Hirdetés

Hirdetés

Háziasszony vs. transzzsírsav. Mit egyen a magyar?

civishir.hu

2012.11.03. 08:26

Háziasszony vs. transzzsírsav. Mit egyen a magyar?
Megetetik velünka szemetet is(?)

Természetesen magyar termékeket, és főleg egészségeset!  Már csak azt mondja meg valaki, hogyan kellene csinálni… Szabó-Kovács Patrícia jegyzete

Hirdetés

Hirdetés

Az Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet nemrégiben napvilágot látott tanulmánya szerint ez nem is olyan egyszerű.

Kerülendők a zsíros ételeket, a transzzsírsavak pedig különösen. Nem vagyok sem orvos, biológus vagy táplálkozástudományi szakértő, a hozzáértőkre hagyatkozva a nép egyszerű gyermekeként tudomásul veszem, hogy ezek túlzott fogyasztása növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Családommal együtt igyekszem hát kerülni a transzzsírsavakat, mint Győzike az adófizetést. Nem tudom, hogy a kifőzdében, a menzán, vagy Sodexóéknál foglalkozik-e ezzel dietetikus szakember, de erős kétségeim vannak. A cél, hogy minél gazdaságosabban ki tudjanak hozni egy adagot, maximum papíron érvényesülnek magasabb szempontok. 

Bele kell hát törődnöm, hogy ezen a szinten elbuktam a csatát a transzzsírsavak ellen, de még mindig nem rettegek az infarktustól, hiszen a saját főztömnél kiemelt figyelmet fordíthatok az alapanyagokra. Ezeket csak „tiszta forrásból” kellene beszerezni, hogy garantáltan jó minőségűek legyenek. Igyekszem multinál zöldséget-gyümölcsöt nem vásárolni, ami kevés erőfeszítésembe kerül, mert nem is igen érdemes. Mióta pedig az egyik áruház leveszöldségéről kiderült, hogy a csomagoláson szereplő állítással ellentétben a zöldség nem, csak a címke magyar, azóta végképp kerülöm a zöldséges pultokat.

Irány a piac! Igazából itt is csak a reményem lehet meg arra, hogy amit vásárolok, az magyar, emellet még jó is. (Bizonyára mindenki hallott már olyan esetekről, amikor a garantáltan hazai termesztőktől származó zöldségről és gyümölcsről kiderült, hogy Spanyol- vagy Olaszországból származott). Ha pedig magyar, még mindig nem lehetek biztos abban, hogy nincs agyonvegyszerezve. De valamiből csak főznöm kell, így hátam mögött hagyom aggályaimat, s emberismeretemre támaszkodva a legrokonszenvesebb árusoktól vásárolok, bízva abban, hogy nem ejtenek át.

Vannak élelmiszerek, melyeket muszáj készen megvennem, nem tudom magam előállítani. Ha ilyeneket vásárolok, igyekszem a jó minőséget keresni. Sajnos itt sem egyszerű a helyzet. Az OÉTI eredményei szerint ugyanis tévúton járunk, ha naivan egyenes arányosságot tételezünk fel a termék ára és minősége között. A legdrágább, aranyáron mért keksz vagy az egészségre állítólag kiemelt figyelmet fordító update guru müzliszelete éppúgy tartalmazhatja a megengedett transzzsírsav-tartalom több tízszeresét, mint a noname, silány termékek.

Ha tudatos, az egészséget szem előtt tartó fogyasztók szeretnénk lenni, és mégsem egy 71 oldalas tanulmányt a kezünkben lobogtatva akarjuk intézni a mindennapi bevásárlást, jobb, ha megjegyzünk néhány márkanevet, és messziről elkerüljük őket. Ennél többet sajnos nem tehetünk.

Vagy mégis?

Mivel az egymillió sertés országa vagyunk, nevelhetne mindenki saját disznót, jó esetben csirkét is. Udvaron, balkonon stb. Csak az a baj, hogy ezen a téren sokan nem tudnánk megfelelni az Európai Únió állattartásra vonatkozó követelményeinek.  És az sem biztos, hogy a bal felső szomszéd osztatlan lelkesedéssel támogatná önellátó törekvéseinket. Hacsak nem kenyerezzük le alkalomadtán egy jó kis kóstolóval. De amíg ezt nem tudjuk megvalósítani, addig marad a vak remény, hogy nem (csak) szemetet etetnek velünk…

Szabó-Kovács Patrícia

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.