Hirdetés

Hirdetés

Ráktérítő

civishir.hu

2010.02.04. 07:09

Ráktérítő
A fotó illusztráció

Debrecen – Kétfélék az emberek. Akiknek van rákos beteg a családjában. És akiknek lesz. Jó esély mutatkozik rá. Minden negyedik temetéshez rosszindulatú daganat vezet Magyarországon.

Hirdetés

Hirdetés

A rákot nem lehet a globalizációra, az eletroszmogra, Gyurcsány Ferencre fogni, de hiba lenne ide keverni a génkezelt élelmiszereket is, aminek tömeges fogyasztásában (nagy tudós lévén) máris benne látunk valamennyi, 4 kiló fölötti súllyal világra érkező újszülöttet. Akik ugyebár a Föld néven nevezett pusztítóinak rendeltettek e helyre, eleven Csernobilok, ózonszaggató mellékmisszióval. Akik aknamunkája nyomán végül a bolygó populációja az enyészetben egy hatalmas tumorrá áll össze, majd felrobban, és jöhet újra Noé. Nagy kombinátor az ember. És sok filmet tölt le.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, minden csupán azóta létezik, mióta bemondja Szellő István. Pedig nem: javában remegett a föld mélye már akkor is, mikor Haitit még fel sem fedezte Kolumbusz. Ugyanígy: szabályozatlan sejtszaporulatot diagnosztizálnak már az ókorban is. Igaz, azóta egyértelműen rásegítünk a kórra: míg a középkorban a matrózok a szurkos vitorlavászontól kaptak bőrrákot, addig mára úgy elintéztük a freonnal hajtott budi-illatosítóinkkal az eget felettünk, hogy azon csak azok a káros (végzetes melanómát okozó) UV-sugarak nem jönnek át, amit a Nap még nem küldött le. A különbség a körülményekből adódik, amik nem változtatnak a tényeken. A (bányász) férfiak tüdejét a 80-as években a szénpor tette tönkre, most a multifilter. Ez is halálos daganat, az is.

Kialakulhat fizikai hatástól, bizonyos kemikáliáktól, öröklődhet, DNS-hiba is okozhatja. A rák kezelés nélkül szinte minden esetben halálhoz vezet. Eredményesen orvosolni pedig csak akkor lehet, ha időben észreveszik. A genetikai hibánk azonban ritkán szokott sajogni. És anyánk sem azzal kezdi 6 éves korunkban, hogy most pedig teljes vérkép, testszkenner, agyi CT, fiam, mert dédapádnak is két dinnye nőtt a heréjén. Egy valami biztos: rákos senki nem akar lenni. Isten (vagy valaki más) nem válogat. A hír, ami után a halálnak is jut már minden vacsoránál egy teríték, a véresre sírt szemű szerelem, a gyerek első évzárója, a bizonyítvány, és az utolsó. A kemoterápiák kínja, a hányás nyomora, hogy megy-e még az a négy lépés vagy ágytál kéne inkább…

Az, aki képes, akinek van gusztusa a végérvényes reménytelenség idején reményt árulni (pénzért), az saját haláláig guggoljon a menthetetlenül elhunytak hantja fölött. Amíg egy villanásnyi biztatás is van, addig igen. Addig minden gyógyszert meg kell venni, be kell venni, jógázni menni, méregteleníteni, céklalevet inni, forró lávakőre feküdni, algát szűrni, kefírgombát tenyészetni. De amikor többszörös áttét mutatkozik a 45 kilós testben (plusz legfeljebb is két hónap), akkor már ne jöjjön senki azzal, hogy megfizethető áron elérhető divatos paróka, gyógynövény alapú kapszulakúra 120 ezerért/hó. Ami 100 rákosból egynek talán segít, csak az a többi 99 sírja fölött könnyezőt nemigen vigasztalja.

Ilyenkor egy pohár bor kell, ha lemegy még. Néhány régi kép, amin a visszaverődő fény összesűrűsíti az életet. Aztán egy kéz kell, ami ad és simít. Ami elenged. Majd fekete ruha kell. És emberek, akik a rákellenes világnapon a statisztikai adatok mellett esetleg szót ejtenek minderről. 

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.