Hirdetés

Szerencse, pénz és a csillagok

civishir.hu

2009.09.22. 08:15

Szerencse, pénz és a csillagok

Mi az a felelősség, ami ilyen mértékben díjazandó feléjük? Mert, hogy ezekkel az igen jeles vezetőkkel hova jutottak cégek és velük az ország, azt látjuk, érezzük, tapasztaljuk.

Hirdetés

Hétvége hétvégét követ, hogy egyre-másra hosszú sorok várakoznak a bevásárlóközpont lottózójánál annak reményében, hátha rájuk mosolyog, mit rájuk mosolyog, rájuk vihog a szerencse és megnyerik azt a kétmilliárdot, ami az ötös, vagy azt a 60 milliót, ami a hatos lottón halmozódott fel. Ilyenkor mindig felmerül a játszók egy részében, hogy nem kellene-e az ilyen nagy összeget szétosztani a nyerőosztályok között, de a szerencsejáték szakembereinek véleménye szerint nem! Szerintük akkor – és igazuk lehet – messze nem tippelnének ilyen nagy számban, mert a kétmilliárd a vonzó és nem az, hogy mondjuk a kettes háromezret is fizethet. 

Igen, igen! A nagy pénz varázsa az, ami elvarázsol, ami elcsábít, ami vonz minket, mert ugye: „hogyha nékünk sok pénzünk lesz, felülünk a repülőre”. Tényleg! Amikor ilyen magasan jár már a halmozódás, mindig megkérdezget a média egy-két reménykedőt arról, mit csinálna a pénzzel, ha megnyerné? És akkor ők hirtelen nem tudnak mit mondani, csak hebegnek, hogy hát adnának a családnak, meg vennének lakást, meg kicserélnék a kocsit vagy ilyesmi. Mert az álmodozásban sem tudnak vagy mernek elrugaszkodni attól a valóságtól, amit élnek. 

És bizony erről könnyen eszünkbe juthat, hogy vannak jó beosztású vezetők az országban, nem is kevesen, akik havonta kaszálnak annyit, tegyük fel, mint a hipermarketben épp akkor tartózkodók összesen! Meg kapnak annyi bánatpénzt végkielégítés gyanánt, hogy az lottónyereménynek se volna kevés. 

Mert ezeket a gigafizetéseket többnyire olyan főgórék söprik be havonta, akiknek az indoklás szerint böhömnagy felelősség terheli a vállukat, akik napi 14-16 órákat dolgoznak – hogy mit, az rejtély – és csupa gond az életük. Csakhogy, ha sorra vesszük cégeiket, a legtöbb azóta veszteséges, amióta bejöttünk a Vereckei szoroson! Akkor meg mi az a felelősség, ami ilyen mértékben díjazandó feléjük? Mert, hogy ezekkel az igen jeles vezetőkkel hova jutottak cégek és velük az ország, azt látjuk, érezzük, tapasztaljuk. Akkor meg mire föl dőlt hozzájuk a lóvé? Öt-hat címen. (Például majdnem félmilliós nyelvpótlék. Röhögnöm kell – ahogy ezt régen mondtuk.) Hiába, szerencsés csillagzat alá születni vagy jókor jó helyen lenni tudni kell. És akinek istenek a barátaik, azok könnyen üdvözülnek. 

De nem morognánk, nem lázadoznánk, szavunk se lenne, ha egyszer már hírül vettünk volna olyat is, hogy egyik vagy másik elnök, vezérigazgató vagy mindkettő, aki évekig söpörte be a lottónyeremény méretű fizetését, prémiumát, juttatását, sajnos „zölderdőbe” vitte a társaságot, a céget vagy intézményt, és most az addigi többletjuttatás visszafizetésére köteles, ilyen vagy olyan futamidővel. De erre nem volt, nincs és nem is lesz példa, amíg bizonyos körök egymás zsebébe tudják tömködni a pénzt.
Az lenne a jó világ, ha néhány ilyen fene nagy menedzser egyszer ráfanyalodna, hogy beálljon a lottózó pultja előtti sorba egy jó kis nyereményben bízva. De kaparós sorsjegyet nem kérne, mert azt már túlzott kockázatnak tartaná. 

Réti János
reti.janos@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés