Csend helyett
Azt hiszem, mindent átadtak, bejártak, felavattak, s az összes hiányzó fát elültették. Vége lehet a kampánynak végre! Ám mivel most először nincs a vasárnapi választás előtti szombaton kötelezően előírt csend, ma még születhet valami. Egy újabb facsemete, egy lerakott alapkő vagy egy kínkeservvel meggyőzött bizonytalan szavazó.
Emlékszem, négy évvel ezelőtt, a tavaszi választást megelőző kampányidőszakban a megyei könyvtár alapkőletételén voltam. A díszesen kivonult társaságban akkor még szocialista túlsúllyal jelentek meg a helyi és nem helyi potentátok, s én csak egy dolognak örültem. Hogy abban az újságban, amit a könyvtár alapkövébe raktak, egy elég jól sikerült írást hagytam az utókorra. (Ritkán érez ilyet az ember, ha hivatásszerűen űzi az ipart!) Így, ha körülbelül száz év múlva új polgármestere lesz Debrecennek, aki elavultnak és felújításra nem érdemesnek ítéli majd a könyvtár addigra lepusztult épületét, s mint ilyet, leromboltatja, talán előkerül az írásom is, s mond majd valamit az akkori generációnak.
Na de ez most nem fontos. A lényeg, az, hogy a jelenlegi polgármester megtette, amit ilyen időszakokban meg szokott tenni. Ásott gödröt facsemetének a zöld villamosprojekt szimbolizálására, bejárásra hívta a Romkertbe a sajtómunkásokat a nyilvánosság szimbolizálására, vendégségbe invitálta a többi polgármestert a jó együttműködés szimbolizálására, „újraélesztette” Kovács Áront a segítőkészség szimbolizálására, visszautasította a Jobbik által neki mint legfőbb álláshalmozónak megszavazott Superman-göncöt a levegőnek nézés szimbolizálására, és nem sietett a segítségére ugyane párt helyi tagjainak, amikor azok be akartak kukkantani az ISPA-program egyébként nyilvános dokumentumaiba. Utóbbi hozzáállás nem tudom, mit szimbolizálhatna, hacsak azt nem, hogy aki Debrecenben meg akar tudni valamit, akármit, az nem fogja megtudni. Legalábbis nem könnyen. (Mint ahogy mi sem tudjuk még mindig, hogy a fejlesztési ügynökség igazgatója milyen szerződési kondíciókkal váltott új munkahelyére. De nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer nyilvánosak lesznek ezek az adatok!) Lépés történt továbbá a stadion-ügyben, intézkedések a devizahitel-témájában, megünnepelték az éppen most négyéves Modemet – véletlen volna, hogy a megnyitásakor is pont kampányidőszak volt? –, Kósa rusnya szobrát pedig leküldték a raktárba.
Aki biztos szavazó, akármelyik oldalon veszi is a levegőt, szerintem már sokallja ezt a nyomulást. Aki bizonytalan, annak talán (a politológus szerint legalábbis) még változhat a véleménye akár ma is. Szombat van, kampánycsendmentes hétvégi nap. Unjuk már az egész cirkuszt, elfáradtunk, hagyjanak békén minket a(z önjelölt) politikusok. Vasárnap még kapnak egy jelet a nevük mellé, de aztán munkára fel! Elég volt a sok vélemény nélküli, gyenge szavazógépből, a pártutasítások szerint bólogató jánosokból. Hús-vér embereket akarunk, valódi érdekképviseletet, meghallgatott gondjainkra gyors és épkézláb megoldásokat.
Jobbos, balos, radikális és civil ismerőseim nevében is kívánom, hogy legyen végre így!
B. Gergely Krisztina
