Nagyerdő, Bem tér, Apolló – van itt egy kis probléma…

Nem tudom, a civilek mikor ébredtek rá, hogy a Bem téren nem értek el eredményt, de mire a csütörtöki közgyűlés összeült, már tisztában voltak vele. A Nagyerdőért még harcolnak, a Fórumot, új színházat, Apolló-tömböt pedig már mindannyian megszoktuk. Muszáj volt.

Ha egy gazdag vállalkozó felvásárolná a telkemmel szemközti összes ingatlant, és azt mondaná, hogy ott benzinkutat fog építeni, ezért kivágja a fákat (amiket a családom, szomszédaim gondoztak), valószínűleg zöldre váltana az agyam és mennék én is fákat ölelgetni, tiltakozni, megakadályozni. Vagy ha a mellettem lévő üres telekre tenné rá a kezét egy gazdag és befolyásos (haveri körrel rendelkező) üzletember, és tőlem 8 méterre háromszintes parkolóházat építene, hogy a bográcsom legaljára is belásson bárki idegen, vagy én ne gyönyörködhessek másban, mint a tűzlépcső acél szerkezetében, hát lehet, hogy mennék fűhöz-fához, szaladnék Vargához meg ahova tudnék. Hogy megakadályozzam az elmeháborodást, az őrült építkezési gigantomániát, a mindenen keresztül gázolást. Hogy védjem az életterem, magam, az érdekem.

Az elmúlt néhány napban Debrecen városvezetése, a legjelentéktelenebb hivatalnoktól kezdve a nyomógomb funkcióra hivatott képviselőkön át a pulpituson ülőkig, jó néhány helyszínen feszegette a békés debreceni lakók toleranciája határait. Hogy mennyit tűrnek, bírnak el. Kiderült: elég sokat.
A csütörtöki közgyűlésen például hosszas társadalmi vita, civil érdekérvényesítési próbálkozás után arra bólintottak rá, hogy a Bem teret érintő építési szabályzatot megváltoztatják. Hogy mennyire voltak képben a testület tagjai, nem egyértelmű. Az előzetes bizottsági ülésen ugyanis például az elnök azt kérdezte az előterjesztőtől, hogy ezzel a módosítással szigorodik vagy enyhül a jelenlegi szabályozás. Nagyon nem mindegy…

Hogy volt-e ott bármi spekuláció, mit tudni! Hogy 58 lakás helyett most 180-at engednek, s a 9 és fél helyett 12 és fél méter magas házakat lehet felhúzni, az viszont tény. Hogy jelentős-e az az előny, amihez az építési vállalkozó ezzel a változtatással jutott, nem tudom. Mindenesetre az azért valószínű, hogy 1,2 milliárd forintért a 2006-os (szigorúbb) építési szabályzat ismeretében csak olyan valaki láthatott a megyei önkormányzat telkének megvételében fantáziát, aki általában jókor van jó helyen, és jó barátai vannak a lehető legjobb helyen. Hiszen alig telt el egy év, s a vállalkozó előállt igényével, melyben a terület építési szabályzatának módosítását kérte… Az álom pedig, minden építési vállalkozó álma most csütörtökön valóra vált.

De az apollósok se panaszkodhatnak! A többemeletes parkolóház – aminek a szükségességével egyébként alapból egyetérthetünk – sok embert tett álmatlanná. Műemléki környezetben élni egyfelől felemelő, régies hangulatú, ódon szagú, szóval jó (lehet). Másfelől viszont ha csak egy lestrapált ablakot akar az ember kicserélni, ahhoz is építési engedély kell. Vagyis ügyintézés, hivatalba járás, pénzkiadás. Miközben másoknak egy ronda, magas, viszolyogtatóan közel lévő parkolóházat se gond felhúzni ugyanebben a környezetben. Építési engedély megadva, bíróságon lefuttatva, jóváhagyva, nyílászárók tönkretéve. Élettér leszűkítve, érdekek megsértve. Kilátás lezárva – szó szerint és átvitt értelemben is, itt a további hadakozásnak nem sok értelme van.

Ezeken és a Nagyerdő „rekonstrukcióján” kívül vannak még kisebb-nagyobb kerítésviták, lezáratlan építési ügyek az önkormányzat és a lakók között, van tehát min fejlődnie a helyi civil akaratnak.
Olyan közgyűlési döntés, ami mindenkinek jó, nincs. Ezt elfogadjuk. De civil szféra, annak érdeke, az érdeknek pedig képviselete kell hogy legyen. Mint megtudtuk, Debrecenben ezernél is több civil szervezet van, amelyek – feltételezem legalábbis – működnek. Most már civil stratégiánk is van, azzal együtt – feltételezem legalábbis – nyilván profi civil stratégáink is vannak ott, fent, ahol az együttműködésnek kellene érvényesülnie. Igaz, a koncepció kidolgozása még az alpolgármester szerint se volt elegáns, de mindegy. Most fogják az anyagot megtölteni tartalommal: helyivel, debrecenivel, ránk szabottal.

Ennek apropóján, az együttműködés érdekében tehát nyilván megkeresik majd az ezer civilt, hogy megkérdezzék, meghallgassák(!) és figyelembe is vegyék(!) a véleményüket. Legalábbis én ezt feltételezem.

B. Gergely Krisztina