Nincs itt semmi prímpornó

Az állami és önkormányzati cégek vezetőinek havi jussa immár publikus. Magunkhoz, bocskorban és szőrruhában járó köznéphez mérve el lehet ugyan ájulni a villódzó nulláktól, csak teljességgel felesleges. Ha jól nézem, mindent egybevetve az átlagkereset a hangzatos titulussal járó cívisvárosi bőrfotelekben úgy 600-700 ezer forint körül mozog – Londonban ennyit keres egy angolul elfogadhatóan beszélő minősített szakmunkás (burkoló, hegesztő), egy postahivatali alkalmazott, na meg szintén ennyit a buszsofőr, akiben van elég szusz a kötelezőn kívül még lehúzni pár túlórát. Persze, lehet kapkodni kifelé a jó alföldi fekete földből a sátorvasat, ha valami nem tetszik, aztán check-in England, azért azon túl, hogy a fenti összehasonlításon kissé elmélázik az ember, még az is lehet, kicsordul a nyála.

A közreadott számok konkrétuma ne tévesszen meg senkit: ne higgyük, hogy összesen ennyi megy a família által nagy becsben tartott porcelán malacba – nevezett tisztségviselők többségének azért általában akad más bevételi forrása is például saját vállalkozás formájában, amiben tulajdonképpen (tisztes viszonyok mellett, üzleti összevissza-fonódás, pozícióval való visszaélés, érdekát- meg átfedés nélkül) semmi kivetnivaló nincs. Végül is ne irigyeljük, hogy más képes önmaga mellett a termékét is jól eladni. Azaz ezek a törvény erejével kikényszerített, címoldalon hozott bérpapírok a publikum számára arra jók, hogy megtapsoljuk az összeadott adónkat: szépen mutat így ennyi pénz, ráadásul ismert nevekhez kötve; és kész. Nincs itt semmiféle pikantéria, prímpornó, számszerűsített hálószobatitok: a népet sokkal jobban érdekli, hogy Claudia hány darab 20-as éveiben járó Gesztesit „vesz” majd abból a 3 millióból, amiért a Playboy lekönyörögte róla a bugyit. Ó, keveset mondtam: a népet még annál is jobban érdekli a lebugyitlanított Claudia.

Ha már pénzlista, akkor sokkal nagyobb érdeklődésre tartana számot, teszem azt, az ápolónők bére. A három műszakért kapott 80 ezer forint, amiért 8 óra alatt gyógyszerésznek, pszichológusnak, hospice-szolgálatosnak, pincérnek, csatorna- és vécépucolónak, telefonközpontosnak, biztonsági és vagyonőrnek, házmesternek, kézbesítőnek, valamint nagy titkok tudójának kell lenniük. E hosszú sor közreadása persze nem állam- és köz- és ombudsmanérdek, hát nem is hoznak rá rendeletet soha.

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu