D-vitamin: a bébiblog

Áldott állatok (2009. március 22.)

Osztozni tanulok. Pedig olyannyira sosem volt az erősségem, hogy valaha úgy döntöttem, nem is gyakorlom. Most mégis. Minden perc, amit Dóra nem nekem szentel...pocsék. Pont olyan lelkileg, mint mikor az embert áttekerik egy nagy lyukú húsdarálón, aztán még lereszelik, majd sorkiemelés gyanánt megmutatják az uborkagyalunak. Közelről. Szóval Dóra figyel. Minden érdekli, aminek színe van, szemüvege, haja, vagy mozgáskoordinációs zavara. Meredt pupillákkal nézi a tévét: ha tudna beszélni, simán felmondaná a Spektrum következő két heti délelőtti műsorát, annyi előzetest látott. A mesecsatornán egyedül Spongyabob nyerte el a tetszését, az is kényszer hatására, mert oda inkább és valójában anya, vagy apa kapcsolja, mert az jó. A szórakozásnak azonban csak atomi szegmense a sík képernyő, tudni illik, kérem, Dórának játékai is vannak. Igazi állatok – plüssből.

Az időrendiség kedvéért: a halak novemberben érkeztek családunkba (nyilván) Dóra tudta nélkül. Az 5 fős keszegállomány (490 Ft, IKEA) egy műanyag csillagról lóg alá, épp a pelenkázó fölé, hogy Dóra figyelmét elterelje a pelenkázásról, vagy a popóban hőmérőzésről, jaj. A hadművelet olyannyira sikeres lett, hogy Dóra elsőként a halakra mosolygott, láthatóan megköszönte nekik remekbe szabott kis életét, a mindennapi anyatejet, a jó meleg szobát. Szóval Dóra annyira szereti a halakat, hogy anyát összekeveri velük. A másik „anya-ellenség” a kiságy fölötti kutyatrió (Ára ismeretlen. Apa rendelte interneten, a számlát kerestem, de nem találtam). Ők pörögni is tudnak, amit Dóra nagyon élvez. Segítségükkel magában már modellezi a világ körforgását, a természet rendjét, az évszakok váltakozását (nem is számít, hogy azokból négy van). A kutyák 20 percig négyféle komolyzenét játszanak és egy altatót – németül. (A Schlaf mein Baby, schlafe ein című remekművet apával már kívülről tudjuk). Ennyi idő alatt anya pont megpucol egy kiló krumplit, úgyhogy a kutyákat szeretjük. A harmadik játék az abszolút kedvenc. (Ajándék, ára ismeretlen, de drága volt). Ő a pelenkás nyúl. Fehér tapsifül, a hasán fekszik, zsinór lóg a fenekéből, értsd úgy, hogy felhúzható, szintén zenél, ja és persze pelenkája van. Pelenkás nyúl már sokszor őrizte Dóra álmát. Szelíd teremtés, egy baj van vele. Hogy bárány. Mint utóbb kiderült.

A katicabogár nem rózsaszín?

No és ott van Bogi, a rózsaszín katicabogár (vagy méhecske), akit Dóra nő(!)napra kapott. Bogit addig tűri meg, míg nem „mászik” a tévé elé, ahol Dórát zavarja a szabad kilátásban. Ha mégis megesik efféle csúfság, Dóra addig pofozza az ízeltlábút, míg az öngyilkos merényletet nem követ el és a parkettára vetődik. Anya is ott van. Padlón. Mert rájött, jöhet még akárhány pocok-Döme, béka-Ernő, sőt, a teljes Lutra-album, Dórának perpillanat a kedvenc játéka az 5 forintos reklámszatyor és a kaukázusi kefír doboza.