elárasztott települést mentő kormányzati intézkedések ellenére a kisváros tokkal-vonóval a Jobbikra szavazott, ami a Dunántúlon még annyira sem megszokott, mint bárhol másutt. Ugyancsak nagy feladvány Siófok; a húsz éve botránymentesen kormányzó fideszes polgármestert csúnyán elverte egy független versenyző.
És ha már verés; a korábban ízekre szedett, asszonynevelő, döglött vakkomondor-tenyésztő Balogh József olyan légies könnyedséggel nyert Fülöpházán 100 %-kal – tudniillik csak ő indult -, hogy feminista pszichológusok és választási szakértők ezen még évek múltán is hajba kapnak. A jobbikos sikerek csak részlegesnek mondhatóak, az újonnan elnyert polgármesteri pozíciók mögött erősen fideszes többségű közgyűlések ülnek – kíváncsian várjuk a folytatást. A Fideszen belül az elemzői kommandósoknak ezeket a helyi eseteket kell kielemezniük, az ország többi részén nem történt rendkívüli esemény.
Magyarországon ma, a három választás után lényegében a baloldal mint politikai entitás értelmezhetetlen. Elvileg már holnaptól készülni kellene 2018-ra; gyakorlatilag nincs hol és nincs kivel. Innen nem győzni, de felépülni is szép.
Szalmási Nimród
