Kettős halál

Több mint egy órája vettem be a szódabikarbónát, de nem változott semmi. Meg most már mintha az oldalam is sajogna. Mi a franc ez itt? Nem tudok büfögni sem. Igyak egy pohár sört? Ahhoz még korán van. Majd elmúlik, volt már hasonló.
A francba! Mennem kellene a fiamért, de olyan jó volna még feküdni egy órát. Ha fekszem, nem izzadok. Mi a fene lehet ez, máskor elmúlik, most meg már negyedik órája vacakol a gyomrom. Biztos, valami rosszat ettem. De mit? Tegnap reggel: gyümölcslé. Ebéd. Ebéd, mi is? Paprikás csirke. Azzal nem szokott gond lenni, bár most olcsó tejfölt vettem. Lehet, hogy az csapott meg?! De akkor már tegnap este is kínlódtam volna. Úúú – a rohadt életbe! Ez fájt, ez a nyilallás! Se ki, se be semmi. Enni, inni sem tudok. Mi volt a vacsora? Pirítós. Paradicsom. Májkrém. Más nemigen, mert nem esett jól. Még film közben a sör sem. Mi a franc lehet ez? 

Telefonálok a feleségemnek, nem tudok érte menni. Jöjjön busszal, de minél hamarabb. Képtelen lennék autót vezetni, nagyon görcsölök időnként. Mi van, ha menet közben begörcsölök? Jöjjön haza busszal, ő majd kitalál valami jót, lehet, hogy csak borogatni kell… Mennyi idő telt már el? Tiszta víz vagyok. Hol van már a feleségem? Még csak fél óra telt el, amióta hívtam? A rohadt életbe! Nem bírom…Most már orvos kéne. Orvos. Vagy valami fájdalomcsillapító. Mi van itthon? Elég jól oda bírok menni a spájzhoz, ott vannak a gyógyszerek. Algopyrin, akármi…ez kell, ez a leggyorsabb hatású! Legyen kettő! Nem. Három! Ártani nem árt. 

De kegyetlenül fáj! Hát mi a fene lehet? Na végre, itt van. A jelenléte mintha enyhítené a fájdalmat. Vagy a gyógyszerek.
Azt mondja, sápadt vagyok, zöld, meg sárga. Azt mondja, hívjunk orvost. Azt mondja, csak feküdjek nyugodtan, lélegezzek nagyokat. Egyebet se tudok. Azt mondja, nem lesz semmi baj. Ez megnyugtat egy kicsit. És mintha a fájdalmam is enyhülne. Talán. 

Össze vagyok zavarodva. Az előbb mintha a feleségem beszélt volna hozzám, most meg egy orvosszerű. Mindegy. Megnyugtat, hogy mindenki olyan laza, úgy tűnik, nincs nagy baj. De azért beültetnek a mentőautóba. Egész jól megy a járás, pedig nem nagyon érzem a lábamat. Bent vagyok, megyünk, most már jó kezekben vagyok, nagy baj nem történhet, itt vannak az egészségügyiek, meg a kedvesem. 

Hamar megérkezünk valahová, ahol beadják a csodaszert, és néhány óra múlva mehetek haza. Ha így lesz – Istenem – ígérem, holnap focizni fogok a fiammal, amikor csak akarja, meglepem a feleségemet azzal, hogy porszívózom, és ha lesz időm, főzök valami finom vacsorát. De nem olyat, amit én szeretek, hanem az ő kedvencét. Csak jussak már innen haza! Mi a franc van? Miért megyünk megint a mentőautóba? Biztos jobb helyre visznek. Vagy biztos olyan súlyos, speciális, hogy nem tudnak rajtam segíteni. A rohadt életbe! Miért nem mondják, hogy mi van? Mi van velem? Jönnek újra a fájdalmak. Hiába nyugtat a mentős. Mit magyaráz? Hogy itt nem volt ügyelet? Hát az orvosok nem ügyeletesek a nap huszonnégy órájában, ha betegről van szó? Nem erre esküdtek fel? Vagy én jól vagyok? És nem kell sürgősen segíteni rajtam? Lehet, hogy csak én hisztériázok? Lehet. Soha nem is bírtam a fájdalmat. Lehet, hogy csak egy egyszerű vakbélgyulladás? De abban is meg lehet halni! Persze egy vakbelet egy hentes is meg tud műteni. Mit küldözgetnek ezek össze vissza? És az asszonypajtás miért hallgat? 

Ez egy új intézmény. Rohannak az orvosok. Mint a Doktor House-ban. Ilyen rossz a helyzet? Vagy ilyen rendesek, lelkiismeretesek? Hú, de fáj! Mi ez? Mindegy, csak már vágjanak ketté, szedjék ki azt a sárkányt! Iszonyú! És már nem bírom.
Mi ez? Mi a franc van?! Miért tolnak vissza a mentőautóba? Ez nem igaz. Miért sír a feleségem? Mi ez? Mi van velem? Mi lesz velem? Sírni sem tudok. A düh. A düh. Valakinek szétverem a pofáját, ha egyszer innen kikerülök! Szórakoznak velem? Szórakozzanak az anyjukkal! Ezért fizetem őket? Egy rohadt fillért nem kap egyik orvos sem. Senki! És megint fáj, fáj a fejem is! Hogy mi a francért nem vettem be több gyógyszert? Miért? Mit miért? Ki volt az előbb? Hol vagyok? Mi van? Mi? Úú, ez a pukkanás. Hol, hol volt? A fejemben? Miért van sötét, csönd, sö, cs…hmmmm. 

Barna Attila 
barna.attila@civishir.hu