Hirdetés

Menni kéne…

Cívishír

2009.10.04. 07:40

Menni kéne…

Sír az egyik ismerősöm. Sír, némán, csak csorognak a könnyei. Sír. Sír a férfiember.

Hirdetés

Nem tud már kihez fordulni, válságba jutott a családja, ő maga, mint családfenntartó, mint vállalkozó, mint önmagát foglalkoztató kényszervállalkozó, aki 1 munkahellyel gyarapította az ország munkaerőpiacát, amiért is köszönetképpen több adót, járulékot, jutalékot kell fizetnie, mintha valaki őt alkalmazná.

Hitelre volt szüksége, hogy a fölhalmozódott tartozásait összevonja, és kedvezőbb egységben nyögje a jövőjét. A két-három megváltott tartozás az ígéretek és számolások után mintegy 30 ezerrel csökkentette volna a havi fizetnivalót, ráadásul emelkedett a felesége jövedelme, a kényszervállalkozó apa munkát talált, de a kft.-je is menne tovább, sőt, bővített tevékenységgel, vagyis nagyobb bevétellel. Megváltozott tehát a jelenük, talán túlélték a válságot, de legalábbis fölfelé menetelnek, a néhány hónapos lejtmenet után.

Ám a tartozások felgyűltek, jó lenne azokat rendezni! Ehhez kellene a hitel, hogy ne bővítsék a körbetartozók nagy láncát.
De a bankok bezártak! Hiába mondja Gordon úr, hogy a bankok a bajba jutott ügyfelek érdekeit kell, hogy szolgálják, keressék - senkit, de senkit nem érdekelnek a nehéz helyzetbe sodródott családok. Pedig a gazdasági, pénzügy válságot a bankárok idézték elő, nem pedig azok, akik hitelt, kölcsönt vettek föl egy jobb jövő reményében, fehéringes pénzintézeti ügyintézők rózsaszínű biztatása mellett.

És mi a helyzet most? Egyik oldalon a tönkrement családok milliós hitelekkel, a másikon a pénzintézetek, szinte változatlan bankári létszámmal, fizetésekkel, bónuszokkal, jutalmakkal, milliós szolgálati autókkal, legfeljebb némi aggodalommal, hogy kell-e csökkenteni a jutalompénzeket. A márványszékházak megmaradtak, a bőrfotelek forognak, a szolgálati járművek suhannak, az újabb hitelt kérők – megdöglenek.

Mert nem kap hitelt az, aki az utóbbi 1-2 hónapban nem törlesztett rendesen egy másik banknál, mindegy, hogy most viszont már tudná fizetni a részleteket, hátraléka sincsen mára. Nem kap hitelt a rokkantnyugdíjas sem, a kezdő fiatal vállalkozó sem, akinek még nincs egyéves gazdasági múltja, nem kap az idős, nem kap a kékszemű, az egyhetvennél alacsonyabb, aki nem szereti a tökfőzeléket…Akkor sem, ha havi másfél millió a fizetése, csak az számít, hogy a nehéz korszak utolsó hónapjaiban milyen fizetési nehézségei voltak. Kit érdekel az, hogy most milyen fizetési garanciákat, fedezetet nyújt a nyomorult, csak az számít, mit tett, vagy nem tett (nem fizetett) az elmúlt két hónapban. Az azt megelőző sok éves precíz törlesztés sem számít.
Tehát akkor most kinek az érdekét nézik a bankok? Most mi számít?

Kölcsönt nem adnak, nem engednek áthidalni, csak szövegelnek a bajba jutottak megsegítéséről, miközben arra játszanak és várnak, hogy minél több adós „bedőljön”, és a – mondjuk – 10 milliós lakást a „közvetítőkön” keresztül megvehessék hárommillióért, aztán továbbadják dupla, tripla áron.

Szó sincs arról, hogy a kormány kérésére majd megszállja a jólélek a bankokat, és a földön fekvőket fölsegítik. Frászt! Nincs ilyen!

Itt nincs Isten világa. Aki Isten igazságát meg akarja találni, az elmegy innen. Oda, ahol minden ember egyforma, ahol nem a nehéz múlt botlásait teszik mérlegre, hanem a jószándékot, a megnyíló lehetőségeket. Ez pedig a bizalom országa. Valahol messze, az óperenciás tengeren túl lehet. De legalább is Magyarországon kívül.

P.S. Egy jó hír: a Piac utcán az egyik bankfiók helyére könyvesbolt költözik. 

Barna Attila 
barna.attila@civishir.hu

 

Szóljon hozzá!

Hirdetés