Amit nem a cigányok loptak el
Hova lettünk? Mi múlt el? Az iskolában a szagos radír tolvajt is berángatták az igazgatóiba, amikor pedig eltűnt a tanári egyik asztaláról 340 forint műanyag zacskóban (a Csillag őrs kiránduló pénzének egy része), akkor este 6-ig vallatták és motozták a tanárokat úgy, hogy két takarítónő állt őrt a bejárati ajtónál: se ki, se be, míg meg nincs a tettes. Másnap a rossztanulókat és az utcagyerekeket vették elő, meg is lett a pénz, igaz, élvezeti cikkekre váltva. A tanáriba belógó, enyveskezű hetedikes az iskola kerítésén kívül két akkora átszállót kapott a testnevelés tanártól napközi után, hogy lépnie sem kellett – a lendület hazavitte. Az iskolában (és valószínűleg nem csak ebben az egyben) így üldözték 20 éve a bűnt. Sikerrel. Tudták, hol kell keresni. Mégse jött elő másnap kapa, kasza, Járóka Lívia, iskolaszék, gyámhatóság, fegyelmi bizottság; semmi. Az igazgatónak joga volt rendet tenni házon belül, a gyereknek meg joga lett volna nem lopni, éppen ezért kötelessége volt utólag befogni.
És csak látszólag, innen nézve voltak ezek kis tételek egy mobiltelefonhoz képest, amiből ma naponta kismilliót csavarnak ki aluljáróban, utcán a gyerekek kezéből. Mert ugyan mi a különbség egy turistás szendvics és egy Samsung Galaxy ellopása között? Semmi. A motiváció ugyanaz (kell a másé), csak a bűn devalválódott, mert az is tud.
Tele vannak a helyi rendőrségi hírek bolti lopásokkal: a hajdúszoboszlói hipermarketből mostanában a kifizetetlen sampon fogy a legjobban, Debrecenben a kabát alatti rövidital, cigaretta. Fura, hogy kockasajt, pelenka, fél kiló kenyér, 15 deka sajtos párizsi szinte senkinek se kell, pedig azt hinné az ember, ínségben erre van igény. (Apropó: visszaeső könyvtolvajról olvastak már? Mi nem). Balmazújvároson a háztetőt szerelték szét, de előszeretettel bontanak kerítést is. Hajdúhadházon a fagyasztott hús megy, a vas, a készpénz. Többnyire időseké. Pocsajban egy férfi (rajta lévő) zoknijából emelték ki a vagyonkáját.
Lopják slagon keresztül a gázt, az áramot, a fajtiszta kölyökkutyát, de vittek már el kukát és betonhoz rögzített köztéri biciklitárolót is. Biciklivel. Ezek konkrét, kézzelfogható dolgok. Bármelyik irányból nézzük, kétesélyes az ügy kifutása: vagy előkerül az elkövető vagy nem. Vagy cigány lesz vagy nem.
Na de mi lesz azokkal az értékekkel, amiknek nincsen se színük, se leltári számuk? Csak a hiányuk. Mert valaki veszettül ellopta az ingyenes egyetemi férőhelyeket, a december eleji fűtés árát, a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket, a tanárok túlórapénzét, temérdek egyéb tisztességes dolgozó étkezési utalványát, bérletét, munkahelyét, OKJ-s képzések sorát, minőségi béreket. Átcsoportosították? Hova? Mit vettek belőle? Sátrat a hajléktalanoknak? Tessék megmutatni! De mindet! És a számlát is róla!
Mennyi, mennyi mindennek veszett nyoma az utóbbi években! Hitnek, reménynek, jövőképnek, törlesztő részletnek. Valamit finomítani kellene a rendszeren, mert az a baj, nincs is hol keresni. Pedig ezeket végképp nem a cigányok vitték el.
Gyűlnek az önkéntes pofonosztók a kerítésen kívül. Egyre kevésbé látszik a sor vége.
Bereczki-Csák Helga
