Vegyük meg az Aranybikát?
Egy fórumozónk vetette fel minap, miután megírtuk, az Aranybika már „fillérekért” sem talál gazdára, hogy a debrecenieknek meg kellene venniük a debrecenikumnak számító szállót. Ha ennek a városnak van márkája, akkor a Nagytemplom, a Loki és a Tankcsapda mellett az Aranybika mindenképpen az. Ott lenne még a „legendás” debreceni páros is harmadiknak, de az újabban annyira undorító, még ránézésre is, hogy menthetetlen. Aki a kutyájának ad belőle egy katonát, állatkínzó és terrorista. Húsz év börtön! A Bikában még van remény és fantázia. Ha belülről lepukkant is, kívülről szép és impozáns, s ha az öreg ház, a szentély mesélni tudna…
Az Aranybika, minden debreceni Bikája döglődik. Emellett nem mehettük el szó nélkül! No persze, eddig sem mentünk el, jó nagyokat röhögtünk kínunkban azon, hogy akkora impotenciát, mint amekkorát Bika-ügyben látunk-hallunk, ember még nem tapasztalt e tájon. Töketlen népség. A Bika-sztori kicsiben simán felér egy 4-es metróéval, ami annak a budapestinek is a szégyene, akinek effektíve semmi köze hozzá. Az Aranybika csődje minden debreceninek gáz, ha tetszik, ha nem, mint ahogyan a DVSC remeklése annak a debreceninek is a büszkesége, aki nem jár meccsre, nem tud egy egyenest rúgni a labdába, sőt, utálja a magyar focit, de még azt is, aki nézi. Merthogy a városod alapján is megítélnek. Láttam én már debreceni diszkópatkányt dagadt mellel feszíteni, amikor messzi földön a Tankcsapdát méltatták!
Tenni kéne tehát valamit. Jól írta az egyik fórumozónk, vegyük meg! Mi, debreceniek. Amolyan téglajegyes akció formájában. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, miközben a saját városunkon röhögünk. Mindenki beszáll annyival, amennyit képes kinyögni, összedobjuk az egymilliárdot, a hazai pálya minden előnyét kihasználva annyira csak sikerülne lealkudni. Bagatell. A projekt eddig gyerekjáték. Gondolkodás nélkül benne vagyok!
No de ha morfondírozunk egy kicsikét, jönnek a gondok. Ki tárgyalna az épület további sorsáról, például a felújításáról és az üzemeltetéséről, ha már a miénk, közös? Ez nem egy sufni, van benne több mint kétszáz szoba. Húsz-harminc vagy akárhány ezren nem ülhetünk tárgyalóasztalhoz. Képviselőt kell választani. És itt a baj. Tudják, ha valakit megválasztanak, kineveznek, rögtön meghülyül. Így jár a politikus, a seggnyaló főszerkesztő-helyettes és a futballbíró is. Ahogy az ember döntési joggal, hatalommal bír, elveszti józan ítélőképességét. Egy kedves barátom, akit egyébként kenyérre lehet kenni, bíróként szállt be a sörfociba, mert éppen sérüléssel bajlódott. Amint a síp a szájába került, pökhendi és arrogáns lett. Egy félidő után elvettük tőle, nehogy maradandó agykárosodást szenvedjen.
Szóval a Bikát megvesszük, de hogyan tovább, emberek? Akit megválasztunk a Debreceni Tökös Bika Zrt. élére, cinkosaival nagy eséllyel ellopja az egészet. Jó, ha az alap megmarad! Kommunában a biznisz olyan, mint a szex: a többség, a rendesebbje mindig a farok rosszabbik végén áll.
Cs. Bereczki Attila
