Ri/csaj: Pénteki Anna blogja

Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.

Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.

3. bejegyzés: Klikkek

Fontos megjegyezni, hogy elég sokan vagyunk az osztályban, és a lányok nagyjából kétszer annyian vannak, mint a fiúk. Ez okból kifolyólag a fiúk között nincs akkora széthúzás, viszonylag jóban van mindenki mindenkivel. Ám a lányok körében nem ekkora az egyetértés. Nagyjából öt csoport alakult ki az évek folyamán.
Vannak a „jó kislányok”, akiket minden tanár szeret, mert mindenkinek azt mondják, amit hallani akar, és az osztály tagjai körében is ők a legnépszerűbbek, mert mindenki előtt megjátsszák, hogy milyen kedvesek, a valóságban pedig még egymást is kibeszélnék bármilyen szembe jövő idegennek az utcán. Valódi kapcsolat nincs közöttük, csak megszokásból csinálnak mindent együtt.

Vannak a már említett „kezdő alkoholisták”, akik sokkal kevesebben vannak, mint a többi klikkben, és egymáson kívül senki nem bírja elviselni őket – beleértve a tanárokat is. Nincsenek valódi témáik, de folyamatosan hangoskodnak, ezzel mindenkinek az agyára mennek.

A következő csoport két kisebb létszámú csapat összeolvadásával jött létre, ennek végeredményeképp az egyik felük sokkal energikusabb és hangosabb, mint a másik. Ez az egyetlen klikk, akiket nem utálunk (a fiúkat nem számítva). Nehezen tudom megfogalmazni, miért nem beszélünk annyira sokat velük, talán úgy tudnám összefoglalni, hogy unalmasak.

Vannak a sznobok, akiket az tart össze, hogy nagyon fontosak számukra a külsőségek. Márkás ruhákban járnak, és nagyon imponál nekik, ha valakinek Audija van. Kívülről olyan semmilyenek, bár róluk még azt is el tudom képzelni, hogy működő emberi kapcsolatokat ápolnak egymással.

Aztán ott vagyunk mi. Elég különböző természetűek vagyunk, de ennek rengeteg előnye is van. Például ha valaki esetleg megutálna minket, mert beszólok neki, az egyik barátnőm elsimítja a konfliktusokat és próbálja elvenni a szavaim élét. Én pedig az érdekeinket képviselem (értsd: megkérdezem a tanároktól, mi lesz a dolgozatban, vagy reklamálok, ha igazságtalanság történik). Barátságunk alapját még az adja, hogy mindannyiunknak elég sajátos humorérzéke van, így nem nézzük hülyének egymást a poénok után, amiket mások nem is nagyon értenek.

Szóval az osztályban sokan vagyunk, nagyon különbözünk egymástól, így talán érthető is, hogy néha nehezen jövünk ki egymással.

Pénteki Anna

2. bejegyzés: Ezt is túléltem
1. bejegyzés: Végre vége