Hirdetés

Aszfalt és hamu vagyunk

civishir.hu

2009.09.24. 07:38

Aszfalt és hamu vagyunk

Nem silány eszközökkel kikényszerített egyetértés van ebben az országban az azonos érdekelveket vallók között: egyenesen harmónia.

Hirdetés

Hirdetés

Az összes gyalogosnak az összes autós rohadt szemét, valamennyi autósnak pedig valamennyi gyalogos bunkó paraszt. Lehetne máshogy is. Svájcban a piros lámpánál még orrot fújni sem mernek, nemhogy konferenciahívásban szimultán sakkpartit lezavarni telefonon. A hegyek közé zárt rideg módosságban azért jár ki a tehénnek is a padlószőnyeg, mert a zúzmarában évszázadok óta hibátlanul eláll az észérv és az intelligencia. Hétköznapi példa: aki társasházban él, a vécét sem húzhatja le, és nem is húzza le este 10 után, mert zavarja a szomszédok pihenését. Pénze van, nem verné földhöz a büntetés, egyszerűen csak tiszteli a többi lakót. Nálunk egy hasonló rendeletre mi lenne a reakció? Kitolásból leértékelnék a hashajtót.

Ritka bonyolult egy fogalom: tisztelni – idegenkedik is gyakorlásától megszállottan a magyar. Van benne valami íz a huszárbandériumok miliőjéből, az Abigél világából, és abból a szentségből, hogy nagyapák meccset néztek vasárnap délután, hiába ütközött az Onedin családdal; fizetés után meg két napig kártyáztak, hiába szóródott az asszonyi átok, ami nem is volt igazi, csak a hangulat kedvéért szentségeltek a nagyanyák. Tudták, hogy az uruknak ez kijár.

Nem a KRESZ miatt kellene lassítani a gyalogátkelő előtt, hanem a kérdéseket fel sem vető szabálykövetés, az ember, az emberi élet tisztelete miatt. (A boltban sem azért nem lopunk, mert ki van írva, hogy minden kísérlet feljelentést von maga után). A kék táblán slattyogó emberke csupán mutat: zebra következik, óvatosan kéne megközelíteni, amúgy meg azt csinálsz, amit akarsz. És az autós, ha egyáltalán megáll, akkor flegmázik, vinnyog, dohog. Minden néni rohadt vénasszony, minden mozgássérült béna csiga, minden nyugdíjas vén tetű, minden diák büdös lajhár, minden babakocsis anyuka hülye picsa. Persze ez csak az utastérben hallható, meg a süketek olvassák szájról – nagy vagányan az ilyen int a legszélesebben, hogy tessék parancsolni áthaladni, közben meg világháborút forgat abban az egyszerű fejében, hogy jól orron törölné azt a kis vasalt hajú buzit, ha az ő gyereke lenne. A gyalogosnak – mindezek ellenére – haladnia illene, szednie a lábát, nem dámázni, feneket rázni, telefonálni, körmöt lakkozni.

A közlekedés minden szereplője úgy működik, mint egy adóvevő: reagál a közút őt érő hatásaira, aztán ennek megfelelő (hangulatú) jeleket küld tovább. A gyalogos tisztában van vele, hogy a zöldön csak Usain Boltnak van esélye átérni, úgyhogy eleve frusztrációval indul neki a fekete-fehér aszfaltcsíkoknak. Hátrányos helyzetű az autóssal szemben is, mert míg ő ázik, azt védi a karosszéria, úgyhogy pszichológiailag alátámasztható a gyűlölet. Csakhogy a közúti nuncsaku nuncsakut szül: mindenki utál mindenkit. A gyalogos a gyalogost, a biciklis a motorost, a tűzoltó a mentőt, a kamion a buszt.

És a legtréfásabb az, amikor bejön a képbe a rendőr, akit (a saját rokonain kívül) mindenki rühell. Minden bizonnyal ő a legfrusztáltabb, mert akkor is villog(tat)nia kell, amikor már rég fékezett a delikvens, át is adta a papírokat. Aztán most meg bevetették a dinnyét vegyenek/krumpliiiit!/ócsó a pehelypaplan-stílust. Mondják befelé az éjszaka közepén a „hangosba”, hogy tessen mán férreállni. Nincs tekintély. Nincs mit tisztelni. Utáljuk egymást. Akkor meg mit igényeskedünk itt, hogy hiányzik a morál? 

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu

Szóljon hozzá!

Hirdetés

Hirdetés

.