Gordonka, újrahangolva
A nép, az istenadta, olyan vezetőre vágyik, aki elsősorban kemény gazda. Mindegy, hogy hívják, ha van egy jó traktora, amihez masszív ekét lehet kötni. Bűzlő hónaljú, a munkától retkes kezű vezetőre vágyik, aki ezzel a mesés mezőgazdasági szerelvénnyel, amin még nem fél megcsillanni a hajnali harmat, Lentinél megkezdi és Záhonyig felszántja a pusztulatot, ami itt van. Ehhez nem diploma kell, hanem bátorság.
Mert a nép, az istenadta, tudja jól, a Mátyás királyok kora az életben vissza nem tér: itt nem a köpönyegét, de a megfeketedett lába nyomát, a körme piszkát se adja oda önszántából, ingyen neki a Budapest, Kossuth tér 1-3. szám alól senki. Az igazság emberemlékezet óta oda, a mindenki maga sara meg csak gyűlik az udvaron, majd’ eltorlaszolja a kertkaput. A halom alatt nem kapálózik rég az istenadta, nem integet mögüle hosszú ideje kifele – megtanulta, békésen tüntetni a rendszer ellen a nappaliban is elég, minek fáradjon kabátot venni, még a végén, 30 év múlva, amikor a fia már híres pszichiáter lesz Londonban, előásnának egy fényképet róla, amin épp táblát tart valami gyanús tömegben, még csak az hiányozna.
Lassan, de rájött a nép, az istenadta, akárkit is választ vezetőjének, a csúcson mindenki (hirtelen mindenki!) más szabályok szerint kezd játszani. Ilyen az emberi természet: pozícióban megváltozik a légnyomás, megháborodnak az érzékek, összesül az agy. Benne van a nevében, nyilvánvaló a válságban: hiába tartja a markát az ember, nem fog kapni semmit. Ha elvenni kell, akkor vegyenek el: innen, onnan, sok helyről, különben ránk dől a ház, de ezek az elvevés közben huszon- meg 50 vagy 8 vagy akármennyi éve elfelejtenek arrébb is rakni valamit, laposan elteríteni a trágyát, hogy ha csak ímmel-ámmal is, de látnánk már ki mögüle!
Az egy évig pózoló miniszterelnököket nagyjából nem jegyzi senki. Bajnai Gordon sem kormányfőségéről lett híres, de most hagyjuk, mi mindent lehetne ráolvasni a szárnyas oltár alatt. 2009 tavaszán a konstruktív bizalmatlansági indítvány fanfára mögött ő mezei takarítónak jött, hogy egykor a pénzügyi játszótéren (Creditum, Eurocorp) szerzett pajtija, nevezett Gy. Ferenc mögött felszedje a szemetet. Szerencséjére kevés ideje volt sokat hibázni, úgyhogy ebből erőt merítve, úgy hírlik, a Milla október 23-i rendezvényén fog visszatérni. Mint annak idején Bobby a Dallasba. (Pamela, a nép, csak álmodta a „halálát”). Nyilván nem azt jelenti be, hogy a Szépművészeti Múzeum tárlatának kurátora lenne, sokkal inkább azt, hogy rendet kéne valahogy tenni. Ami ugye Orbán Viktor kipicsázásának halk szinonimája.
Hogy a leköszönése óta eltelt két és fél év alatt mit csinált Bajnai a foci, az immár egyesületként is fellelhető Haza és Haladáson kívül (mellett, alatt), azt most fontos volna tudni. Ha az országot járva okoskodott a saját alapítványának keretein belül, tényleg felméréseket készített és azokat magyarázta, ha olyan kifejezéseket gyakorolt, mint nemzeti, közös, összefogás és párton kívüli, akkor semmivel nem vagyunk vele előrébb. De ha válságmegoldásokon gondolkodott és a visszatérését kiforrott koncepcióval a háttérben tervezte, akkor lehet benne potenciál. Nem mondom, hogy Bajnai Gordon jó miniszterelnök lenne (én olyat eddig csak filmen láttam; Antall Józsefet is azóta szeretik, tisztelik, mióta meghalt...), de azt igen, ha tarja magát ahhoz, hogy nem Orbánt, Mesterházyt, a Jobbikot kell legyőznie, hanem a válságot; ha közgazdász marad és nem válik időközben műbuzi, fennhéjázó, a legutolsó baranyai cigánytelepen is önigazolását kereső, nyegle politikussá, a Fidesznek majd számolnia kell vele.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
