D-vitamin: a bébiblog

A zöld színű szörny (2009. július 19.)

Hogy folyton visszatér a táplálkozás e írófelületre, azon semmi csodálkoznivaló nincs: Dórának ez a legizgalmasabb tevékenysége, a hivatása, a kedvtelése, a munkaköre, a hurkákra lefordított védjegye, mennye és Földje, létezésének legnapsugarasabb oldala. Az alma (magában) ma már csak primitív emlék, azóta igazi ízbarlangászok lettünk. Így, így! Én is. Mert hiszem, hogy Dórának eleve van ízlése, azaz aligha tuszkolna kemping-gyufásdoboz méretű szájába és két diónyi gyomrába olyan eledelt, aminek se íze, se bűze. Ezért anya főz, kóstol, főz, botmixel, kóstol, és megállás nélkül tisztogat: apró ujjakat, edényt, kanalat, etetőszéket, festett falat, magát. Az almához betársult a sütőtök, a banán, a cékla; a hűtőnket privatizálta a zeller, a cukkíni, a bébirépa, a petrezselyem. Lassan elgondolkodhatunk egy burgonyaföld tulajdonjogán valahol Szoboszló határában. Gúlákban áll nálunk a barack, gyakori vendég a sárgadinnye. Nincs növény az északi féltekén, amit Dóra ne enne meg. Ennek a gyereknek a száján csak bemenet van.

Dórának mindegy, csak sok legyen és ehető

Az első gasztro-bizonytalanság tehát engem ért el. Életemben nem ettem ugyanis spenótot. Nem csak nem emlékszem rá, hanem tényleg nem – megkérdeztem anyukámat. Felénk (bár nem a lápvidékről jöttem) nem volt talaja és divatja ennek a… lapunak. Az oviban és a menzán sem találkoztam vele. Soha. Így hát szerencsére rémképeknek és horror-legendáknak is híján voltam. És mivel az ember saját fogyatékosságait igyekszik behozni a gyerekén, na meg ott az el nem hanyagolható tény: e zöldség a vas reklámarca, fogtam Dórát, elvittem a piacra és vettünk spenótot. Már az gyanús volt, hogy egy egész szatyorral adtak belőle száz forintért. Sőt, energiatakarékos egy fű ez ráadásul: 10 percig kellett főzni, és kész. Összeszorított foggal nem lehet kóstolni, pedig az állagát és színét tekintve indokolt lett volna, tehát behunyt szemmel ettem belőle pár kanállal. Magamnak azért fűszert is tettem bele. Komolyan mondom, nem vagyok válogatós, de Popeye dumája tényleg csak mese, és inkább nem akarok még izomkezdeményeket sem, ha az ő bicepsze a spenóttól lett ekkora.

Lesben állok a centiméterrel, holnap megmérem Dóra karjának átmérőjét, ő ugyanis felülírta a valóságot és az anyai géneket: a spenótot is szereti.