D-vitamin: a bébiblog

Dóra elköszön (2009. december 18.)

Mert végül is az enyém. Az én igaz történetem. 

Anya, az első nap milyen volt velem? Sokára? Egy héttel később? Dehogy! Nekem az pont időben volt. Ne csodálkozz, én szinte nyaraltam ott bent. Csak majd legközelebb kevesebb csípőset egyél, mert attól viszketett a mindenem. Szerencse, hogy hűsített a víz. Kifelé jövet kissé féltem. Annak a nagy szőrös embernek akkora keze volt, azt hittem, összeroppant. Ha megnövök, belerúgok. Vagy bosszút állok valamelyik fián.

És apa? Apa örült, hogy pont ilyennek képzelt? Sokáig fésülködtem ám útközben, mert te akárhogy, még maszatosan is szeretsz, de egy férfinak azért (aki ráadásul az apukám) nagyon akartam tetszeni. Nem voltam rossz? Csak ettem és húztam a lóbőrt? Hát ne haragudj, annyit zaklattak azzal a sok csörgő-berregő-hideg valamivel, tudod, ott bent nincs másik szoba, ahová átmenekültem volna kipihenni magam. A szívemet hallgatni? Annyiszor??? Három héten át? Minek? A vége, na az tényleg cidri volt: 3 percenként szorongatta a nyakamat a kajavezeték. Nem, nem a te hibád: én tettem oda nyakláncnak, aztán már nem tudtam kikecmeregni belőle. Azt hallottad, hogy utolsó este elcsuklottam neked a Boci, bocit? Nem? Anya, te aludtál?

Miért? Más gyerek mikor alussza át először az éjszakát? Hamarabb? Tényleg? Volt miért álmatlanul forgolódnom a 10 hónap alatt, hidd el! Például hangosan engedted a fürdővizet. Apa pedig éjszaka csörömpölt a tányérokkal. Erre nekem is megjött az étvágyam. Ez van. Te mondtad, hogy olyan vagyok, mint apa. Te nem bírnál éjszaka enni? Ej-ej, anya, az a legjobb! Attól nő a zsírizom! Hogy később majd átkozom a hurkáimat? Fogyókúra? Felejtsd el! Apával majd megoldjuk: sport. De edzés után majd lesz nálad titkos rántott hús? Jó. Azt imádom. Azaz azt is. Azt? Azt is! Nem, tényleg nincs olyan étel, amit nem szeretek.

Miért pont a lámpa? Hogyhogy meg sem fordult a fejedben? Anya, én a plafont néztem hónapokon át, mi más lett volna az első szavam? Talán az uborkagyalu? Tudom, okos vagyok, csak a mozgás… Most őszintén: minek menjek el a teámért, mikor apa vagy te úgyis idehozod? Nem mászok. Nincs kedvem. Minek álljak, ha ülni is lehet? De örülök, hogy büszke vagy rám a bili miatt. Mama találta ki! Én meg szépen rájöttem, ülve könnyebb nyomni. Karácsonyra? Lehet kérni valamit? Ööö… csirkecombot is? Azt nem? Akkor kistesót? Azt meg még úgy sem? Akkor minek kérdezed? Milyen ajándékot? Tudom! Pillangós hajcsatot! És akkor mi van, ha csak 13 szál van? De az mind hosszú!

Köszönjek szépen? Kinek? Hova megyünk? Tovább? Jó. Az mindig jó. Pápá, nénik, pápá, bácsik!