Florida, minden debreceni álma…

Biztosra ment a Debreceni Önkormányzat, nem engedtek be az orlandói (miami?) úttal kapcsolatos szerdai „csoportos interjúra” olyan médiumot, amely esetleg kényelmetlen kérdésekkel zavarhatta volna össze az egyébként is kétségbeesetten, bután magyarázkodó „floridázókat”. Az egész ügy, tudjuk, természetesen nem másról, mint biomasszáról, (ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja, én ezzel kapcsolatban barna, kellemetlen szagú „biomasszára” asszociálok), energiastratégiáról, alternatív energetikai fejlesztésekről szól. Hát persze. Ráadásul a vicc az, hogy hasonló energtikai kiállítást június 4. és 6. között Bécsben is megnézhettek volna a floridások. Na ja, ott nincsenek aligátorok...

Az utazó kerettagok némelyikének annyi köze van az energetikához, hogy otthon föltekeri a termosztátot. Pajna Zoltán alpolgármester és Szekeres Antal jegyző gondolom, valahogy így erősíthették a csapatot. De erősítendő a csapatot, ment velük még Csonka Tibor, a Debreceni Hőszolgáltató Zrt. vezérigazgatója, Litauszki Róbert, a Debreceni Vagyonkezelő vezérigazgatója is, akik - végre kimondták – eredetileg NEM saját költségen és szabadságuk terhére utaztak volna. Ezt mindenki sejtette kezdettől fogva, ezt próbálták elkendőzni, de mivel – ennyi év politikai, és „utazásszervezői” tapasztalattal (suttognak kínai és egyéb külföldi kiküldetésekről…) a hátuk mögött is – amatőr módon csinálták, ügy lett a dologból. Az egész bohóckodásról az esküvői sablonszöveg jut eszembe: az igazságról vagy szóltak volna a legelején, (működő demokráciákban erre már volt példa a világtörténelemben), vagy hallgattak volna örökre…

„Ez egy olyan utazás volt, mely a várost szolgálta: hivatalos útnak indult, ám végül magánpénzekből lett finanszírozva.” – hangzott el a szerdai zártkörű magyarázkodáson. Ez a mondat tartalmától függetlenítve is gyönyörűen hangzik. Próbálok ebbe a magasságba emelkedve fogalmazni: nyilvánvaló, hogy mi, debreceniek, és mindenki, aki követi az ügyet, hülyének lettünk nézve.  De nézzük pozitívan: hálát adhatunk az égnek, hogy ilyen önzetlen vezetőink vannak: szabadidejüket nem szeretteikkel töltik, hanem a család megtakarított pénzéből a város érdekeit szolgáló tanulmányutat finanszíroznak.  Melyikünk tenné meg ezt az ő helyükben? Egyikünk sem. Kussoljunk. Ráadásul nekik van anyagi kapacitásuk arra, hogy az utazás költségét, a nem kicsi, (nettó!) 700 ezres tételt egyik napról a másikra előhúzzák a mellényzsebből, illetve ki a családi kasszából.

Fiúk, ez most nem sikerült. Reméljük, tanultatok belőle. Legközelebb tessék vagy tisztességesebben, vagy ügyesebben csinálni. Annak viszont mi, a magyar nyelv rajongói kifejezetten örülünk, hogy szókincsünket a mindenki által értelmezhető, mindenkinek ugyanazt jelentő, hiánypótló „floridázás” szóval megajándékoztátok.

Szabó-Kovács Patrícia