1. bejegyzés: Végre vége
Ismerjék meg Pénteki Annát, aki mer annyira különbözni saját magától, hogy hétfőn ír. 16 éves, az ASC (Antisocial Social Club) játékosa, gyűlöli az iskolát, sokat morog, nincs egy rongya se, amit fel lehetne venni. Ja, és hangos zenéket hallgat. Gáz a legtöbb osztálytársa és a tanárok többsége is. Olvasni viszont nagyon szeret. Most bizonyára nagyot néz, hogy őt olvassák.
Pénteki Anna hirtelen ítél, sokat gondolkodik, amiben nem mindig van túl sok köszönet, mert a dolgok eleje és háta gyakran össze tud keveredni. Mondjuk ki: ennek a gimnazistának perpillanat gondja van a világgal. Sok. És nagy. Hogy ne zavarjuk a kusza létezésben való tájékozódásban és a szabad kilátásában, kettőt lépünk hátra – így talán ő maga is jobban látszik.
1. bejegyzés
Anna vagyok, 16 éves, tizedik osztályba megyek, évek óta egy jónevű gimnázumba járok, és jelen pillanatban rohadtul unom. Alig vártam, hogy vége legyen ennek az évnek. Végre ez is eljött, persze az évzáróra nem mentem el. Nem pazarlom az időmet értelmetlen dolgokra.
Hogy mi a bajom? Nagyjából minden, de ha konkrétumokat is írnom kell, elég néhány tanárról mesélni. A tanév utolsó órája mindenki kedvenc magyartanárával zajlott, aki a rendkívül magabiztos idióták csoportjába tartozik. Ezen az órán életében talán először gondolkozott: 1 év után feltűnt neki, hogy az osztály nem igazán kedveli. (Nekem például az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor 4-est adott egy dolgozatomra úgy, hogy 1 pont hiányzott az 5-öshöz, ami meg is lett volna, ha elfogadja a helyes megoldást. (Utánanéztem, a megoldás jó volt, ez hivatalos).
Elmondta, hogy majdnem leadta az osztályt, erre a „kedvenc” osztálytársaim, akik reflexből nyaliznak minden tanárnak, siettek megnyugtatni, hogy az osztály nagyon szereti a tanárnőt, és kérték, hogy maradjon. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy megszabadulok tőle. Én és a barátaim a szókimondók közé tartozunk, ezért ha nem is hallja, hogy mit mondunk éppen, ez általában az arcunkra van írva. Természetesen nem tartozunk a kedvencek közé. Nemrégiben méltatlankodni kezdtem, mert nem találtam helytállónak azt az állítását, miszerint Balassi Bálint nős asszonyokat csábított el. Ezt meghallva a „kedvenc” tanárnőm elpanaszolta, hogy mi nem értékeljük a kimunkált szófordulatait. Dehogynem értékeljük, csak negatívan.
Persze nekünk semmi nem jó: a három számmal kisebb, szerinte szexi (szerintünk kínos) nadrágjai, állandóan zilált platinaszőke haja, amitől szerinte annyira fiatalosan néz ki, vagy a prostituáltakat megszégyenítő miniruhái. Szóval nehéz rá felnézni, na.
Óra után magához hívott, és közölte, hogy SAJNOS nem tudja megadni az 5-öst, mivel 4,55-re állok. A hangján hallatszódott, hogy mindezért köszönetet vár. Nem mintha mást vártam volna tőle, de azért rosszul esett, hogy 4-es leszek egy olyan tantárgyból, amiből 8 éven át nem volt 4-esnél rosszabb jegyem és versenyeken is egész jól szerepeltem. Tanárnő 30+ éves tanári pályafutása eredményei közt tudhatja, hogy érdeklődésre, életkorra és nemre való tekintet nélkül TÉNYLEG bárkivel meg tudja utáltatni az irodalmat. Kíváncsian várom, mivel fog még megörvendeztetni az előttünk álló három tanévben…
Pénteki Anna
Ő pedig írt egy búcsúlevet.
A debreceni dandár a Magyar Honvédség legnagyobb szárazföldi katonai szervezete.
Az Apolló Superiort betemette a múlt. Más elképzelések vannak a belvárosi tömbbel.
Egy 22 éves férfi szenvedett sérülést.
A polgármester hétfőn este jelentette be.
Ezen az oldalon sütiket használunk. A böngészéssel ezt elfogadod.
További Információkcivishir.hu - Minden jog fenntartva! (2023.10.04)