Pesti balhé itten, vidéken
Hogy is mondjam? Elég nehéz megszokni, hogy a fővárosi filmkritikusok úgy nyúlnak bármihez, mintha még sose ettek volna papírtányérról. Pedig az élet – a hétfők és a péntekek között – elég kevéssé Zsolnay porcelán, Thomas Mann vagy Fellini. Nincs mindig ünnep. Ha a helyzet olykor úgy hozza, igenis meg lehet lenni velőtrázó mondanivaló, lenyűgöző képi világ és megindító karakterábrázolás nélkül. Ha nyár, akkor cukor-víz-citromlé-jégkocka-papírnapernyő. A drága és tiszta szesz (a jó film), ami tisztességesen átjár, belülről megfürdet, tisztít, old, üt és nem ereszt, fagyott lábujjas estékre való. Az effajta “töményezéshez" fizikum kell, sarkig kitárt elme – nos, nekünk aznap ezek közül épp egyik sem volt.
A karantén utáni első mozi így és annak ellenére lett (lelki) vasárnap, hogy valójában csütörtököt mutatott a naptár. Itten, vidéken (sic!) hosszú hónapokon át ugyanis sóvárogva kóvályogtunk a sarki filmszínháznál a járdáig lehúzott rácsok előtt, amin át még látszottak a márciusi bemutatók plakátjai, amiből aztán már mégse vetíttek le semmit, legfeljebb a fejünkben egy sötét sci-fit a jövőről; volt abban minden a denevértől a tatuig, tüdőcsúcstól a maszkos-gumikesztyűs gyilkosig. Szóval nagyon ránk fért már egy kis intézményesített "nézés a semmibe” a jó sok elfojtás meg légzési nehézség után. Édesmindegy volt ám, mi fut a vásznon. 12 éves nézőtársam azonban hetek óta konzumkultúr-lázban égett: Reviczky Gábort az Üvegtigrisből és A mi kis falunkból, Elek Ferencet A tanárból, Petrik Andreát a Kincsemből, Szabó Simont a Drága örökösökből ismeri. (Nincs mit tenni a gyerekkel, a rántott májon kívül mindent megeszik). Aggódtam egy bő két percet amiatt, hogy ha majd lesz benne csúnya beszéd, vér vagy szex, hogyan húzzam gyorsan a fejére a popcornos zacskót, de a végére kiderült, hogy a melegcsóknál meg sem rezzen, de még a bráner jelentését is ismeri...
A film nem ígér rá a címére: pont olyan, mint egy rendes balhé: megcsinálták a fiúk, volt, aki benne volt, mások nézték, egy kicsit szállt a por, aztán mindenki ment tovább.
2000 forintért? Simán megéri.
A 90-es évek fölötti nosztalgia mára szinte toposszá magasodott: azon túl, hogy akkor bizony tényleg mindenki táncolt, valóban működtek még klasszikus tematikus táborok az erdőben – roskatag faházak között nomád erkölcsök – eh, de szép is volt! Kiváló galeriképző terepről indul tehát a csapat: közös a sors, egyenlyuk a nadrág térdén, már csak egy terv kell. Ami nem mindig jó. De talán nem is a legrosszabb. Aztán gyorsan eloson a bokánk mellett 20 év, és a banda ugyanabban a pácban van, csak éppen kicserélődtek a díszletek.
Innen vidékről – a világesemények tekintetében is – egy kicsit talán mindig megengedőbbek vagyunk. Tőlünk annyira távol van Budapest, hogy egy Picasso-árverésre időzített műkincs-visszalopásról nem hisszük el azt, amit ott igen: hogy igaz lehet. Nekünk úgy tűnik, hogy ez egy film, és emiatt még csak nem is óbégatunk. A magyar vígjátékról eleve gondol valamit az ember, és ha okos, akkor éppen annyit , hogy ha megnézi mondjuk a Pesti balhét, akár még egy jó estéje is lehet. Jó este az, ami közben nem töprengünk azon, hogy mit lehetett volna mozi helyett csinálni: szilvalekvárt, keresztszemes hímzést, gyereket.
A színészek olyanok, amilyenek: megoldják a feladatot – Magyarországon nagyjából ilyenek vannak, azt viszont meredek túlzás állítani, hogy mindegyikük alakítása egy rakás semmirevalóság. Adódnak remek villanások: Alexa (Portik Andrea) vampja kifejezetten szuggesztív, akinek jól kontúrozott ellenpontja a zsúrfiút toló Marcell (Mészáros Béla) – kettejük feltűnésében eleve benne van a zárcsók, de addig azért még történik egy s más. Az események jó ritmusban pörögnek: az éjszakai Budapest izgalmas és színes – még a telefont se vettük elő megnézni, hány óra. Jó ötlet volt behozni az örök huncut Reviczkyt és a gonoszságot reggeliző Hegedűs D. Gézát. Röhögés? Volt.
Nem bonyolult, nem kommersz, nem botrányos a Pesti balhé. Magyar. Nekünk, itten, vidéken pontosan megtette. Egy durvább korlátozások és vegán tej nélkül felnövő, nem terráriumban tartott 12 éves pedig kifejezetten élvezni is képes.
Bereczki-Csák Helga
